Shock!

1998 óta él és virul az olasz Evil Bards, bár az egyetlen régi tag a csapatban a dobos, Rig. A kezdeti thrash/death metalról mára átnyergeltek a dallamos, svéd ízekkel megtámogatott death/black/doom metalra. Időközben kiadtak néhány kazettát, a most tárgyalt cd mondható a második rendes albumnak, legalábbis ami cd-n megjelent.

Pár hete érkezett meg a cd, azóta szinte hetente kapom a kiadótól a sürgető leveleket, hogy mikor lesz már kritika, bevallom, nehéz írni a zenéről. Legalábbis építő jellegűt, mert cinkeléssel két pillanat alatt telerónék pár sort. Miért? Kezdjük a hangzással. Csörög, sistereg, halvány, gyenge, aránytalan, az olykor felsejlő női vokálok elvesznek a ködben (mondjuk jobb is), a hangszerek valami elképesztően nulla dinamikával szólnak (dinamika? ezt a szót nem ismerik), a cinek surrognak, mintha valami Casio szintiről szedték volna a hangmintákat, a gitár pedig valahol zsezseg a háttérben messze alant. Nagylemezként kiadni valamit ilyen hangzással elég ciki, itthon a házilag készített demók sokkal jobban szólnak. Állítólag stúdióban vették fel, de lehet ez a stúdió a sufnit takarja, amiben van két lavór és néhány lábosfedő.

A zenéről végképp nehéz írni, annyira középszerű, de inkább semmilyen. Ezerszer elpuffogtatott riffek, megjegyezhetetlenek, az intenzitást, ötletességet hírből sem ismerik. Ráadásul veszettül hullámzó a hangszeresek pontossága (pontosság? mi az?..) A vokál egyrészt túlságosan a háttérben szól, másrészt ez is a zenéhez illő semmilyen tucathörgés, cseppnyi dinamika, érzelem nélkül. Hat dal található a cd-n, plusz egy demós nóta (még rosszabb hangzással) meg egy bónusz nóta, még az előzőeknél is halványabb sounddal. A női ének egyenesen ijesztő itt. Jajj. Bevallom nagyon-nagyon nehezemre esett végighallgatni. Én meg itten döbbent arccal és nagyra kerekedett szemekkel ülök, hogy: miért, miért, miért?... A mázli, hogy csak 33 percig tart mindez. Borító gyanánt egy kétoldalas színesnyomtatós papírlap érkezett, ha ez a "gyári" is, akkor inkább nem mondok semmit...

Ilyenkor (is) eltöprengek, hogy remek dolog, hogy annyi ember zenél és munkát, energiát fektet a zenélésbe, de nem biztos, hogy a végeredményt mindenképpen a világra kellene ömleszteni. Sajnos túl sok építő jellegűt nem tudtam írni... hm... a honlapjuk egész ügyes... A zenélést meg egyelőre folytassák a próbaterem falai között, sok munka kell(ene) még ide, hogy ebből értékelhető és izgalmas produkció szülessen. De könyörgöm, ha '98 óta csak erre voltak képesek, van még értelme itt bárminek is?