Shock!

Hát ez már megint mi az ördög? – kérdeztem magamtól a CD kézhezvétele után. Giccsnév, rettenetes borító, hátul négy, elsősorban taknyos kölyöknek tűnő hétköznapi fazon. Fogtam is a fejem rendesen. A svéd nevek mindazonáltal megelőlegeztek némi bizalmat és beraktam a lemezt. Utána pedig rendesen meglepődtem: ez jó!

Klisémetal, de a jobb fajtából, magabiztos zenélés, jó énekes, korrekt dalok. Kérem szépen, ez semmivel nem rosszabb, mint a Hammerfall, az Edguy vagy épp a Nocturnal Rites korai zsengéi, sőt! A mi Wisdomunk is felhozható párhuzamként, ráadásul ebben a műfajban ők az egyetlen piacképes produkció itthon, míg a svédeknél továbbra is minden bokorban teremnek az efféle csapatok. Bár a Johansson név igen gyakori arrafelé, gyanítom, hogy a 3 hasonnevű tag 3 tesót jelent. Az énekes-gitáros Patrik hangja szerintem kissé Joe Comeau Liege Lord-os teljesítményét idézi, de természetesen van benne egy adag Sammet is (hogy is lehetne másképp, mikor Tobi már egy komplett generáció példaképe). Végig jól nyomja a srác, de amikor meg besikít (halld pl.: Long Time Dead, Misguided Life), az egyenesen király!

Mats szólói kidolgozottak, ízesek, minden amatőrizmustól mentesek, a bőgős Pelle-re és a „csak" simán metaltestvér Torbjörn Edquistre sem igen lehet panasz. A muzsika pedig faszántosan össze van ez rakva: természetesen nem mentes az Edguy-hatásoktól, de van itt Maiden, Priest és persze Hammerfall is, dögivel. És a lényeg az, hogy tényleg jó – hiába a cím, egyetlen gyenge pillanatot nem sikerült felfedeznem az 51 perc alatt. És lesz ez még jobb is. Mit lehet még ezen kívül elmondani? Metal! (Magyar zenekarok, újfent figyelem: az EU-ban ez a szint minimum!)