Shock!

Meglepett a Cloudscape zenéje. Progmetal, azzal a jófajta gatyaszárakat is megmozgató súly riffeléssel, ami mondjuk az Evergrey-t vagy a Vanden Plast juttatta eszembe (inkább az előbbit). Szépen hátra is dőlök és és élvezem a zenét...

Dallamos, mégsem nyálas, riffközpontú, szintiszőnyeges, éneklősdallamos, fülbemászó refrénekkel tarkított, amit másodszorra már együtt énekelsz a vokalistával - dióhéjban ilyen a Cloudscape zenéje. Persze a szintetizátor néha szólózik is csilingelve vagy bármíly más hangszínen, a gitárosok is szólóznak, mert illik a zenébe, az énekes vokálokat is ráeresztett az éneksávjára - jó ez. Úgy játszanak mai értelemben vett progzenét, hogy mellette a Dalok is megmaradtak, és ez tetszik. Persze matekoznak néha meg játszanak a hangokkal, de alapvetően könnyen befogadható a zenéjük és azonnal ható. A lemezt hallgatva slágerhegyek burjánzanak, gyorsan utána is nézek honnan szalajtották őket.

Svédországból, naná. 2001-ben alakultak, akkor egy Doctor Weird nevű csapatból, ami hazájukban elég ismert volt. 2003-ban demózgattak és azt küldték szerteszét, 2004-ben pedig felvették az első lemezüket. Röviden ennyi, túlságosan sokat nem is szószátyárkodnak a honlapjukon sem. Említsük meg a tagok nevét, hátha később még hasznunkra lehet: Micael Andersson (ének - korrekt torok, de semmi extra), Björn Eliasson (gitár), Patrik Svärd (gitár), Hans Persson (basszusgitár) and Roger Landin (dob). Némi szimfonikus hangvétel, úgy Symphony X-módra felüti a fejét a zenében, de nem vészesen sok.

Progmetal rajongók érdeklődését biztos felkelti ez biztos alapokon nyugvó zene, igaz sok hasonló csapat létezik és igazán nagy eredetiség nem szorult beléjük, de jól megírt dalokat hallhatunk, profi hangszeresek előadásában. Jó volt hallgatni, na. Sokszor is. Több íz meg majd a következő lemezen lesz - ha ők is úgy akarják, mert még azért eléggé a saját skatulyájukon belül topognak...

Ja, és tetszik a borítójuk. Bár tudnám, mit ábrázol...