Shock!

november 01.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Bongzilla: Weedsconsin

bongzilla_cMégis, mi a francot lehetne (kellene?) írni egy Bongzilla névre keresztelt együttes Weedsconsin című új lemezéről, amit április 20-án dobtak piacra, és amin olyan számcímek figyelnek, mint Free The Weed, Earth Bong/Smoked/Mags Bags, és a baráti banda felé kikacsintó The Weedeater? Aki ennyiből nem tudja, hogy hányas a kabát, annak hiába is próbálnám elmagyarázni, hogy mi a jó százszor hallott, Sabbath-alapú riffek százegyedszeri meghallgatásában, ezerszer beszippantott, bódultan magával ragadó hangulat ezeregyedszeri inhalálásában, vagy éppen milliószor megmosolygott dalszövegek millióegyedszeri végigvigyorgásában. Aki meg érti a csíziót, az pontosan azt fogja kapni, amit vár, teljesen mindegy tehát, hogy én mit is firkálok össze róla.

A Bongzilla ráadásul nagyon nem zöldfülű a színtéren, bő negyedszázaddal ezelőtti (!) alakulásuk táján az egyik legsúlyosabb stoner metal bandának számítottak, és ha azóta a követők nagy része (Dopethrone, Monolord, Weedeater) talán be is előzte őket egy szippantásnyival, ha nagyon kell, megrázzák ők még magukat. Csak hát olybá tűnik, hogy igen régen kellett, mivel a Bongzilla bizony jó tizenhat éve nem adott ki teljes értékű nagylemezt. Az akkor a weedeateres Dixie Collins segítségével kicsapott Amerijuanican pedig igazából semmi újat nem tett hozzá a korábbi 'zilla-képhez, de kifejezetten szerethető lemezt jelentett. És most itt van az igazán zseni elnevezésű Weedsconsin, ami... nos, igen, igazából ez sem tesz hozzá semmit a korábbiakhoz, de kifejezetten szerethető lemez. Más kérdés, hogy tizenhat esztendő elteltével elég-e ennyi.

megjelenés:
2021
kiadó:
Heavy Psych Sounds
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 17 Szavazat )

Itt és most tényleg nem érdemes végigmenni valamennyi tételen (mondjuk nincs is belőle túl sok, a félperces átvezetőt nem számítva egészen pontosan öt), a csapat által ezúttal trióban felrántott (érdekesség, hogy Muleboy, Magma és Spanky ugyan a kezdetektől együtt vannak, viszont állandó basszert valahogy az istennek sem találnak, a koncerten nálunk is látott, hórihorgas Cooter Brown például öt év után tavaly lécelt le ismét) dalcsokor igazából szutykos-bódult-recsegő riffek kavalkádja egymás után, pulzálva alapozó basszussal és dobokkal, minderre pedig olykor-olykor Muleboy szokásos gégemetszett énekét felhelyezve „koronaként". A meglepően jól szóló számok közül ráadásul három már ismerős is lehet a közelmúltból, ezek közül a nyitó, középtempóval sulykoló Sundae Driver sikerült a legjobban, de a kedvencem mégsem ez, hanem a többinél kicsit finomabban és érdekesebben elszállt, hogy azt ne mondjam, a space rock felé kacsingató tétel, ami egészen meglepő elnevezéssel bír: Space Rock. Hát, ennyit erről.

Abban az Amerikában, ahol már tizenhét (!) szövetségi államban megtörtént a marihuána legalizációja (Makelaék legnagyobb bánatára Wisconsin viszont nincsen köztük), talán már nem olyan ütős dolog kizárólag a fűről danolni, mint régen, de a Bongzilla még mindig nagyon hallja a bőven termő, zöld mezők hívó szavát. A Weedsconsin semmi extrát nem nyújt ugyan, de szórakoztatóan röpít vissza azokba az időkbe, amikor még rengeteg ilyesmi zenét hallgattunk. Már csak emiatt megéri beszerezni.

 

Hozzászólások 

 
#8 Wallwood 2021-05-24 13:49
Nem ide tartozik csak a stilushoz: minosegi stoner zene: Greenleaf! Csak most fedeztem fel oket enis, de azzonali szerelem. Dozeres sracok, jopar enekessel,erdem es beleasni kicsit..
Idézet
 
 
#7 coligny 2021-05-21 12:31
Ismerem a lentebb tárgyalt érzést, csak én pont akkor vagyok így, amikor valami jó zenére elkezdenek dalolászni a hörgés helyett. Jó ez az album.:)
Idézet
 
 
#6 Abigél 2021-05-21 08:10
Tényleg borzasztó hallgatni, amikor belép az "ének". Jó kis riffelés az elején, majd jön a szokásos - nem tud bizonyára énekelni az énekes - és rákárog valamit. Kezd divat lenni, vagy már régen volt ez, hogy valamilyen stoner-es alap muzsika van és rámegy ez az elviselhetetlen hörgés. Ez milyen műfaj már? De sok féregnyúlványa van a death metal-nak, ha ez valami olyasmi akar lenni. Ez így felejtős, lapoztam is tovább.
Idézet
 
 
#5 Hadean 2021-05-20 16:46
Idézet - Torzonborz:
Ezt komolyan nem hiszem el! :( Megint egy banda, amelyik brutál jó zenei alapot nyomat, már kezd baromira tetszeni, amikor megszólal valami elszabott varjú hörgés ének helyett... :(((

Az újabb -16- korongokat próbáltad már? Azok tuti adják ;)
Idézet
 
 
#4 Codename333 2021-05-20 14:34
Hogy megérte-e a 16 évet várni rá....azt nem mondom. Amit érzek az ugyanaz mint az Eyehategod legutóbbi lemezénél,vagy kicsivel erősebb ez az érzés.Örülök h itt Újra itt vannak.A pesti bulin is ott voltam az mai napig eszembe jut. Maga a lemez amúgy szerintem teljesen korrekt.Valóban semmi extra ami kissé kiemeli h már régóta ki voltunk éhezve rá mi akik a stílust imdájuk.A gateway zseniális ahogy a Stash iis de már untam őket.Üdítő volt valami újat (és jót) hallani tőlük. Lehet épp ezért is érte meg a várakozást talán mert cserben nem hagytak.Engem legalábbis. nálam 10/9.
Idézet
 
 
#3 Igazmondó 2021-05-20 08:06
Idézet - sbxslade:
"A Bongzilla ráadásul nagyon nem zöldfülű a színtéren"

apro kepzavar :D


Inkább humor!
Idézet
 
 
#2 sbxslade 2021-05-20 07:26
"A Bongzilla ráadásul nagyon nem zöldfülű a színtéren"

apro kepzavar :D
Idézet
 
 
#1 Torzonborz 2021-05-20 07:26
Ezt komolyan nem hiszem el! :( Megint egy banda, amelyik brutál jó zenei alapot nyomat, már kezd baromira tetszeni, amikor megszólal valami elszabott varjú hörgés ének helyett... :(((
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.