Shock!

február 21.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Black Label Society: Grimmest Hits

blacklabelsociety_cTizenkilenc évvel ezelőtt jelent meg a Black Label Society első albuma, s a szép szőke (gitározni és zenét írni piszkosul tudó) srácból gitározni és zenét írni változatlanul piszkosul tudó vadbarbár zeneállat lett, aki még mindig, túl az ötvenen is játszi könnyedséggel pakolja össze a zsírosan, egyszerűségükben is komplex és technikás albumokat. Zakk Wylde tizedik, Grimmest Hits névre keresztelt anyagával sem okozott csalódást. A négy évvel ezelőtti Catacombs Of The Black Vatican számomra okozott néhány meglepő pillanatot, rövid kitérőket tett a megszokott ösvényről, az új anyag azonban megnyugtató módon kanyarodott vissza a 2010-es, igen fincsi Order Of The Blackhez, amely nálam még mindig a három legjobb BLS-anyag között pihen.

Vannak zenekarok, amelyeknek soha nem fárad el a zenéjük. Tök mindegy, hogy ma is ugyanazt és ugyanúgy tolják, mint évtizedekkel ezelőtt, a siker egyszerre védjegyük és útmutatójuk. A BLS egyedi stílusával és a koszos rockhoz ragaszkodásával pontosan ebbe a kategóriába tartozik. Nincs és nem is kell megújulási szándék, nem akar mérföldkő lenni, egyszerűen csak szórakoztatni a közönséget azzal a zenével, amellyel már a kezdetekkor belopta magát a szívekbe. Fasza, kőkemény rock and roll, megfejelve Zakk mai napig elképesztő hangszeres tudásával és természetesen az Ozzy-feelinggel, ami érthető okokból áztatja át szinte az összes albumot. Rögtön a nyitó nóta, a Trampled Down Below meg is idézi a vén zsenit, a kezdésért pedig külön pont jár.

megjelenés:
2018
kiadó:
eOne Music
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 31 Szavazat )

Mondanám, hogy az új albumban nincsen semmi különleges, de a BLS esetében éppen ebben rejlik a különlegesség. A szó legjobb és legnemesebb értelmében vett – korrekt és nagyon tudatosan, tisztességesen összepakolt rockcsemege a cucc, se több, se kevesebb. És nem is akar többnek látszani. Zakk mindig is a helyén tudta kezelni zenekarát, s bár le a kalappal a PR-tevékenysége előtt, nagyon is érzi, minőségében és értékeiben milyen zenét játszik. Ha létezik esszenciális rock, ez minden bizonnyal az, annyira tökön ragadja a zenének és főleg hangulatának lényegét, amelyre tényleg csak nagyon kevesek képesek manapság. A Seasons Of Falter, a Room Of Nightmares vagy a Bury Your Sorrow hallatán önkéntelenül is elvigyorodik az ember: igen, ez pontosan az, amiért a '70-es évek óta mindenki imádja ezt az ősi, mindent lehengerlő stílust. Időtlen és megunhatatlan, ráadásul Zakk mestere annak, hogyan kell az egyszerűség mellett annyira megvadítania egy nótát (akár szólóival, akár egy váratlan kis csavarral, mélyvastag darálással vagy groovos megoldással), amitől a korong újra és újra visszapattan majd a lejátszóba. Toronymagas kedvencem az All That Once Shined bluesos finomsága, a tökéletesen eltalált riff és azzal a szutykos-déli hangulat, amit a szakállas barbárnál jobban nagyon kevesen képesek visszaadni. Ha az album rockesszencia, ez a szám az egész lelke. Megunhatatlan.

Az utóbbi esztendőkben több finom kritika is érte a Mestert, hogy kezdi túllírázni a dolgokat. A Grimmest Hits sem mentes a visszafogott és „szépre írt" daloktól, ám a The Only Words és a Nothing Left To Say éppen annyi gyengédséget hoz az albumra, amely még bőven belefér. (Utóbbi fájdalmasan szép szólójáért ismét jár a külön pont.) Zakk Wylde nem tér le az útról, menetel tovább, egyszerre teljesítve ki saját művészetét, ápolva egóját, szolgálva ki hűséges hallgatóságát, nem okozva csalódást nekik. És ha már itt tartunk: amíg akkora figurája van a színtérnek, mint Zakk Wylde, semmit ne kezdjünk el temetni, s főleg hagyjuk a „régen minden jobb volt" dumát. Talán kizökkent az idő (ó kárhozat!), de ő legalább mindent megtesz, hogy helyre tolja azt.

 

Hozzászólások 

 
0 #6 Codename333 2018-02-20 10:22
Ejha.Most ismerkedtem csak vele.Nagyon pofás kis lemez lett.AZ előző nagyon elment mellettem.Nem igazán volt fogós de ez végre az a BLS amit mindneki szerethet. 10/10.... ATOM JÓ!!!
Idézet
 
 
+5 #5 Dead again 2018-02-14 18:53
Csípőből nyolc pont, de van az bőven kilences is. Nagyon jó lett. Jobban tetszik, mint az előző lemez. Valahogy őszintébbnek hat. Egységesebb is.
Az All that once shined dalban meg akkora Type o Negative hangulat van nekem, hogy már az megér egy misét. Rég hallottam olyan dalt, amiben ennyire benne van az az érzés (szerintem).
Idézet
 
 
+6 #4 AngelRat 2018-02-14 09:09
Nekem erről a zenéről Ádám a Shot To Hell lemezről irt kritikájában olvasott gondolat ugrott be először: "olyan zene, amitől sör- és olajszagod lesz, a szakállad pedig nőni kezd."
Idézet
 
 
+8 #3 Venomádi 2018-02-13 23:44
Itt westben szerény 13 euroért dobálták (amiből még jött le kedvezményem - lopás!-), és mikor észrevettem a polcon, úgy voltam vele, hogy ha szar, legalább aprópénzt basztam ki, és őszintén szólva legalább 5 éve nem is igazán érdekelt, kb. leírtam őket kiégettnek. Ehhez képest olyan kellemesen baszta le a fejemet az a riff az elején, hogy ki sem nagyon mászott már a lejátszóból délután. Tényleg semmi megfejtés, de hogy a szerzőt idézzem, ez tényleg csak a "tökönragadott lényeg". Sose gondoltam volna, hogy valami még odamászik tőlük a szentháromság közelébe (Stronger, 1919, Hellride), de ezt én bátran odatenném negyediknek (nem fekszek keresztbe, ha Mafia miatt csak ötödik), másfél-két hét hallgatás után is. Csak azért nem tízes, mert minimum egy lírázás megint felesleges szerintem rajta, és az nem az Only Words.
Idézet
 
 
+9 #2 Dörnyei Levente 2018-02-13 09:36
Finom zene...
Idézet
 
 
+19 #1 Bjorn 2018-02-13 07:04
Nálam ez 10/10. A legjobb BLS a The Blessed Hellride óta. Kibaszott jó.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Lillian Axe - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.