Új kiadónál a sokat megélt Biohazard, a multit otthagyták, valószínűleg nem foglalkoztak velük annyit, mint illett volna, pedig a New World Disorder megérdemelte volna. Itt az új album, mármint csak egy kis ízelítő, a Nuclear Blast után a többi kiadó is kezdi felfedezni a "keverjük le a számokat a legjobb résznél, főleg a kibontakozás előtt" című újfajta, felettébb népszerű játékot, hála a világhálónak, fosik mindenki, hogy jóval megjelenés előtt kering az album szerteszét.
Ennek ellenére úgyis kering, aki akarja az letölti, egy csomóan meg megveszik, mert mp3-ban nem album az album - hozzáteszem nekem sem. Szóval hallgatnám az új Biohazardot, elemezném, csámcsognék a dalokon, de mire belelendülök egy-egy témába, már tűnik is tova (avagy egyszerűen katt, és vége egy hang közepén), én meg bosszankodom, kezdem lilában látni a világot, főleg mert úgy tűnik ennyiből is harapós az Uncivilization, fogós DALOKAT írtak a srácok, nem tört meg a lendület, hiába nem divatos ez a fajta metal, amiben utaznak. Állapítsa meg valaki darabonként 2:20 mp-ből, hogy összességében jó-e a lemez... Jelen esetben 13 track van a korongon, lehet, hogy nem is hosszabbak nagyon, mert kettő teljes darab és azok sem érik el a három percet. Na jó, kipuffogtam magam, próbálom kideríteni milyen a zene, pl. a nyolcas elég hip-hopos, de nem ez a jellemző, utána egy koncertfelvétel hallható, a cd infórészén pedig csak egy bio olvasható, jelen lemezről egy szó sem, hogy mit hol és miért. Húzós és dühös az új Bio, akár egy sikerre éhes fiatal csapat, biztos vagyok benne, hogy nem fog csalódni senki az Uncivilizationban, és az sem kizárt, hogy újra az élvonalba kerüljenek - már ha a kellő támogatást megkapják persze.
Ne feledjem, lelkes vendégcsapat segítette Evanéket a lemezfelvételnél, Phil Anselmo - Pantera (a tízesben), Peter Steele - Type O Negative, Sen-Dog - Cypress Hill, továbbá néhányan a Slipknotból (szerintem ez a négyes lehet), az Agnostic Frontból, a Sepulturából, a Hatebreedből és a Skarheadből. Szerencsére nem a nevek miatt jó a lemez (nem úgy, mint a második Soulfly), a Biohazard él és virul, ilyen ütős lemezzel pedig előttük a pálya - már megint.
Most várhatok szeptemberig, hogy halljam végig az összes dalt, de azt hiszem, ez a lemez ennyi lenne, ha végig hallottam volna - ki tudja, talán még több is.
