Shock!

augusztus 21.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Aura Noir: Aura Noire

auranoir_cAhogy öregszem, úgy bírom egyre jobban az olyan, kőbalta egyszerűségű filozófiával dolgozó bandákat, mint a norvég Aura Noir. Carl-Michael „Aggressor" Eide (Infernö, Virus, ex-Ved Buens Ende), Ole Jørgen „Apollyon" Moe (ex-Dødheimsgard, Immortal) és Rune „Blasphemer" Eriksen (Earth Electric, ex-Mayhem) veterán alakulata sosem akarta megújítani saját műfaját, a nagy megfejtéseket meghagyták szép számú egyéb zenekaraik számára. Az Aura Noir mindig is a nyers erő híveként művelte a blackened thrash metal stílust, és ebben a tekintetben megszállottként ástak le a legmélyebb gyökerekig. Ha thrash metal, akkor a korai Voivod, ha pedig feketefém, akkor csakis a Darkthrone kezdeti korszaka lehet a példa, és ha valakiktől, ezektől a negyvenes éveik közepén járó arcoktól mindez maximálisan hitelesen hangzik.

A kőbalta is forgatható azonban leleményesen, ahogy ilyen kaliberű zenészektől ez el is várható, a banda pedig ilyen téren sem okoz csalódást. Az Aura Noire bő félórája ennek megfelelően éppolyan szórakoztató, mint az Out To Die volt hat hosszú évvel ezelőtt. Már önmagában az egy csoda, hogy a Mayhemből való dobbantása óta az extrém közeget láthatóan kerülő Blasphemert gitározni halljuk, én ilyenkor persze rendre eltöprengünk rajta, hogy emberünk vajon miért próbálja ilyen szívóssággal távol tartani magát attól a közegtől, ami láthatóan a legjobban áll neki. Nem véletlenül őt szemelték ki annak idején minden norvég black metal bandák legkultikusabbjának feltámasztására, invenciózus játéka valódi iskola ebben a sokat látott műfajban. Az Aura Noir pedig mindenekelőtt a riffekről szól, azoknak viszont szinte kifogyhatatlan tárházát jelenti ez a régisulis brigád.

megjelenés:
2018
kiadó:
Indie Recordings
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 5 Szavazat )

Annak ellenére, hogy a zenekar tagsága a kezdetektől, vagyis immár huszonöt (!) éve állandónak mondható, nem is norvég zenészekről lenne szó, ha nem csereberélnék olykor egymás között a hangszereket. Ebben főleg a két multiistrumentalista alapító, Aggressor és Apollyon járt az élen. Mostanra e téren is letisztulni látszik náluk a műsor, sőt, nem is olyan régen még úgy tűnt, hogy Kristian Valbo személyében lesz végre egy állandó dobosuk is, és kialakul egy hagyományos zenekari felállás, végül azonban úgy alakult, hogy ismét Apollyon ült vissza a dobok mögé. Az Aura Noire a lehető legvalóságosabb formájában mutatja be a triót, nyersnek és bárdolatlannak, ahogy a színpadon is láthatók. A leglényegesebb különbség is talán csak ennyi az Out To Die-hoz képest, hogy ha lehet, még elementárisabban, még inkább izomból vág pofon a zene, a zseniálisan paraszt megszólalásnak köszönhetően.

Az Aura Noirral ápolt kapcsolat azok számára lesz igazán szórakoztató és gyümölcsöző, akik értik például a hasonló cipőben toporzékoló Goatwhore koncepcióját is, és hisznek abban, hogy ez az alapvetően színtiszta nosztalgiára építő megközelítés is eredményezhet izgalmas dolgokat. Összességében az előd velem jobban megszerettette magát, de ha már kőbalta, ennél szebb és jobb kevés akad a kínálatban.

 

Hozzászólások 

 
+8 #3 drughi 2018-05-15 14:20
Én a Mercilessel szerettem meg őket anno és azota sem találtam náluk jobb (jöhetnek a tippek) thrash\black zenekart. A zenéjükben végig ott van a thrashes szikárság és lendület de közben mocskos éjfekete az egész, egyszerüen zseniális az egyensúly. Budapesti koncertet, most.
Idézet
 
 
+6 #2 19EmpEroR75 2018-05-13 15:48
Számomra az év egyik legjobban várt albuma. 6 év hosszú idő, kicsit kiéheztettek, de azt kell mondjam, műfajában (nekem) az Aura Noir verhetetlen. Ez a három arc sosem tudott hibázni, rendre közel azonos színvonalú albumokkal jelentkeztek. Ezt én is kicsit direktebbnek érzem, mint a 2012-est, de ez a csak rájuk jellemző atmoszféra utánozhatatlan.
Blasphemer pedig szerintem az extrém zenék egyik legjobb, legtechnikásabb gitárosa. Jó lenne újra hallani valami nagyon szélsőséges zenét játszani, mert amit a Mayhemben művelt, felbecsülhetetl en, de legalább az Aura itt van (ha már a Nader Sadektől is távozott).
Idézet
 
 
+9 #1 Montsegur 2018-05-13 12:19
Ez úgy tökéletes, ahogy van... :-)

Köszönöm a cikket, soha nem hallottam róluk korábban, de most végighallgattam a lemezt (a Reign in Blood óta amúgy is külön kedvelem a félórás lemezeket) és úgy érzem, "ez egy gyönyörű barátság kezdete" lesz...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.