Shock!

március 28.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Anvil: Back To Basics

Sokadik lemezét szabadítja a világra a hagyományos, kissé poros rockandrollt és thrasht játszó kanadai Anvil, mely csapatnak talán annyi az egyetlen erénye, hogy egy magyar származású taggal büszkélkedhet.

megjelenés:
2004
kiadó:
Massacre / HMP
pontszám:
0,5 /10

Szerinted hány pont?
( 11 Szavazat )

Hogy miért írtam azt, hogy poros? Csupán azért, mert a nyitó dal - melynek ennél a műfajnál is az lenne a szerepe, hogy tornádókánt söpörjön át minden metalos szobáján - kb. olyan sebességgel húz, mint egy jóllakott tengeri csillag a tenger mélyén. Arról nem is beszélve, hogy vokalistánk kicsit ráspolyos, de erőtlen hangja mindezt megkoronázza: a magas hangoknál bizonytalan, egyéb helyeken erőtlen, vértelen.

A második dalban egy olyan gitárszólót hallhatunk a dal elején (meg sok más helyen is egyébként), amit minden kezdő gitáros eljátszik, aztán ha visszahallgatja magát felvételről, sikítva röhög teljesítményén, majd szélsebesen ráveszi a macskája nyávogását, nehogy nyoma maradjon szerencsétlenkedésének. A dobos elfutásai hasonlóképpen fergetegesek. Ahogy haladunk a dalokkal, a vokalista egyre inkább erőlködik, hamiskás. A harmadik dal címe éppen az, hogy: Song Of Pain, ami eléggé kifejező, mit érez szegény hallgató. És ez így folytatódik, a lelkesedés töretlen, mint ahogy a színvonal süllyedése is az. A lemez felénél a hallgató percről-percre idegesebb, hogy miért is vesztegeti az idejét a zenekarra, jobb esetben elalszik és egy kellemes álommal kárpótolja magát. A hangzás tökéletes keretet ad a zenéhez: kellően vérszegény, dinamikátlan és aránytalan. További érdekessége a csapatnak, hogy mintegy ikonként, minden lemezborítón szerepel a csapat névadója: egy üllő! Fantasztikus! Jobb, mint Eddie, tényleg.

Vannak zenekarok, amelyek az idővel egyre ízesebbek, sokszínűbbek lesznek. Vannak zenekarok, amelyek a kezdeti fantáziátlanságukat és középszerűségüket nem tudták kinőni, az Anvil idestova 26 (!) éve képtelen erre. Javaslom a kötelező nyugdíjaztatás bevezetését a rockzenészek köreiben. Az Anvil bőven megérdemelné a pihenést. Zenélni nem tudó emberek sokadik lemeze.

 

Hozzászólások 

 
#5 Venomádi 2017-10-10 12:16
Ennél jobb az a Suicide Silence lemez? Azzal azért egyetértek, hogy van egy kinőhetetlen gagyisága az Anvilnek, amihez ugyanúgy ragaszkodnak, mint alkalomadtán Jeff Waters is. Az valóban egy ilyen kanadai betegségnek tűnik. Tudom, régi kritika, de érdekes egy pontozási rendszer ez, nyilván szubjektív is, de ennél még a Lulu is 3 ponttal jobb, az mondjuk elég durva.
Idézet
 
 
#4 hurka 2017-07-20 20:49
ez a kritika sem ér többet fél pontnál
Idézet
 
 
+2 #3 Kriszrudi 2011-07-10 19:07
Én 3 Anvil korongra mondom azt hogy ez a metál zene:
Hard 'N' Heavy (1981)
Metal On Metal (1982) !!!!!!
Forged In Fire (1983)

Ezek után a színvonal egyre csökkent, mígnem a zenekar abszolút elvesztette minden pozitívumát ami a korai albumaikat klasszikussá tette. Nagyon jól indultak, de aztán bebuktak, sajnos:S
Idézet
 
 
+1 #2 Valentin Szilvia 2011-01-04 09:51
Idézet - jackson:
ez tutira nagyon rossz album, de azt ne mondjad hogy nem tudnak zenélni mert '82-'87-ig tudtak. Egyébként sokkal rattyibb zenekartok ezrei vannak ma. :/


Hja, hát túllőttem a célon, elismerem.
Idézet
 
 
+1 #1 Guest 2011-01-03 22:16
ez tutira nagyon rossz album, de azt ne mondjad hogy nem tudnak zenélni mert '82-'87-ig tudtak. Egyébként sokkal rattyibb zenekartok ezrei vannak ma. :/
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Nickelback - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. november 8.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Orphaned Land - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.