Shock!

október 30.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Amorphis: Circle

amorphis_cSzégyenletesen nagy csúszással sikerült megírni ezt az ismertetőt régi jóbarátaink, a Holopainen / Koivusaari duó elnyűhetetlen gépezetének legújabb, immár tizenegyedik lemezéről. Talán a júliusi 40 fok, vagy a FEZEN-bulit megelőző várakozás az, ami mégiscsak meghozta a gyümölcsét, és újra jólesik meghallgatni a hamisítatlan északi dallamokat, noha megjelenése idején, valamikor áprilisban – bevallom – kicsit csalódásként éltem meg ezt a lemezt, és viszonylag hamar ráuntam.

Fura belegondolni, hogy a Circle már az ötödik lemez a sorban, amit Holopainenék változatlan felállásban készítenek el menetrendszerűen, és talán pontosan ez a beállt munkatempó az, ami rányomja a bélyegét a végeredményre. Nyilván komoly hátulütői vannak a folyamatos tagcseréknek, mégis azt kell mondjam, az Amorphis esetében ezek mind azt eredményezték korábban, hogy minden egyes albumukat komoly izgalommal lehetett várni, hiszen sosem lehetett előre tudni, mivel fognak éppen előrukkolni. Nos, ez a fajta izgalom már az előző néhány albumon eltűnni látszott, és bármennyire is hangzatosak voltak az előzetes ígéretek („eddigi legdallamosabb lemezünk", „új dimenzió", „számos újdonság" satöbbi), amiket az esetek 99,99 százalékában alapból nehéz komolyan venni, én itt semmiféle komoly előrelépést, pláne definitív Amorphis-művet nem hallok.

megjelenés:
2013
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 31 Szavazat )

Oké, a legendás Peter Tägtgren nevéhez méltó ütős hangzást kreált, így talán a gitárok vastagabban szólnak, mint az utóbbi, Marco Hietala által producelt albumokon, és az olyan nótákban kifejezetten előtérbe is kerülnek, mint például a nyitó Shades Of Gray vagy a Nightbird's Song zúzós-dallamos death témái. De összességében én ezt a lemezt nem érzem semmivel erősebbnek vagy változatosabbnak, mint két évvel ezelőtti elődjét, a The Beginning Of Timest, és a számomra a Joutsen-éra egyértelmű csúcsalkotásainak számító Eclipse-nél és Skyforgernél pedig mindenképpen kevésbé izgalmas. Félreértés ne essék, semmi bajom ezzel az irányvonallal (ahogy a szaxofonos/progresszív-vonallal sem volt tíz évvel ezelőtt), inkább csak azt a fajta jó értelemben vett kiszámíthatatlanságot, változatosságot hiányolom, ami az utóbbi néhány lemezig egyértelműen megvolt a csapatnál. Ahhoz pedig nagyon nagy fanatikusnak kellene lennem, és sokkal jobban beleásni magam a szövegekbe és a sztoriba, hogy a Kalevala-motívumokat felváltó, Pekka Kainulainen által kreált világot önmagában formabontásnak tekintsem, és gyanítom, hogy erre viszonylag kevesen fogják venni a fáradtságot. (Ők persze minden tiszteletet megérdemelnek.)

Ezzel együtt sem gondolom, hogy gyengék volnának a dalok, nagyon tetszik például a Narrowpath, amelyet a jellegzetes északi motívumok és az erős refrén mindenképpen a lemez egyik legfogósabb nótájává tesz. Másik kedvencem a Nightbird's Song, a lemez legdinamikusabb szerzeménye, benne masszív, zord riffekkel, agresszív vokálokkal, remekül eltalált refrénnel, és hangulatos, hammonddal kísért fuvolaszólóval. Van ezeken kívül is egy rakás nagyon jól eltalált refrén is, például a Hopeless Days, és a záró New Day folkos témázgatása is kifejezetten bejön (különös tekintettel a szaxofonra), de bármennyire is kellemes ezeket hallgatni, az összhatás mégis kicsit szürkének tűnik.

Ettől még persze a zenekar nimbusza abszolút töretlen, különösen hazai pályán, ahol ezúttal is gond nélkül a listák élére kerültek, de ez semmiképpen sem a megújulásnak, vagy az állítólagos „új produkciós megközelítésből adódó atmoszférikusabb hangzásnak" köszönhető, hanem kizárólag a hihetetlenül hűséges és elkötelezett rajongótábornak (akik ráadásul még hajlandók is hagyományos hanghordozókat vásárolni). Abban is egészen biztos vagyok, hogy a magyar rajongók sem fognak csalódást okozni (és viszont), és Székesfehérváron pár nap múlva az új nóták cseppet sem lógnak majd ki a programból, mert a fogósságukkal tényleg az égvilágon semmi baj nincsen. Sőt, ebben az elviselhetetlen hőségben kifejezetten üdítő érzés a Circle dalait hallgatni. Ennél azonban szerintem sokkal többet nem tudnak.

 

Hozzászólások 

 
+2 #6 castlereagh 2013-08-31 20:48
Az Am Universum és a Far From The Sun c. albumok voltak az utolsó élvezhető, előremutató, értelmes anyagok, onnantól kezdve már nem érdekeltek a frissebbek, egyszer azért meghallgattam őket megjelenésükkor , de annyi elég is volt belőlük ....
Idézet
 
 
+2 #5 JamesSmith 2013-07-31 15:28
Nekem bejön. Mondjuk én most ismerkedek az Amorphissal.
A kommentek alapján azt szűrtem le, hogy régebbi munkáik ezerszer jobbak voltak. Majd ha lesz több időm átrágom magam a diszkográfián. :)
Idézet
 
 
+4 #4 asdasd 2013-07-30 15:46
Eclipse volt az utolsó, ami tetszett. Az újrafelvett régi dalokért fel kéne pofozni őket, egyedül a Vulgar Necrolatry-t volt értelme megcsinálni, a többihez hülyeség volt hozzányúlni is.
Idézet
 
 
+3 #3 elcsé 2013-07-30 11:27
Nem egy elegy-tuonela, bár ezt már nem is várom el.A Joutsen érából pedig az eclipset leszámítva itt sorjának a legjobb dalok, valamint a legjobb hangzás.A kritikát egy kicsit tudjuk le jellegűnek érzem, ennek ellenére van igazság abban amit leírtál. :-)
Nem tudnak hibázni.Azt sem várom már el tölük, hogy megújuljanak.
Idézet
 
 
+4 #2 Tuonela 2013-07-30 10:59
Nekem pedig sajnos a cikkíróval kell egyetértenem. Az új énekessel készült lemezeket szinte megkülönböztetn i sem tudom egymástól, annyira egysíkú, kiszámítható az egész. Pedig az új énekessel semmi baj, az újra felvett régi számokat tartalmazó válogatás nagyon jó lett, és élőben is kiváló. Viszont azóta egyszerűen nem írnak olyan jó dalokat. Az a kreativitás, ami miatt imádtam őket - hogy az Am Universum lemezig úgy fejlődtek lemezről-lemezre, hogy folyamatosan önmaguk maradtak holott minden lemez más volt - úgy érzem, teljesen odaveszett. Amit most csinálnak, az egy biztonsági játék, hogy néhány évente leszállítanak pár dalt megbízhatóan nagyjából a legsikeresebb lemezek (főként az Elegy) stílusában. Sajnos számomra a friss lemez is ilyen. Pedig nagyon nagy rajongójuk voltam, de mostmár inkább csak kíváncsiságból hallgatom meg az aktuális lemezeket.
Idézet
 
 
+4 #1 björn 2013-07-30 06:22
Szerintem meg hosszú idő óta ez a legjobb lemezük. A Joutsenes lemezek közül a Skyforgert hallgattam legtöbbet, a többit alig-alig. Nálam a Far From The Sun óta simán ez a legjobb lemezük. És nem csak azért mert ennek a hangzása emlékeztet legjobban a Tales/Elegy korszakéra.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Sodom - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.