Shock!

október 21.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Amon Amarth: Jomsviking

0126jomsHa valakiktől nem vártam konceptlemezt, hát az Amon Amarth volt az, de szerencsére mindig érik kellemes meglepetések az embert. Johan Heggék a legutóbbi Deceiver Of The Gods albummal eleve végrehajtottak magukon egy kisebb rendszerfrissítést, ami jól is jött a pillanatnyi megtorpanást hozó Surtur Rising után. Ha pedig így belemelegedtek a saját szintjükön kísérletezősebb vonalba, tovább is mentek a legutóbb megkezdett ösvényen. Az csak az érme egyik oldala, hogy az új lemez egy – naná – vikinges sztorit mesél el: a végeredmény ezzel együtt is a banda eddigi legdallamosabb, legváltozatosabb albuma lett.

Mindez persze relatív, és szándékosan nem azt írtam, hogy „legdalközpontúbb", ezt ugyanis elég könnyen félre lehetne érteni: az Amon Amarth valójában mindig is dalközpontú volt, és fokozatosan, lemezről lemezre csiszolták egyre áramvonalasabbra azt a stílust, ami csakis az övék. Keveseknek sikerül annyira organikusan és görcsmentesen az ilyesmi, mint nekik: senki sem vádolhatja őket bármiféle kimatekozott idomulással, erőltetett dallamosodással, potenciálisan mégis sokkal szélesebb réteghez szólnak az utóbbi néhány anyaggal, mint a korai cuccokkal. A Jomsviking pedig egy leheletnyivel még közönségetetőbb, még slágeresebb, mint a Deceiver Of The Gods, pedig én már akkor is azt hittem, hogy ilyen keretek között lehetetlen a továbblépés radikálisabb váltás nélkül. Nos, tévedtem.

megjelenés:
2016
kiadó:
Metal Blade / Sony
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 59 Szavazat )

Abban mára semmi meglepő nincs, hogy egy Amon Amarth-lemez tele van kerekre formált, elsőre az agyba ragadó gitárdallamokkal, riffekkel, kórusokkal. Ez most sincs másképp, sőt, a banda ezen oldala fényesebben tündököl, mint valaha, itt-ott már-már tényleg szinte nevetségesen slágeres a lemez, és mindezt továbbra is úgy abszolválták, hogy a jeges, nordikus brutalitás is megmaradt, és Hegg mester sem énekel tisztán egyetlen hangot sem. A nyitó, egy már-már szinte rockos dinamikájú kiállást is hozó First Kill, a priestes kezdésű, de vicsorgó-vérivó középtempós zúzdát is hozó On A Sea Of Blood, a csordavokálos refrénű One Against All vagy különösen a csodaszép, acceptes módon fémes riffelést hozó Raise Your Horns csatahimnusz ennek megfelelően borítékolhatóan koncertfavorit lesz. Az elsőként megismert At Dawn's First Light is kiválóan példázza, merre is tapogatózik a mai Amon Amarth: a riffelésben egyaránt ott figyelnek a korai svéd death metalos ízek, illetve a Judas Priesttől, Accepttől eltanult klasszikus fogások, a refrén szárnyaló gitárdallamaira pedig akár klasszikus metaléneklést is el lehetne képzelni sikolyokkal, miegyébbel. De még Hegg minden korábbinál jobban artikulált, sokszínűbb, erőteljesebben kihangsúlyozott bömbölésével együtt is elképesztően ragadós.

Ezek mellett persze akadnak kevésbé nyilvánvaló, mégis hihetetlenül maguktól értetődő szerzemények is: ilyen például az epikus, már-már filmszerű atmoszférát hozó The Way Of Vikings, netán a vészterhes, verzéit tekintve még a banda mostani stílusához képest is meglepően visszafogott, melodikus One Thousand Burning Arrows, ahol azért persze később bejön a képbe egy kis nordikus death metal is. Az A Dream That Cannot Be elsődleges érdekessége Doro Pesch, aki duettet énekel benne Johannal – a német metalkirálynő magához képest nem rossz itt, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy túl sokat tesz hozzá a végeredményhez, a súlyos középtempóban zúzó nóta nélküle is teljesen kerek lenne. De jól sikerült a leggyorsabb, ismét ragadós dallamokkal megspékelt Vengeance Is My Name is, a záró Back On Northern Shores pedig már-már katarzisszerűen zárja a komor sztorit.

Az Andy Sneap-féle hangzás közelíti a tökéletest, a dalokba pedig nem tudok belekötni, tényleg teljesen rendben van az egész anyag. Az Amon Amarth érezhetően minden irányba igyekszik tágítani a horizontot, egyes gitárszólók is hosszabbak, karakteresebbek, mint valaha, bár azért továbbra sem egy virgázós bandáról beszélünk, szóval hiába kellemesek ezek a futamok, Mike Amott-szerű kiműveltségre, egyéniségre azért semmiképpen se számíts. De tetszik, hogy ebbe az irányba is nyitnak. És az is, hogy a koncepció nem ült rá túlságosan is a dalok nyakára. Rendelkezik egyfajta egységes ívvel és átfogó hangulattal a Jomsviking, és mint minden sztorizós lemez, ez is egyvégtében, odafigyelve üti a legnagyobbat, de dalonként, random sorrendben is simán lehet hallgatni, úgy is kellően hatásos.

Úgy gondolom, ismét szerez majd bőven új híveket az Amon Amarth ezzel a lemezzel, és csak azért nem adok rá maximális pontszámot, mert a Deceiverre sem adtam meg a tízest, pedig utólag belegondolva simán megkaphatta volna. Így viszont nem érezném korrektnek a rengeteget hallgatott előző albummal szemben, ha a Jomsvikinget egy kategóriával feljebb helyezném el – egyelőre még nem mondanám, hogy jobb ez az anyag a legutóbbinál, annyi ugyanakkor bizonyos, hogy Heggék simán méltó folytatást készítettek. Kétség sem férhet hozzá, hogy 2016 egyik kiemelkedően jó metallemeze a Jomsviking, baromira várom őket a Rockmaratonon, pláne, hogy a Megadeth és az Airbourne közé beékelődve játszanak majd.

 

Hozzászólások 

 
+4 #12 Windir 2016-04-02 13:41
Idézet - La Fayette:
Szerintem jól sikerült az album. Hozták a formájukat. Doro sajnos elcseszte az A Dream That Cannot Be című szerzeményt. Az a nő egyszerűen nem tud énekelni.


No ezzel egyet kell értenem. Az a téma is megállná a helyét, kicsit besokalunk abból a mazsolából és szinte idegesítően rossz amit hoz.
A korong úgy jó ahogy van egyben, most ilyenhez volt hangulatuk, nem várhatja senki hogy harminc évig ugyanazt a gyalulást csinálják. Lazább lett a death metalos köntös is kezd messzi kerülni ugyanakkor ez még mindig kellően Amon Amarth.
Idézet
 
 
-2 #11 Jézus 2016-03-31 12:14
Idézet - robidog1984?!:
Sajnos csatlakoznom kell a fanyalgókhoz.
Szerintem még csak meg sem közelíti az előzők színvonalát!
Eddig abszolút az év csalódása de 10/6-ot így is ér.


Ha a 6 pontból 10-et adsz rá, akkor tényleg kurvára keménynek tarthatod :D
Idézet
 
 
+4 #10 devilstrueface 2016-03-30 19:46
Annyit nem ad az uj anyag h aradozzak rola, de azert nem olyan rossz ez.
Amugy a koncept tema sztem nem igazan jott ossze igy a szovegek vegig kovetese utan. Ha nem olvastam volna beharangozot kb lovesem se lenne,h ez az egesz osszefugg...tobb olyan szam is van amibol egyaltalan nem kovetkezik az utana levo. A lezaras alapjan (utso ket szam) pedig egy nagy wtf az egesz, semmi ertelme. Ok nem egy tokeletesen megirt eposzt vartam mint sztori,de azert figyelhettek volna jobban.
Idézet
 
 
-10 #9 robidog1984?! 2016-03-30 19:06
Sajnos csatlakoznom kell a fanyalgókhoz.
Szerintem még csak meg sem közelíti az előzők színvonalát!
Eddig abszolút az év csalódása de 10/6-ot így is ér.
Idézet
 
 
+2 #8 rubikkocka 2016-03-30 13:05
Év lemeze. "Ennyike":
Idézet
 
 
+12 #7 Scud 2016-03-30 12:37
"Ha valakiktől nem vártam konceptlemezt, hát az Amon Amarth volt "

Egy- két dalukat ismerem, de azok általában a viking témát és miológiát járják körbe,
Én azt hittem, hogy nekik csak koncept lemezeik vannak. :D
Idézet
 
 
+12 #6 iLane 2016-03-30 11:40
Szerintem teljesen jó lemez lett ez is és a Deceiver is...
Sőt nem érzem azt a fene nagy különbséget se a régi lemezekhez képest. Az AA mindig is melodikus death metal volt, most egy kicsit dallamosabbak, heavy metalosabbak itt-ott, de ettől ez még AA.
Idézet
 
 
+11 #5 La Fayette 2016-03-30 06:45
Szerintem jól sikerült az album. Hozták a formájukat. Doro sajnos elcseszte az A Dream That Cannot Be című szerzeményt. Az a nő egyszerűen nem tud énekelni.
Idézet
 
 
-2 #4 Sanctus 2016-03-29 22:16
10 éve még tűkön ülve vártam a With Oden... megjelenését, amit mai napig hibátlan lemeznek tartok, azóta pedig elmentek egy olyan irányba, amivel nem tudok mit kezdeni, főleg ezekkel a másodvonalas retro metál klisékkel. AZ "On a Sea..." kezdésénél konkrétan azt hittem, véletlenül beraktam egy Grave Digger albumot. Ráadásul koncept lemez egy olyan zenekartól, akiknek minden szövege ugyanabból a 10 szóból épül fel? Mióta beütött a (jogos) siker az előző évtizedben, túlságosan komolyan veszik magukat. Ha tudnak olyan számokat írni, mint a "The Way of Vikings", akkor nem értem az összes többi meddő próbálkozást.
Idézet
 
 
#3 edg 2016-03-29 20:04
Vannak rajta jó számok, nekem tetszik az új vonal. Amúgy tényleg néhol eléggé slágeres, a csajos szám meg egyenesen pocsék, de maga az album sokkal jobb, mint az előző kettő AA.
Nincs már meg az a nagyon erőteljes hangzás, mint a Twilight of..-on volt, de azt túl is erőltették már. Örülök a váltásnak, megleptek vele.
Idézet
 
 
-17 #2 methanor 2016-03-29 18:02
Ritka unalmas lemez....az 1-3 izgalmas volt...ami utána jött tömeggyártás
Idézet
 
 
-12 #1 norbert hellacopter 2016-03-29 16:40
Ha ez 2016 egyik kiemelkedő metallemeze, akkor tényleg ordasnagy fosban van a műfaj, pedig amúgy nincs :) Erőtlen, unalmas lemez, továbbra sem értem mit kellene hallanom ebben a zenekarban, mivel tudtak oda kerülni ahol vannak, szerintem mindig ilyen svéd középvonal voltak.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Queensryche - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Stratovarius - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.