Shock!

április 19.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Klasszikushock tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Omen: Feketében

1991. Elég ennyit mondanom, és máris tisztában lehetsz vele, mennyire más világ volt akkoriban – mai fejjel egészen szürreálisan más. A rockzenei híreket, információkat, interjúkat, koncertbeszámolókat havonta kaptad meg nyomtatott újság formájában. Snitt. Emellett akkoriban még léteztek szupersztárok, bálványok, fogalmad sem volt az aktuális kedvenceid magánéletéről (hála az égnek), hétvégén tele voltak a klubok, és megnéztük még a legbénább zenekarokat is. Tőlünk nyugatabbra tombolt a Guns N’ Roses láz (és persze nálunk is, mert minden nagymama betéve tudott legalább egy számot tőlük), csúcson volt a Metallica, mint ahogy ereje teljében csillogott a Skid Row, a Mötley Crüe, Ozzy és Alice Cooper is. Ugyan mi még nem éreztük, de már haldoklott a hajmetal, Max Cavaleráról meg elképzelni nem tudtuk, hogy egyszer majd fogatlan hajléktalanként fog három húrt pengetni a klubok színpadán.

megjelenés:
1991 / 2012. szeptember 14. (újrakiadás)
kiadó:
Hammer / Hungaroton
producer: Omen

zenészek:
Kalapács József - ének
Nagyfi László - gitár
Szekeres Tamás - gitár
Ács András - basszusgitár
Nagyfi Zoltán - dobok


az eredeti kiadás játékideje: 39:45

1. A harmadik
2. Az áldozat
3. Bízd rám magam
4. A gonosz hétszer él
5. A rozsda lesben áll!
6. Lányok feketében
7. Hajsza a tűzzel
8. Könnyű szívvel
9. Rossz hely, rossz idő
10. Kísértetek órája

Szerinted hány pont?
( 64 Szavazat )

Itthon is magas hőfokon égett a rockzenei élet: megjelent a Kegyetlen évek a Moby Dicktől, az Ítéletnap az Ossiantól, a Sing Sing még szépreményű zenekarként kihozta a Törvények nélkült, a Pokolgéptől pedig az első Rudán Joe-val készült album, az Adj új erőt kerülhetett a polcokra. Ekkor már egy éve megtörtént az, amit nem sokkal korábban még senki sem hitt volna: a Pokolgépből kivált Kalapács József és Nagyfi László. Kétlem, hogy túl gyötrelmes feladat lehetett összehozni kettőjüknek egy akkori szemmel is all-star csapatot: minden idők legjobb hazai power metal csapata Nagyfi Zoltánnal, Ács Andrással és Szekeres Tamással rendkívül gyorsan megalakult a szakítás után. Nem fogom tudni megfejteni, miért, de a Pokolgép régi korszakát sosem kedveltem, ellenben az Omen rögtön felkeltette a figyelmemet (és mellette természetesen a Rudán Joe-féle Gép is, így én ezzel az átalakulással két zenekart nyertem magamnak). Bár valahogy akkoriban teljesen magától értetődő volt, hogy az Oment egészen egyszerűen szeretni KELL.

Hosszan nosztalgiázhatnék még erről az időszakról, lenne is miről, hiszen akkoriban kezdtem el jobban beleásni magam a rockzenébe, a hétvégéim meg azzal teltek, hogy a Viking Klub - E-Klub tengelyen valamilyen koncerten lógtam. Konkrétan emlékszem, hogy az E-klubban láttam az Oment akkoriban, nagy eséllyel a lemezbemutató koncertjük lehetett, és ugyan ez tényleg nem tegnap volt, de a mai napig tisztán megmaradt néhány pillanat. Valószínűleg lemezmegjelenés körül vásároltam meg a Feketébent bakeliten (mert az úgy volt menő, ha már CD-n akkoriban sajnos nem jelent meg…), cirka harmincezer sorstársammal együtt, és már akkor meg voltam arról győződve, hogy ez a csapat egészen egyszerűen verhetetlen. Szekeres Tamást már az 1990-ben kiadott Guitarmania lemeze miatt is kedveltem, és rendkívül kíváncsian vártam, miképp domborít majd egy jóval keményebb kötésű zenei közegben. Emlékeim szerint a színpadon mindig kilógott az összképből, esetlennek éreztem, mintha nem érezte volna azt a feelinget, amit az Omen zenéje hordozott – vagy csak egészen egyszerűen kizárólag a gitárhíró pózokat gyakorolta évekig a tükör előtt, ezt már sosem fogjuk megtudni.

A Feketében sokkal borúsabban, keménykötésűbben kezdődik, mint amire számítottunk, illetve úgy fogalmaznék, becsempészte a nyugati világot a rendszerváltás utáni zűrzavarba. A nyitó A harmadik a kor úthengereként működött, már itt megmutatkozott helyenként az a jellegzetes „nagyfis” lüktetés, ami az Omen sajátja lett a későbbiekben. A második, imádnivalóan középtempós szám (Az áldozat) megvillantja, milyen volt akkoriban a korszellem: ez Maga A ’90-es Évek, így ahogy van, szöveggel együtt. A mai napig libabőrös leszek, ahogy a lüktető basszustéma után elindul a riffelés (nem mellékes momentum Ács András jellegzetes bőgőjátéka a zenekarban). Egy szebb világban ebből világsláger lehetett volna. Nem tudtak hibázni, és mivel akkoriban a harmadik dalnak kötelezően lírainak kellett lennie, a Bízd rám magam klasszikus öngyújtót a magasba emelős power ballada, a kor igényeinek megfelelően, amelyben Kalapács Józsi felejthetetlenül énekel.

Akkoriban még volt értelme a klipeknek is, az A rozsda lesben áll volt hivatott promotálni a lemezt, és nagyjából jól be is mutatta azt, milyen kikezdhetetlennek tűnt akkoriban az Omen minden tekintetben. A Hajsza a tűzzel szintén tízpontos telitalálat: Laci nem itt írta meg élete legbonyolultabb riffjét, és Zoli is egészen AC/DC-sre veszi a figurát, de valamiért ez a dohogó, azonnal magával ragadó szám az Omen örökérvényű darabjainak egyike. Sejtelmem sincs, mint jelenthet ez a dal egy mai tizen-, huszonévesnek, de én könnyes (még nem káros) nosztalgiával visszarepülhetek az időben e bő négy perc alatt.

Nem állítom, hogy valamennyi szerzemény telitalálat, akkor sem kötöttem barátságot az összes dallal, de mivel gyakorlatilag agyonhallgattam a lemezt, minden apró momentumot kívülről fújok a mai napig, még akkor is, ha esetleg néha évekig nem került a kezem ügyébe a Feketében. Mai fejjel az A gonosz hétszer él helyenként megmosolyogtató inkább, mint jó (még akkor is, ha maga Nagyfi Laci kiabál benne egy keveset). A Lányok feketében speed metalja sem szövegileg, sem zeneileg nem fogott meg – ez a vonal sem akkor, sem később nem került közel hozzám, és a záró Kísértetek órája átlagos csordavokálos témája sem hozott lázba. Fura mód a Rossz hely, rossz idő akkoriban nem tűnt fel, évekkel később kedveltem csak meg, és akkor is főleg a gitárszólók miatt.

Nyilván lehetne hasonlóságokat keresni, hogy mi mire emlékeztet, a Könnyű szívvel eleje például Cliff Burton-korszakos Metallica, de mindegy is. Akkoriban senkit nem érdekelt az ilyesmi, ma meg már inkább derülni lehet rajta, a zene viszont működött akkor is, és pontosan ugyanúgy működik ma is, és ez a lényeg. Elég sokszínű arcát mutatta az Omen akkoriban, érezni lehetett, hogy tapogatóznak, mi is legyen a pontos irány, de az azért rögtön megmutatkozott, hogy valamiféle masszívabb vonalat fog követni a csapat, senki sem várhatott tőlük vegytiszta tradicionális heavy metalt. Abba meg egészen döbbenetes belegondolni, hogy így, huszonegy évvel később is csak nyomokban hat porosnak ez a lemez. Ez az igazán időtálló muzsikák sajátja, nem igaz?

 

Hozzászólások 

 
+3 #14 Joel Simoni 2012-12-30 12:34
Rejtély számomra, hogy Az áldozat nótát miért nem nyomják élőben.
Persze a Kalapács Életműkoncerten és a karácsonyi Omen bulin szerepelt Kalács énekével. De a "sztenderd" Kori-s bulikon miért nincs műsoron?

A Bízd rám magam szintén eltűnt a repertoárból, pedig 2009-2010 körül játszották.

Ezek a nóták vannak olyan klasszikusok, hogy állandó részei legyenek a setlist-nek.
Idézet
 
 
+2 #13 Soo85 2012-12-20 21:06
Idézet - Wendiii:
Megmondom őszintén, nekem az Omen lemezekkel egyetlen bajom volt mindig is: Nagyfi Zoltán. Nagyon sokszor az volt az érzésem, hogy belekezdenek a srácok egy elképesztően jó témába, majd jön a dob, ami vissza is húzza. Nem vitatom a tudását, de nagyon kevés dalban érzem azt, hogy "feelingől " játszana. Ez persze csak az én véleményem, ettől még ugyanúgy szeretem az első négy albumot.


Én ugyan így voltam ezzel! Amikor bejrobban egy karaj riff, sokszor a dob nem robban utána! Brutál feszes ahogy játszik, de sokszor tényleg minimál! Vannak számok amiket nagyon eltalál, de nagyon keveset! És sajnálom, mert a gitártémák megérdemelnék hogy tényleg izgalmas dobolás mennyen alattuk! Nem lesz a zene hallgathatatlan , közel sem, de mindig az jut eszembe, hogy ez jó, de lehetne jobb is! Ennyi . . . .
Idézet
 
 
+2 #12 Wendiii 2012-12-20 13:00
Idézet - Neondreamer:
Idézet - Wendiii:
Megmondom őszintén, nekem az Omen lemezekkel egyetlen bajom volt mindig is: Nagyfi Zoltán. Nagyon sokszor az volt az érzésem, hogy belekezdenek a srácok egy elképesztően jó témába, majd jön a dob, ami vissza is húzza. Nem vitatom a tudását, de nagyon kevés dalban érzem azt, hogy "feelingől " játszana. Ez persze csak az én véleményem, ettől még ugyanúgy szeretem az első négy albumot.

Ez bennem is felmerült, sokszor nagyon minimál amit játszik, sablonos, nem él együtt a zenével. Nem tudom hogy ez koncepció volt-e (azér csak nem)... Azt azért nem mondanám távolról se, hogy elrontja a számokat, amik baromi jók itt, de nekem a Jelek AZ Omen lemez

Persze, azért egy Szekeres Tamás/Sárközi Lajos/Nagyfi László tud dalt szerezni, sosem azzal volt gondom. :)
Idézet
 
 
+2 #11 Neondreamer 2012-12-20 08:33
Idézet - Wendiii:
Megmondom őszintén, nekem az Omen lemezekkel egyetlen bajom volt mindig is: Nagyfi Zoltán. Nagyon sokszor az volt az érzésem, hogy belekezdenek a srácok egy elképesztően jó témába, majd jön a dob, ami vissza is húzza. Nem vitatom a tudását, de nagyon kevés dalban érzem azt, hogy "feelingől " játszana. Ez persze csak az én véleményem, ettől még ugyanúgy szeretem az első négy albumot.

Ez bennem is felmerült, sokszor nagyon minimál amit játszik, sablonos, nem él együtt a zenével. Nem tudom hogy ez koncepció volt-e (azér csak nem)... Azt azért nem mondanám távolról se, hogy elrontja a számokat, amik baromi jók itt, de nekem a Jelek AZ Omen lemez
Idézet
 
 
+3 #10 Valentin Szilvia 2012-12-18 09:43
Idézet - bogar:
Tudom, hogy szőrszálhasogat ok, de a lemezbemutató a Pecsában volt. Kicsi lett volna még akkor az E-klub az Omennek.
Sőt! Az első pesti koncert még a lemezmegjelenés előtt (szintén Pecsa) egy napon volt a Pokolgép metálkarácsonyá val. Akkor még ment a rivalizálás ezerrel. Mi meg szívtuk a fogunkat, hogy akkor most melyik koncertre is menjünk. Én az Oment választottam. :-)


A cikkben is úgy írtam, hogy nem vagyok benne biztos. Ezek szerint rosszul emlékeztem. Köszi!
Idézet
 
 
+3 #9 Joel Simoni 2012-12-18 09:18
'93 körül, és utána már voltak Omen bulik az E-Klubban, magam legalább 3 ilyen bulin voltam. A lemezbemutató tényleg a PeCsa-ban volt '91 nyarán.

Egy kisebb csoda, hogy végre megjelent az első Omen album cd-n. Már akkoriban sem értettem, hogy a Hungaroton-nál dolgozó elvtársak miért nem adták ki cd-n, ahogy az Ossian Itéletnapját vagy Sing Sing Törvények nélkül lemezét sem. Talán azt hitték, hogy a rockereknek nincs cd lejátszójuk?! Szerencsére a következő évben már kapcsoltak, és jöttek a cd-k is.
Idézet
 
 
+4 #8 bogar 2012-12-18 02:24
Tudom, hogy szőrszálhasogat ok, de a lemezbemutató a Pecsában volt. Kicsi lett volna még akkor az E-klub az Omennek.
Sőt! Az első pesti koncert még a lemezmegjelenés előtt (szintén Pecsa) egy napon volt a Pokolgép metálkarácsonyá val. Akkor még ment a rivalizálás ezerrel. Mi meg szívtuk a fogunkat, hogy akkor most melyik koncertre is menjünk. Én az Oment választottam. :-)
Idézet
 
 
+6 #7 JamesSmith 2012-12-17 20:45
Ez az album nekem megvan bakeliton!
Nagyon vigyázok rá mert hatalmas érték! :)
Idézet
 
 
+5 #6 Wendiii 2012-12-17 20:41
Megmondom őszintén, nekem az Omen lemezekkel egyetlen bajom volt mindig is: Nagyfi Zoltán. Nagyon sokszor az volt az érzésem, hogy belekezdenek a srácok egy elképesztően jó témába, majd jön a dob, ami vissza is húzza. Nem vitatom a tudását, de nagyon kevés dalban érzem azt, hogy "feelingől " játszana. Ez persze csak az én véleményem, ettől még ugyanúgy szeretem az első négy albumot.
Idézet
 
 
+9 #5 fueledbyfire 2012-12-17 16:03
Hogy mit jelent ez a zene egy mai huszonéves lánynak? Bár mai napig sajnálom, hogy nem születtem ugy tiz évvel korábban, s nem a kilencvenes években voltam tinédzser, de az Omen dalai úgy is végigkisérték minden zűrös és nyugodt évemet, otthon senki nem hallgatott ilyen zenét s mindig ferde szemmel néztek rám ezért, hogy nem egy szófogadó bólogató kislány lett belőlem, én meg mindig azt mondtam, hogy valaki templomba jár, én magyar fémzenét hallgatok. Az Omen volt a csúcs számomra, s az is marad mig élek.
Idézet
 
 
+6 #4 tschaby 2012-12-17 15:43
Ez a lemez (kazetta) volt a gyógyír a Pokolgép kettéválására (meg természetesen az Adj új erőt)! Nagyon jó az összes dal, de számomra a Könnyű szívvel és a Kísértetek órája kiemelkedik a többi közül.
Ezután viszont sem a Brutális tangó, sem az Anarchia már nem bírta bennem kiváltani ugyanezt a lelkesedést. Aztán jött a Jelek, ami megint beütött rendesen!
Idézet
 
 
+6 #3 tehasut 2012-12-17 13:44
Alapmű!
Rongyosra hallgattam a Petőfi Sándor utcai Rózsavölgyi zeneműboltban vásárolt kazimat.
"Dübörögnek az évek egymás után,
dideregve bújunk össze a holnap udvarán..."
Zseniális...
A "Bízd rám magam" meg minden idők egyik legjobb metál lírája.
Idézet
 
 
+5 #2 Valentin Szilvia 2012-12-17 12:34
Idézet - Chris92:
Az első három Omen anyag ugyanolyan szerves részét képezi a magyar metálnak, mint az első három Pokolgép. remélem a Brutális tangóról is lesz írás!


Lesz bizony. Az első három lemezt veséztük ki a Pokolgépek mellett. (A Jelekről már írtunk korábban.)
Idézet
 
 
+5 #1 Chris92 2012-12-17 12:19
Az első három Omen anyag ugyanolyan szerves részét képezi a magyar metálnak, mint az első három Pokolgép. remélem a Brutális tangóról is lesz írás!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Whitesnake - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. július 13.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Wendigo - Budapest, Vörös Yuk, 2007. február 24.

 

Wendigo - Budapest, A38, 2005. április 29.