Shock!

december 05.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Unsane: Blood Run

Zajzene. Ez ugrott be az első riffről, amit roppant koszosra sikerült keverni, nagy lepukkant Orange ládák sejlettek fel lelki szemeim előtt. Bár a zene nem stoner, annak ellenére, hogy a nyitó dal riffje elég lassan gyilkolóra sikerült. Mindezt cseppet sem hivalkodó dobolás és elkínzott, torz, monoton kiabálós vokál kísér.

megjelenés:
2005
kiadó:
Relapse / Fuck To The Music
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 2 Szavazat )

A második dal szinte csak az különbözteti meg az előzőtől, hogy gyorsabb tempóba kapcsoltak, de mintha folytonos massza lenne az egész. Furcsán rockandrollos lesz a gitártéma, bizarr módon Chuck Berry szelleme kísért. Utána kis váltással lelassulnak, immáron inkább pszichedelikus témákat hozva, a Twin Peaks fura világát festve elénk. A vokálban semmi változás, ugyanaz a monoton kiabálás, szinte érzelmek nélkül - vagyis inkább egyfajta érzelmet közvetítve végig.

Vannak, akik a Neurosishoz hasonlítják a zenét, ami annyiban tán mérvadó, hogy különös, nyomasztó világot festenek meg hangokkal, de a Neurosis sokkal jobban nyomorba dönt öt perc alatt, fuldoklóbb, míg az Unsane-ben inkább a koszos nyomorúság lüktet (és ez a szó fontos, hogy "lüktet"), a Neurosis agyonnyomó borússágával szemben. Bár a lemez utolsó dala a föld alá tapos, lassan, komótosan, hogy jobban fájjon. Az előbb említettem a Twin Peaks-t és fura módon valahogy David Lynch filmrendező sajátos képi világa vibrált előttem végig, kiváló filmzene lehetne az Unsane-ből - akár vokál nélkül is.

Az Unsane-t New York-i zajformációként ismerik 1988 óta (bár az akkori felállásból csak egy tag található meg a csapatban), jó pár lemezzel a hátuk mögött, de nem mondanám, hogy évente adtak ki hanghordozót, sőt. A kiadójuk honlapján csak hármat találtam, máshol többet, öhm. A borítóikra mindig valami perverz gyilkosság helyszíne stb. került - ízlés dolga kinek tetszik és kinek nem. Az tény, hogy egy kézlegyintéssel senki nem tud elmenni mellettük.

Nem adja könnyen meg magát a zene, és egyértelmű, hogy tilos bele-belehallgatni, mert akkor biztos nem fog tetszeni. Időt kell adni neki, leülni és belemerülni, még tán így sem lesz könnyű megbarátkozni vele - én is sokáig kerülgettem, mire megadta magát. Számomra ami a legjobban tetszett az egészben, hogy hihetetlenül vizionális zene, szakadatlan pörgött az agyamban mindenféle kép, erősen inspiratív hatással.

Koszos minimálzenék rajongóinak erősen kötelező szintű matéria.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Solar Scream - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.