Shock!

április 19.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Trivium: Ember To Inferno

Hangulatos borító, kellemes riffelés, olyan svédes, meg olyan old school thrashes, testamentes. Amerikai a csapat, floridai. Úgy látszik egyre több tengerentúli zenekar jön rá, hogy létezik egy olyan földrész, hogy Európa és ott világszínvonalú zenekarok fejlődtek ki szépen az utóbbi jó pár évben.

megjelenés:
2003
kiadó:
Lifeforce
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 5 Szavazat )

A vokalista hardcore-osan üvölt. Hmm. Akkor itt megint valami érdekes stíluskeveredésről van szó, mondjuk a kiadó miatt nem csodálkozom ezen. Hallgatom, hallgatom, hahh, ez leszedi a fejem! A fejleszedős riff után jön némi dallamos gitártéma, majd rendes ének! Oké, nem egy Warrel Dane még a srác, stílusilag hasonló ahhoz, mint amit a Killswitch Engage, meg a mostani In Flames és társai próbálnak csinálni. A gitárszóló sem rossz, sőt. Meg vagyok lepődve kérem. Aztán visszajön az a bika riff, én meg tudom, hogy megnyert magának a zenekar. Már csak reménykedni tudok, hogy ezt a szintet tudják tartani az egész lemezen... Basszus, most nézem, hárman vannak csak a zenekarban (legalábbis a promo cd fotóján, azóta gyarapodtak egy taggal). Ráadásul szemtelenül fiatalok.

Ez aztán tényleg a stílusok keveredése, de nagyon jól csinálják. Intenzív, lendületes a lemez végig, harapósak, dühösek és melodikusak egyaránt, ráadásul ügyes minden hangszeres. Mikor azt hittem, hogy kiismertem a lemezt, nyolcadikként (To Burn The Eye) hoznak egy olyan beleszarós laza riffeléssel indító dalt, amitől széles vigyor terült el az arcomon, érzik a rokkendrollt is a srácok. Ráadásul ez a leghosszabb tétel, hét perces, a közepébe meg állat jó zúzdát raktak, na itt átmennek jófajta thrashbe, itt már örömtáncot lejtek, mert feelinges a dolog, nem kicsit. A dallamos énektémákhoz már vokáltémákat is pakoltak, még ráférne egy kis dinamizmus, plusz érzelem az előadásmódra, de be fog ez érni náluk úgy érzem.

A hangzás korrekt, talán túlságosan polírozott is, ehhez a zenéhez illene egy pici kosz, nyersesség. Egy kocka, amelyik nagyon szeretné, ha lekerekítenék a sarkait, hogy simulhasson inkább, ne sértsen meg senkit az éleivel. A mastering a Morrisoundban készült, na ez a dobon hallatszik is, már megint fület gyönyörködtetően bírták kikeverni. Ha élőben is tudják ezt a minőséget hozni, nagy dolgokra is képesek lehetnek. Hozzáteszem, igazán átjöhetnének Európába koncertezni.

Több, mint ígéretes a csapat! Egy erős kilencest mindenképpen megérdemelnek, mert tudták tartani az első dal színvonalát. Én meg képtelen vagyok fél méternél messzebb kerülni ettől a cd-től mostanában... Az utóbbi hónapok egyik legígéretesebb meglepetése számomra.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.

 

Wackor - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.