Shock!

november 12.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Royal Hunt: Eyewitness

Andersen újra mesél. Mármint Andre Andersen billentyűs és kis kompániája. Konceptalbum az Eyewitness, ezúttal a média visszásságairól szól a történet. Tulajdonképpen egy teljesen megszokott színvonalat és stílus-csomagot kapunk ezúttal is, tehát nem újították meg a királyi vadászok se a neoklasszikus metalt, se önmagukat, de a végeredmény akkor is kellemes.

megjelenés:
2003
kiadó:
Frontiers / HMP
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 2 Szavazat )

A nyitó Hunted kissé kapkodós, de erős kezdés. A Can't Let Go már egy erősebb szerzemény, az a középtempós, dallamos fajta, ami szerintem a csapat igazi erőssége. Van még ilyen több is, az Edge Of The World is hasonlóan eltalált melodikus, de izmos szerzemény. John West rekedtes orgánuma van akinek tetszik, van akinek kevésbé, de tény, hogy a neoklasszikus stílus egyik meghatározó alakja, hangtartománya óriási, a tüdejét pedig búvárszivattyúnak lehetne használni, néha szabályosan elfelejt levegőt venni, és mégis csak jön a hang, csak jön...

Andre Andersen billentyűs és Jacob Kjaer gitáros egyaránt kiveszi a részét a szólókból, de hálistennek ők sem azok a magamutogatós gumimalmsteenek, tökéletesen a dalokba simul a munkájuk. Ha már Malmsteen, a Burning The Sun dallamai és kísérete simán elfért volna bármelyik klasszikus Yngwie lemezen is. Nem rossz nóta, pedig, és a szóló itt is jóval feelingesebb, mint Malmsteen mester 10 hang/másodperces virgái. A Wicked Lounge meg fura kísérlet, musical és swing keveredik benne - gondolom a történet miatt. Még szaxofon is megszólal benne. Fura, de nem bántó a dal, inkább egy kedves intermezzo a speedek és súlyok közepette. Az 5th Element rögtön helyére tesz mindent, lévén instrumentális speed téma. A Help Us God meg picit a 80-as évekbeli Deep Purple-t idézte, a King Of Dreams dalnak volt hasonló hangulata (bár az azért borzongatóbb volt, valljuk be). Aztán némi speedelés után a címadó dal, egy monumentális, balladisztikus szerzemény zárja a lemezt, néhol még cselló is felbukkan benne, a végére pedig kiteljesedik, be is speedelődik némelyest, és egyszer csak egy lemezen elhúzott tű hangjával véget ér az 50 perc, csend lesz.

Feltegyem még egyszer ezt a lemezt? Hmmm, nem tudom. Nem rossz, de azt hiszem, maradok az alapműveknél, annak ellenére, hogy ez egy nyolcas.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Helstar - Budapest, Club 202, 2012. szeptember 12.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.