Shock!

Feltámadtak a lengyelek, legalábbis a promócióra szépen ráfeküdtek mostanában. Az viszont több, mint rémes, hogy a lengyel zenekarok nem képesek kétnyelvű honlapot csinálni. (Tisztelet a kivételnek.) Így bármiféle információ hiányában vagyok kénytelen értékelni ezt a zenekart is. Azt az egyet sikerült kiderítenem, hogy jelen korong a második anyaguk, és még tavaly rögzítették.

A CD füzetében látszik, hogy 6 tagú a formáció, ráadásul két lánnyal (énekes és billentyűs). Ebből azért ki lehet találni, hogy milyen zenét nem játszhatnak. Amilyet viszont igen, azt biztos sokan sejtik. Gótikus metalt. Nagyobbrészt. A Gatheringgel rokon valamennyire (nagyon halványan a Nightwish-sel is, bár inkább csak a női ének milyensége miatt), meg talán az Amorphis és társai lehetnek az irányadóak.

A nóták lendületesek, viszont egyúttal sajnos túlságosan tipikusak is. Kicsit slágerbe hajlóak, tehát a refrén fülbemászó, a gitártémák sem vészesek, de nem is mutatnak semmi újdonságot. A szokásos szőnyegszintin kívül olykor modernebb hatású hangokat is beiktattak a dalokba. A leányzó hangja szép, képzett, de nem az a veszettül erős fajta.

Mivel minden hasonló stílusú csapat mániája, hogy valami nyolcvanas évekbeli popdallal szórakoztassák a nagyérdeműt, a Delight egy George Michael dalt választott, a Careless Whispert. Hát... rockosították, az igaz, ám semmi pluszt nem raktak hozzá. Nekem nem igazán tetszett.

A hangzás közepes, a dinamika hiánycikk, a gitárok és a dobok hangzása nem tetszik és az arányok sem az igaziak. A CD-re az egyik dal (Carving The Way) klipje is felkerült, semmi extra, tipikus olcsó klip, gondolom náluk sem érdemes egy vagyont belefektetni ilyesmibe.

Aki kedveli ezt a műfajt, az egy megbízható lemezt kaphat, szórakoztató, kellemes, de az izgalom hiányzik belőle. Ha nem a te világod, akkor valószínűleg bealszol a negyedik szám után.