Shock!

május 12.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Convoy: Possibilities

Nahh, ha szerzői, akkor szerzői. De megjelent. A Good Old Melodies címet viselő EP után sokat vártam a csapattól és ha egészen őszinte akarok lenni, akkor muszáj leírnom, hogy a CD első néhány meghallgatása után csalódott voltam. Többet vártam, elementárisabb dalokat, nemtom, valahogy valami hiányzott.

megjelenés:
2002
kiadó:
szerzői kiadás
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 1 Szavazat )

Aztán eltettem pihenni a CD-t. És most, ahogy felcsendült az első dal, csak nézek ki a fejemből, jééé, de jó ez a dallam, meg a második szám is milyen jó. Nem lendületes a zene, inkább olyan nyugisan doomos, stoneres vagy akármi, nevezzétek akárhogy, mindenesetre a hetvenes évek szelete benne van, az biztos. Szóval milyen jó, hogy az ember néha nem első blikkre írja meg azt a kritikát, ugye. A gitárszólók olykor egész feelingesek (olykor meg nem annyira) nem ezer hang vagy ilyesmi, semmi nincs itt túlpörgetve, érzésből nyomják a srácok. Mondjuk az énektémákon lenne javítanivaló, nem kell sikítozni, ha nem megy az még annyira...

Ha túlteszem magam azon, hogy szerintem egy-két lendületesebb tempó elfért volna a dalokban (jó-jó, ott van a pl. Fragments, meg van bocsátva minden), simán át lehet venni a Convoy hangulatát, pláne ha már néhány hallgatás után az ember önkéntelenül dúdolgatja egyik-másik refrént. És ez jó. A lemez közepén elhelyezkedik egy akusztikus dal, a végén ez jobb lett volna bónuszként. Na de utána jön az egyik kedvencem, a Sunspot City, ez a dal végre nem olyan búvalbélelt, mint a többi). Itt szólózik egyet Cserfalvi Töfi (még további két dalban besegített), nos, igen... Meg hallható egy kis Hammond is, király! Ahogy a végén lezárják a dalt, tiszta Woodstock-feeling árasztott el, hehe. Utána a The Closeness kissé Alice In Chains-es, méghozzá Angry Chair... Hmm... hmm... Ettől függetlenül jó kis nóta. Aztán a záró Relief címűt is sikerült a szívembe zárnom. A vokálok főleg itt tetszenek. A borító és a booklet sajnos viszont irtó bénára sikeredett. Majd legközelebb... (Azért a Hide My Wings című EP-s dalt szívesen meghallgattam volna itt és most...)

Nem tökéletes lemez, vannak rajta gyengébb darabok, meg összességében valahogy olyan lehangoló a hangulata (ezt jól megmondtam...), mondjuk ez csak megállapítás részemről, nem vélemény. Azért tisztességes lemez. Dallamos, lazulós, convoyos.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Orphaned Land - Budapest, Club 202, 2013. október 4.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Destruction - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Wendigo - Budapest, Rocktogon, 2007. április 29.