Shock!

február 26.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Code Orange: The Above

codeorange_cAzannya. Hát ezek mit csináltak már megint! Három éve elég sok jót leírtam a Jami Morgan vezette Code Orange-ről: az Underneath izgalmas és modern volt, vagyis nemcsak iszonyú kortárs, hanem annál még egy (esetleg két) fokkal előremutatóbb is. Nagy kérdés volt, hová, merre visz majd ez az út, ahol a csapat bekeverte és öntötte a betont maga elé. A választ Mészöly Miklóstól kölcsönözték: fejjel a falnak, és az ütött résen tovább. Az a helyzet, hogy a The Above is, akárcsak elődje, minden kritikaíró lucskos álma. Itt van miről írni, hát még mit hallgatni!

A legnagyobb változás az Underneath-hez képest, hogy ezúttal a komorabb indusztriális vonal helyett a ′90-es évek második fele és a 2000-es évek eleje között dúlt alternatív, grunge és nu metal verik az alaphullámokat a lemezen. Emellett persze még mindig jelen van mindenféle extrém izélés, death, thrash, ilyenolyan core-ság, HC, némi punk, és hát természetesen elektronikus-cyberes-triphopos szakadásokkal is bőven tarkított az anyag. Egyszóval itt csak az fog untakozni, aki már halott.

megjelenés:
2023
kiadó:
Blue Grape Music
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 31 Szavazat )

Ismerős, mondhatni Code Orange-ös hangulattal és hangzással nyit a Never Far Apart, ami Jami Morgan fojtott acsargásával és az iparias jellegével az előző lemez folytatásának tűnik, de aztán belép Reba Meyers a maga szomorkásan kihívó hangjával, majdhogynem andalító énekével, alatta vonósok és zongora, tényleg romantikus, csak hát közben meg végig ott feszül ez a nyugtalanító elektronikus hangelem, Morganék pedig újra és újra megszakítják a dallamot digitalizált acsarkodásaikkal, kaotikus elmebomlásaikkal meg egy klinikai lézerszike jellegű gitárhangzással.

A friss albumnál (is) halmokban lehet egymásra hányni a zenekarneveket. A Theatre Of Crueltyben például nem kevés Deftones zubog, Morgan énektémájától kezdve Max Portnoy (a kis Portnoy már itt mocorog) lüktető dobolásáig, ugyanakkor persze ez csak az egyik darabja a dalnak, ami véresszájúbb, mint bármi, amit Chino Morenóék valaha is összedobtak. Feates, vagyis vendégmuzsikusos a Take Shape (kiváló videóval, de ez már megszokott a bandától), a vendég pedig Billy Corgan, és tényleg, mintha a Smashing Pumpkins keringőzne itt a Code Orange-dzsel, nem kevés Marilyn Manson-hatással és hangsúlyosra vett basszustémával. A daltól egyébként féltem, nem vagyok SP-rajongó, meg amúgy is, az ilyen featuringes dobások legtöbbje egyszerű hakni, középszerű végeredménnyel. Na, hát a Take Shape nem ilyen, valahogy így kell rehabilitálni egy idő koptatta zsánert.

Ha már ′90-es évek: a The Mask Of Sanity Slips megint csak parádés. A zenekar itt grunge-ol kicsit, meg marad még Manson is, illetve leheletnyi Trendkill-korszakos Panterát is magához von, és mindebből csinál egy be-death/thrashesített valamit, amihez aztán még csak úgy hanyagul odavág egy borsónyi indusztriál-Danzigot is. És mégsem ezek a nevek forognak a fejemben végig, míg a dalt hallgatom, hanem az, hogy ez bizony a Code Orange. Abban egyébként, hogy ez a banda ennyire változatos és van egy sajátos pofája is, Reba Meyers az egyik legfontosabb bűnelkövető. Egyrészt van a hangjának ez a már említett, bánatosan is számonkérő és dacos karaktere, másrészt pedig a dallamai úgy ütnek el a Morgan és a vokálban is besegítő társai, a billentyűs/sampleres/hangmérnök Eric Balderose és a gitáros Dominic Landolina skizofrén agybomlásaitól, hogy közben ki is egészítik azt. Jinjang, meg a többi baromság, na. Jut eszembe, ha már referenciák: a Mirrorba meghívást kapott a Massive Attack szelleme, a támogatására készült videó pedig bizonyítja: lehet eredetien is hozzáállni a nosztalgiához, hogy ne legyen abból giccses, ócska retrózás.

Némi Fear Factory lopakodott be a nem kevésbé science fictionös című A Drone Opting Out Of The Hive-ba, egyediségét pedig leginkább az adja, hogy a banda az egész szerzeményt menetközben rakja össze, miközben szedi is szét. Nyilván. Az I Fly teljesen más. Reba Meyers itt szinte egyenesvonalú énektémát vezet fel, maga a dal is könnyebben fogyasztható, kvázi slágeres, a 2000-es évek elején simán szórhatták volna a rádiók. A Splinter The Soulban feltolják a srácok a Nine Inch Nails fémjelezte mocskos industrial potméterét, amúgy meg itt már annyi féle-fajta hatás sorakozik fel egymás mellé, olyan tülekedés van köztük, hogy végül eggyé olvadnak és valami újat formálnak meg, ahol már nincs is értelme bandanevekkel meg egykorvolt zsánerekkel zsonglőrködni, legfeljebb csak a buli kedvéért. A The Game a Code Orange thrash dala, thrash á la Code Orange, ahogy a kínai elektromérnökök mondják.

Dagad a paranoid riffektől a Grooming My Replacement, ami egészen hagyományos irányba halad, de aztán persze jön a törés, mit törés, cafatos szakadás, aztán meg robbanás, és nyak legyen a talpán, aminek a feje le bírja bangelni ezt az egészet. Megint Meyers, és egyre feltűnőbb, mennyit fejlődött mind a hangja, mind pedig a témái. A Snapshotról van szó, ami épp elég újdonságot tartogat ahhoz, hogy ne akarjuk elhinni, már bizony a lemez vége felé járunk. Meyers amúgy így a záráshoz közelítve megelégelhette, hogy nem kap annyi adásidőt, amennyit szeretne, és nyegle nőiességgel verte haza a mikrofon elől férfi kollégáit, így a Circle Throughban is övé a pálya. Hiába a férfi fölény, legalábbis a CO-ben, Reba magasról potyogtat rá, és így ő uralja még a But A Dreamet is, és itt merült fel bennem először, hogy még akár érdekelne is tőle egy szólólemez. Az ötvenperces albumot a címadóval csukják be a tagok, ami pontosan olyan, amilyennek egy lemezzáró dalt elképzelünk ettől a formációtól: édi.

Hát ez hosszú lett. De ez is egy olyan ritka fajta csapat, amelyiknél egyszerűen belelendül az ember a vesézésbe, és a végén csak pislog, hogy azért csak van még szufla ebben a micsodában, amit metálnak hívunk. Fejlődtek, és ezt mondjuk annyira nem gondoltam volna, pedig hát igencsak nyitva hagytak maguk előtt utakat az Underneath után. De egy dolog tudni a lehetőségekről és élni is azokkkal, márpedig a Code Orange-ben éltek is mindennel, amire csak rá tudták tenni a kezüket. Kerekebbek lettek, valahogy céltudatosabbak is, persze a hatások több helyen egyértelműek, viszont ez szándékos választásnak tűnik, főhajtás, az óriások vállán állás felvállalása, és egyben szemünk, illetve hát fülünk előtt történik az alkotás folyamata, ahogy az ismertből ismeretlen lesz. Talán ez az, ami annyira izgalmas bennük. Na meg az, hogy úgy tépik le a fejedet, mint senki más.

 

Hozzászólások 

 
#16 Gábor 2024-01-05 14:34
Idézet - Dead again:
Elég nehezen adta meg magát ez a lemez nekem. Egy katyvasznak tűnt. Ahogy Szücs István kollega leírta:
Idézet:
Sőt, az benne a pláne, hogy mindig valahogy más arcot mutat. Mintha egyre inkább szembe fordulna a lemez a hallgatóval.

Pont ez volt a gondom vele eleinte. Nem értettem, hogy mit akarnak ezzel a mindenfelé hajlongással. Aztán szépen lassan elkezdett összeállni bennem. Mostanra ott tartok, hogy fantasztikus, ahogy az egész zenekar. Szuper lemez lett.


Nálam maradt egy eklektikus, modernkedő katyvasz valódi mélység nélkül.
Idézet
 
 
#15 Dead again 2024-01-05 09:24
Elég nehezen adta meg magát ez a lemez nekem. Egy katyvasznak tűnt. Ahogy Szücs István kollega leírta:
Idézet:
Sőt, az benne a pláne, hogy mindig valahogy más arcot mutat. Mintha egyre inkább szembe fordulna a lemez a hallgatóval.

Pont ez volt a gondom vele eleinte. Nem értettem, hogy mit akarnak ezzel a mindenfelé hajlongással. Aztán szépen lassan elkezdett összeállni bennem. Mostanra ott tartok, hogy fantasztikus, ahogy az egész zenekar. Szuper lemez lett.
Idézet
 
 
#14 Montsegur 2023-11-17 10:21
Egyébként le a kalappal a Shock! előtt ebben is. Az egyetlen magyar nyelvű zenei oldal, akik kritikát írtak a lemezről.
Idézet
 
 
#13 RockRob 2023-10-19 20:28
Ez egy nagyon király lemez! Vannak benne ugyan ismerős dolgok...de mégis van benne valami rég hallott frissesség...! (1996 óta hallgatok metalt)
Idézet
 
 
#12 Gábor 2023-10-18 21:03
Idézet - kornel:
Idézet - nxfn:
Mindenki nagyon megsértődik, ha azt leírom, hogy ők egy borzalmasan túlértékelt zenekar?

Én biztosan nem.Azt se értem,ez mitől extrém?Semmi olyat nem hallok,amit egy rakat mai dulifuli bandától ne lehetne.Ez a külsőségeiben veszettül szaggató,de valódi súlyt nélkülöző vonal.Legalábbis az előző lemezen hallottak alapján.Demanufacture?Na ne.Az ezekhez képest olyan,mintha egy sufniban tákolták volna össze és mégis... A mostani "extrém" vonalnál azt érzem,hogy baromi jól elsajátították az elmúlt 30 év vívmányait és ezeket az ötleteket variálva,az egészet a plafonig kitolva vmi valóban agyleolvasztó dolgokat művelnek,csak veleje nincs az egésznek.Ha pl vmi régi Björk-anyagot hallok,az még most is extrém és meghökkentő.Pedig hát... De lehet,a hiba az én készülékemben van.


Én se. Ma meghallgattam az előző lemezüket és kb zgyanezek jutottak eszembe. Azért még egyszer nekifutok, hátha...
Idézet
 
 
#11 queensryche999 2023-10-16 19:29
Idézet - nxfn:
Mindenki nagyon megsértődik, ha azt leírom, hogy ők egy borzalmasan túlértékelt zenekar?


Túlértékeltnek nem mondanám, de a pozitív visszajelzésekh ez képest szerintem sem annyira jó, főleg nem 10 pont, de ez utóbbi nyilván erősen szubjektív. Fontos hozzátenni, hogy nem követem a zenekart abban az értelemben, hogy dalokat ugyan ismerek, de ez az első lemez, amit - a visszajelzések miatt - teljes egészében végighallgattam . Szóval nem én vagyok itt az "autentikus kritikus". :)
Idézet
 
 
#10 kornel 2023-10-15 15:46
Idézet - Equinox:
Idézet - kornel:
Idézet - nxfn:
Mindenki nagyon megsértődik, ha azt leírom, hogy ők egy borzalmasan túlértékelt zenekar?

Én biztosan nem.Azt se értem,ez mitől extrém?Semmi olyat nem hallok,amit egy rakat mai dulifuli bandától ne lehetne.Ez a külsőségeiben veszettül szaggató,de valódi súlyt nélkülöző vonal.Legalábbis az előző lemezen hallottak alapján.Demanufacture?Na ne.Az ezekhez képest olyan,mintha egy sufniban tákolták volna össze és mégis... A mostani "extrém" vonalnál azt érzem,hogy baromi jól elsajátították az elmúlt 30 év vívmányait és ezeket az ötleteket variálva,az egészet a plafonig kitolva vmi valóban agyleolvasztó dolgokat művelnek,csak veleje nincs az egésznek.Ha pl vmi régi Björk-anyagot hallok,az még most is extrém és meghökkentő.Pedig hát... De lehet,a hiba az én készülékemben van.


Tényleg érteni szeretném, mi ez, hogy szerinted nincs tartalma az egésznek? Olvastál szövegeket, van olyan benyomásod, hogy érted, miről szól? Nekem úgy tűnik, hogy nincs. általában nem szoktál ilyeneket nyomatni, de ez olyan boomer duma, amit apáink mondhattak 1984-ben, hogy mit nekik Iron Maiden, Accept, WASP meg Mercyful Fate, jó a Rolling Stones meg a Foghat aktuális lemeze, az az igazi ezek, ezek a kicsi mai új bandák már csak zajonganak. Ezért nem szeretem az ilyen "ami új benne, az rossz, ami nem új, az meg unalmas" bölcsködést

A zenehallgatás sztem elég emocionális dolog,szóval nem szögmérővel történik és tanulmany gyanánt,ennélfo gva nem feltétlen fogok minden esetben eljutni a szövegelemzésig ,ahogy ezesetben sem,mert időm sincs rá,de annyi "gyakorlatom" már talán igen,hogy akár kezdeti benyomás alapján el tudom dönteni vmiről,hogy mond-e vmit.Van olyan,hogy zenei mondanivaló.Ez nem sokat,bár nem vagyok tévedhetetlen.Azt se mondtam,hogy nincs tartalma,nyilvá n van,csak nekem nem mond sokat.A véleményem ne zavarjon.Ez nem az a típusú bölcsködés,mert semmi újat nem hallok benne,ahogy rossznak se neveztem.Kevés zene van,ami igazán letaglóz,de attól még sok jó,amit hallgatni lehet anélkül,hogy belemerülnék.Ez a boomerezés meg kb annyira tipikus manapság,mint amennyire annak veszik az olyan véleményt,mint az enyém.Kb mintha azt mondanák,hogy köszcsy-lávcsy.Manapság mindenre van egy frappáns sablon.Stones,Foghat szintén nem sokat mond,ahhoz nem vagyok elég boomer,de még a Maiden-hez se.A Killers mondjuk egy fasza lemez.
Idézet
 
 
#9 Equinox 2023-10-15 12:12
Idézet - kornel:
Idézet - nxfn:
Mindenki nagyon megsértődik, ha azt leírom, hogy ők egy borzalmasan túlértékelt zenekar?

Én biztosan nem.Azt se értem,ez mitől extrém?Semmi olyat nem hallok,amit egy rakat mai dulifuli bandától ne lehetne.Ez a külsőségeiben veszettül szaggató,de valódi súlyt nélkülöző vonal.Legalábbis az előző lemezen hallottak alapján.Demanufacture?Na ne.Az ezekhez képest olyan,mintha egy sufniban tákolták volna össze és mégis... A mostani "extrém" vonalnál azt érzem,hogy baromi jól elsajátították az elmúlt 30 év vívmányait és ezeket az ötleteket variálva,az egészet a plafonig kitolva vmi valóban agyleolvasztó dolgokat művelnek,csak veleje nincs az egésznek.Ha pl vmi régi Björk-anyagot hallok,az még most is extrém és meghökkentő.Pedig hát... De lehet,a hiba az én készülékemben van.


Tényleg érteni szeretném, mi ez, hogy szerinted nincs tartalma az egésznek? Olvastál szövegeket, van olyan benyomásod, hogy érted, miről szól? Nekem úgy tűnik, hogy nincs. általában nem szoktál ilyeneket nyomatni, de ez olyan boomer duma, amit apáink mondhattak 1984-ben, hogy mit nekik Iron Maiden, Accept, WASP meg Mercyful Fate, jó a Rolling Stones meg a Foghat aktuális lemeze, az az igazi ezek, ezek a kicsi mai új bandák már csak zajonganak. Ezért nem szeretem az ilyen "ami új benne, az rossz, ami nem új, az meg unalmas" bölcsködést
Idézet
 
 
#8 Montsegur 2023-10-15 12:01
Idézet - nxfn:
Mindenki nagyon megsértődik, ha azt leírom, hogy ők egy borzalmasan túlértékelt zenekar?


Nem :))) Nem vagyunk egyformák. Nekem Reba hangja amúgy is instant libabőr, szóval jöhet az a szólólemez is, amiről a cikkíró is ábrándozni kezdett :)

A kritika meg a kommentelés is szubjektív műfaj. Én mindenesetre a nyolcvanas évek Metallica, a kilencvenes évek Pantera és az új évezred Slipknot lemezei óta nem vártam úgy új lemezt, mint ezt, és nem véletlenül: az Underneath megjelenése óta folyamatosan pörög a lejátszómban és nem tudom megunni...
Idézet
 
 
#7 kornel 2023-10-15 11:35
Idézet - nxfn:
Mindenki nagyon megsértődik, ha azt leírom, hogy ők egy borzalmasan túlértékelt zenekar?

Én biztosan nem.Azt se értem,ez mitől extrém?Semmi olyat nem hallok,amit egy rakat mai dulifuli bandától ne lehetne.Ez a külsőségeiben veszettül szaggató,de valódi súlyt nélkülöző vonal.Legalábbis az előző lemezen hallottak alapján.Demanufacture?Na ne.Az ezekhez képest olyan,mintha egy sufniban tákolták volna össze és mégis... A mostani "extrém" vonalnál azt érzem,hogy baromi jól elsajátították az elmúlt 30 év vívmányait és ezeket az ötleteket variálva,az egészet a plafonig kitolva vmi valóban agyleolvasztó dolgokat művelnek,csak veleje nincs az egésznek.Ha pl vmi régi Björk-anyagot hallok,az még most is extrém és meghökkentő.Pedig hát... De lehet,a hiba az én készülékemben van.
Idézet
 
 
#6 Szücs István 2023-10-15 00:16
Már elsőre fogtam az adást, amikor meghallgattam az új produkciót. Éppen annyira direktebbek a dalok az Underneath sötétségéhez viszonyítva, amit egy Code Orange szintű együttestől el lehet várni. Agyletépős lemez különféle fluoreszkáló, ihletett zajokkal, melyek olyan egészet alkotnak, ami elképesztő tehetségre utal. Dalokat nem szívesen emelek ki, mert ez a lemez önmagában mutatja meg az igazi arcát. Sőt, az benne a pláne, hogy mindig valahogy más arcot mutat. Mintha egyre inkább szembe fordulna a lemez a hallgatóval.
Aki szerette az előző albumot, úgy gondolom, hogy egy szürreális, egyben kaotikusnak tűnő, de mégis teljesen rendezett káoszt olvaszthat a füleibe.

Sokakat leköröző, és állva hagyó teljesítmény. Ez a Narancs elképesztő "gyümölcscentrif uga". Ha a füleid "C" (Code) vitaminra vágynak, akkor vedd fontolóra ennek a lemeznek a meghallgatását. Úgy gondolom, hogy idén biztosan nem fogsz ehhez fogható albumot hallani.
Idézet
 
 
#5 Equinox 2023-10-14 19:12
Idézet - messire88:
Idézet - Equinox:
Underneath nálam 3 év előnyből indul - megjelenése óta mondom, hogy ez a banda a 2020-as évek egyik nagy dobása lesz - úgy néz ki, beválik a 3 éves tipp.

Nekem hiányzik az Underneath karaktere eddig, de van helyette más. De pozitívan indult az első ismerkedés (2 hallgatás volt eddig)


Ha kimaradtak volna, mindenképp hallgass bele az Underneath előtti dolgaikba is! Még a Code Orange Kids néven kijött első dolgaik is nagyon faszák.

Hallgattam a 2017-est jóféle volt, de nem több. Kb akkora minőségi ugrás szerintem az Underneath mint a Fear Factorynak volt a Soul után a Demanu. Mindkét debütön érződik a potenciál, de az igazi nagyság a kiforrott lemezen mutatkozik meg, ez meg a Demanu és a Underneath. Kérdéses, hogy ez most egy Obsolete fázisa lesz-e a bandának, vagy a párhuzam végetér.
Idézet
 
 
#4 nxfn 2023-10-14 18:00
Mindenki nagyon megsértődik, ha azt leírom, hogy ők egy borzalmasan túlértékelt zenekar?
Idézet
 
 
#3 Montsegur 2023-10-14 15:50
Ritkán értek egyet egy cikkíró minden szavával de ez most az az eset :)
Megvettem a megjelenés napján, azóta is folyamatosan ez pörög. Tényleg nem erre számítottam tőlük, de sebaj :) Elképesztő dalok, döbbenetes hangzás és Reba Meyers narancsistennő, a csodafegyver. Nekem ez az extrém zene 2023-ban. Köszönöm. Év lemeze, mi más...
Idézet
 
 
#2 messire88 2023-10-14 15:33
Idézet - Equinox:
Underneath nálam 3 év előnyből indul - megjelenése óta mondom, hogy ez a banda a 2020-as évek egyik nagy dobása lesz - úgy néz ki, beválik a 3 éves tipp.

Nekem hiányzik az Underneath karaktere eddig, de van helyette más. De pozitívan indult az első ismerkedés (2 hallgatás volt eddig)


Ha kimaradtak volna, mindenképp hallgass bele az Underneath előtti dolgaikba is! Még a Code Orange Kids néven kijött első dolgaik is nagyon faszák.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Overkill - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

After All - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.

 

Wackor - Budapest, A38, 2004. szeptember 29.