Shock!

október 09.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Rex Brown & Mark Eglinton: A Pantera igaz története – Belső szemmel

0630rexMinden szempontból példaértékű, ahogyan megjelent magyarul Rex Brown 2013-as önéletrajza. Bevallom, előzetesen kicsit szkeptikus voltam, amikor a több hasonló könyv fordítójaként ismert Dudich Ákos, illetve Horváth „Pityesz" István (FreshFabrik, Neck Sprain satöbbi) totális D.I.Y.-filozófiával, közösségi finanszírozással vágott bele a magyar kiadásba, de az eredmény végül őket igazolta, meg persze azt, hogy duma helyett próbálkozni kell, és fanatikusan tolni, amiben hiszel. A dolog olyannyira megállt a lábán, hogy most már ott tartunk: akár folytatása is lehet. Ebből a szempontból egyébként külön jó ötlet volt Rex könyvével kezdeni, hiszen a Pantera a műfaj egyik leghatalmasabb legendája, akiket a mai napig megveszekedetten imád mindenki, aki pedig esetleg mégsem, többnyire az is csak a legnagyobb tisztelet hangján szól róluk. A metal egyik oszlopáról van tehát szó, abszolút örökérvényű jelenségről.

Ami magát a könyvet illeti, akadtak viták A Pantera igaz története – Belső szemmel kapcsán, de úgy gondolom, ez minden hasonló megjelenés esetében természetes. Egy alapból is elég súlyos karriertörténetről beszélünk, amely a leghatalmasabb sikerek után, óriási drámák közepette kapott gellert, majd a lehető legtragikusabban végződött, megfosztva a folytatás reményétől mind a csapat tagjait, mind a rajongókat. Egy ilyen sztorit elég nyilvánvalóan nem lehet anélkül elmesélni, hogy valaki ne sértődjön meg az érintettek közül... Rex hangsúlyozza is a könyvben, hogy mindez csak az ő verziója, mindazonáltal bizonyos részek olvastán az ember így is felhúzza a szemöldökét.

megjelenés: 2016
oldalszám: 272
fordította: Dudich Ákos
kiadó:
Dudich Ákos / Horváth István
Neked hogy tetszik?
( 34 Szavazat )

Maga a kötet nem túl vastag, stílusát tekintve pedig könnyen és gyorsan olvasható: Rex és Mark Eglinton rockújságíró olyan hatást keltenek, mintha a basszer ott ülne veled szemben az asztalnál, és nagy vonalakban, a lényegi eseményekre szorítkozva, itt-ott kissé csapongva, sztorizgatva elmesélné neked, hogyan is volt az, amikor minden idők egyik legnagyobb, legfontosabb és legjobb metalbandájában játszott. Biztosan lehetett volna bővebb lére ereszteni ezt a történetet, de Rex nem az a szószátyár típus: ami a szívén, az a száján. A Pantera sztorija elég jól dokumentált, vagyis néhány apróságtól eltekintve nem mondhatnám, hogy aki képben van, annak túl sok új részlettel szolgál majd a könyv az egyes karrierállomásokat illetően. Abból a szempontból viszont igenis más perspektívából láttatja a dolgokat, hogy Rex nagyon őszintén, sőt, kendőzetlenül beszél a csapat belső dinamikájáról, személyi viszonyairól, feszültségeiről.

Számomra mindenképpen ez jelenti a könyv elsődleges érdekességét, ugyanakkor itt értünk el ahhoz, amire fentebb is utaltam: roppant izgalmasak ezek a részek, de nem tagadom, kissé furcsa is, hogy a basszer ennyire nyíltan tár fel bizonyos gyengeségeket, apró, de a tagok jellemét, személyiségét annál beszédesebb módon megvilágító kis mozzanatokat. Vinnie Paul például minden túlzás nélkül fafejű, hisztis, egoista, szánalmas tulokként jön le a könyvből, és ezt még az sem oltja ki, hogy Rex egyébként többször hangsúlyozza, mennyire szeret mindenkit a volt tagok közül, akármi is történt közöttük az évek során. Nem véletlen, hogy ezeket a részeket például Phil Anselmo is szükségtelennek és bántónak ítélte a dobost illetően... És ugye minden éremnek két oldala van. Rex amúgy nemcsak Vinnie-t, hanem az egész Abbott-famíliát érdekesen ábrázolja, kap eleget a tesók apja, a korai években a Panterát menedzserként terelgető – és mint kiderült, alaposan lehúzó... – Jerry is, és ugyan Darrellről csakis a legnagyobb elismerés és szeretet hangján szól, az azért így is lejön: a 2004-es szörnyűség után róla kialakult, idealizált médiakép nem feltétlenül fedi a valóságot. Márpedig Rex konkrétan velük nőtt fel, tehát ha valakinek, neki alighanem hihetünk ebben a tekintetben... Ami pedig a többit illeti, Anselmo szerint például amiket a Downból történt távozásáról ír, tényleg legfeljebb saját verziónak tekinthető. De hát ugye az érintetteken kívül soha senki nem fogja tudni, pontosan mi és hogy történt ezekben a kínos szituációkban...

Két alkalommal volt szerencsém találkozni Rexszel, és nagyjából olyan benyomásaim keletkeztek róla a prágai, majd a budapesti interjú rövid ideje alatt, mint ami a könyvből is lejön: megjátszásnak nyoma sincs nála, a modora kissé nyers, de a maga módján azért elég barátságos, vág az esze, mint a borotva („street smart", mondanák az amerikaiak), és nem szereti a felesleges rizsázást, mellébeszélést. A könyv néhol érdes hangvétele alighanem ennek köszönhető, és hogy őszinte legyek, nekem rokonszenvesebb ez a stílus, mint ha a valóságot rózsaszínre festő giccsáriákat zengedezne. Mert ahogy ebből a bő 260 oldalból is lejön, a Panterában játszani bizony ugyanolyan kőkemény, embert próbáló feladat volt, mint bármilyen hasonlóan nagyra nőtt zenekarban. Aki azt hiszi, hogy a sztárzenészek élete egyszerű, és nem érti, miért robbannak szét nagy csapatok, mitől vesznek össze kibékíthetetlenül gyermekkori barátok a biznisz fogaskerekei közé szorulva, annak ugyanúgy csak ajánlani tudom ezt a könyvet, mint mondjuk a The Dirtöt, netán Slash könyvét vagy Duff McKagan hamarosan magyarul is megjelenő önéletrajzát. Az egyes helyzetek, emberek nyilván mindegyik esetben mások, a problémák azonban valahol nagyon-nagyon hasonlók.

Ami a magyar kiadást illeti, bizonyos apróbb fordítási pontatlanságok, következetlenségek, hibák becsúsztak, de ez majdhogynem kiküszöbölhetetlen, és a dolog egyáltalán nem zavaró mértékű. Mint mondtam, a vállalkozás példaértékű, Rex könyve meg tanulságos – ajánlom mindenkinek (főleg, hogy shockos fotók is kerültek bele anyánktól), és várom a folytatást. Sőt, tippjeim is lennének hozzá Max Cavalerától Dave Mustaine-ig... Ha pedig idén végre tényleg kijön Phil Anselmo régóta készülő önéletrajza, azzal a négyosztatú sztori második arcát is fel lehetne villantani.

A könyvből itt rendelhetsz.

 

Hozzászólások 

 
+1 #18 Zoli 2017-07-18 18:52
Most olvasom harmadszorra, nagyszerű könyv!
Idézet
 
 
+4 #17 norbonc 2016-07-06 09:17
Végeztem vele.Tényleg nem túl sok újdonságot rejt a könyv annak,aki követte a Panterát az elejétől (pontosabban,am ióta itthon bekerültek a metal-köztudatba).És ja :) Újból előszedtem a lemezeiket.Az utóbbi években főleg Down-t hallgattam.Jó újra a Pantera-hangulat.'92-ben 17-voltam....de ma is szabaddá tesz ez a zene...és ez már soha nem fog változni.Szóval PANTERA.
Idézet
 
 
+2 #16 DéeL 2016-07-02 17:44
Hibátlan kezdeményezés. Zseniális a fordítás. Én is beleraktam a magam kis forintjait. Külön tiszteletremélt ó, hogy Ákos a lapok tetején megnevezte a finanszírozok egy részét, mint engem is. Remélem folytatják a jó ügyet, más könyvekkel. Gratula és respekt!
Idézet
 
 
+6 #15 Palinkas Vince 2016-07-02 11:10
Idézet - bogar:
Büszke vagyok rá, hogy egy vagyok a 333-ból.

A könyv kellemes szórakozást nyújt, de ennél többet nem is szabad várni egy olyan embertől, aki 1986-ban berúgott, majd 20 évre rá józanodott ki teljesen! :-)

Ugyanakkor évek óta nem hallgattam ennyi Pantera-t, mint az utóbbi két hétben!


Valóban, az ember óhatatlanul több releváns zenét tesz be amíg olvassa. De ez az összes jól sikerült hasonló könyvre igaz.

Ami a síelős sztorit illeti, talán az a legviccesebb. Mint valami Peter Sellers jelenetsor leírása
Idézet
 
 
+5 #14 norbonc 2016-07-01 17:24
Ma vettem meg....nem tudom letenni.Köszi mindenkinek,aki k által létrejött Magyarul.
Idézet
 
 
+4 #13 bogar 2016-07-01 16:46
Büszke vagyok rá, hogy egy vagyok a 333-ból.

A könyv kellemes szórakozást nyújt, de ennél többet nem is szabad várni egy olyan embertől, aki 1986-ban berúgott, majd 20 évre rá józanodott ki teljesen! :-)

Ugyanakkor évek óta nem hallgattam ennyi Pantera-t, mint az utóbbi két hétben!
Idézet
 
 
+10 #12 cápaidomár 2016-07-01 00:36
Idézet - spejbl és hurvinyek:
Az eredetiben olyan dolgokat is kitereget amiket én nem tárnék a nyilvánosság elé valakiröl, akit jó haveromnak tartok.Pl amikor azt írja Phil hogy berezelt a magasságtól a sípályán.Teljesen betojt, pedig ugye ö volt akkoriban az 'unscarred' dude.

Tériszony, úgy hívják.
Idézet
 
 
-6 #11 spejbl és hurvinyek 2016-06-30 20:30
Az eredetiben olyan dolgokat is kitereget amiket én nem tárnék a nyilvánosság elé valakiröl, akit jó haveromnak tartok.Pl amikor azt írja Phil hogy berezelt a magasságtól a sípályán.Teljesen betojt, pedig ugye ö volt akkoriban az 'unscarred' dude.
Idézet
 
 
+13 #10 Dudich Ákos 2016-06-30 17:57
A Wave lemezboltban kapható: Révay köz 1.
Idézet
 
 
-8 #9 Tóth Szalai Márton Pablo 2016-06-30 17:48
Idézet - Sziszka:
Akinek nincs facebookja,az hol veheti meg?


Szólsz egy ismerősödnek, akinek van es megkered hogy írjon nekik. Ennyire nem lehetsz világtalan..
Idézet
 
 
+13 #8 El Sadistico 2016-06-30 17:38
A 'Soul on Fire' című Peter Steele könyvet is nagyon elolvasnám magyarul...!!!
Idézet
 
 
+5 #7 Sziszka 2016-06-30 17:10
Akinek nincs facebookja,az hol veheti meg?
Idézet
 
 
+3 #6 BSND 2016-06-30 16:58
Na kíváncsi leszek, az angol eredetit olvastam, de mindenképpen megveszem ezt a magyar verziót is!
Idézet
 
 
+2 #5 phil 2016-06-30 14:36
elektornikus verzió van?
Idézet
 
 
+8 #4 Zoli 2016-06-30 10:58
Most tartok a felénél, zseniális könyv!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Jeff Loomis - Budapest, Dürer Kert, 2012. november 11.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Megadeth - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Wisdom - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 14.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.