Shock!

szeptember 24.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Down: „Mindannyiunknak meg kellett küzdenie a saját démonaival”

DownSzürreális élmény, amikor az ember a Down turnébuszában ül, szemben két olyan arccal, akiket tizenéves kora óta napi rendszerességgel hallgat különféle zenekarokban, mindezt ráadásul Prága macskaköves központjában. A két interjúalany ugyanakkor gyorsan természetessé varázsolja a hangulatot, ezek a figurák ugyanis egészen biztosan nem változtak semmit azokhoz az időkhöz képest, amikor még a kutya sem ismerte őket.

A St. Vitus felvarrókkal teleaggatott Eyehategod széldzsekit viselő, rajzfilmfigura-szerű és láthatóan kissé beszívott Jimmy Bower nevetgélősebb, közvetlenebb stílusával szemben Rex Brown képviseli az ellenpontot a maga szigorú tekintetével és határozott beszédmodorával: először nem is tudom eldönteni, hogy a háta közepére nem kívánja ezt az egészet, vagy csak egyszerűen ilyen, de néhány perc után nyilvánvalóvá válik, hogy az utóbbi verzió a helytálló.

Hosszú és nehéz évek állnak mögöttetek egyenként, személyesen és a zenekar egészét tekintve is. Akadt olyan pillanat, amikor megfordult a fejetekben, hogy talán vége a Down sztorinak?Down

Jimmy: Igaz, hogy nehéz éveket hagytunk magunk mögött, de igazából mindig is tudtam, hogy előbb-utóbb csinálunk majd egy új lemezt. Egyedül az időpont volt kérdéses...

Rex: A Down sosem oszlott fel, szó sem volt ilyesmiről, csupán tartottunk egy kis szünetet. Egy csomó más zenekar is csinál ilyet. Ha belegondolsz, igazából 3 évet hagytunk ki, ami egyáltalán nem sok, főleg, ha hozzáveszed, hogy a zenekart egy rettenetes személyes tragédia és az Egyesült Államok történetének egyik legszörnyűbb kibaszott természeti katasztrófája is sújtotta. Amikor a Katrina hurrikán végigsöpört New Orleans-en, nem egyszerűen arról volt szó, hogy a bandával éppen mi van, hanem komplett városrészek semmisültek meg, az emberek pedig hetekig kapcsolatba sem tudtak lépni egymással.

Jimmy: Nem sokkal a Katrina előtt beszéltünk arról, hogy itt lenne az ideje a Down újbóli aktivizálódásának, de a hurrikán közbeszólt. Jó ideig el sem tudtuk érni egymást. Legalább olyan bő hat hónappal csúszott el minden az eredeti tervekhez képest.

A te házad is összedőlt?

Jimmy: Szerencsére az enyém éppen nem, de a papámé például igen, a nagyszüleim pedig a következő évben haltak meg – biztos vagyok benne, hogy a Katrina miatt. A hurrikán mindenkit személyesen érintett a környéken vagy közvetve, vagy közvetlenül. Minden a feje tetejére fordult, minden a felszínre került, ami addig a mélyben volt. Over The Under...Down

Amikor újra összejöttetek, hogy álltatok neki a munkának? Volt valami előzetes koncepciótok, vagy ismét csak jammelgettetek, ahogy eddig?

Jimmy: Igazából semmi konkrét elképzelésünk nem volt, egyszerűen csak össze akartunk végre jönni megint, hogy kiérlelt, jó nótákat írjunk. Persze 5 percbe telik összejammelnünk valamit, de ezúttal több időt akartunk rászánni a dologra, mint azelőtt.

Rex: Tudatosabban, módszeresebben dolgoztunk most, mint a kettes lemeznél. A dalok persze ezúttal is a jammelésből, az együttzenélésből jöttek, de alaposabban átrágtuk magunkat a demókon, és több szünetünk is volt a munka egyes fázisai között. Én eleinte csak havonta egyszer ugrottam le a többiekhez New Orleans-be, aztán ez a végén heti rendszerességűvé vált. Tehát nem az történt, hogy az egész albumot pár hét alatt raktuk össze és utána 20 nap alatt felvettünk tizenakárhány dalt, hanem érleltük, forgattuk az ötleteket, beleértve ebbe Phil énektémáit is. Így elég idő jutott arra, hogy az ötletek kiforrják magukat, hogy a kibaszott nóták elkezdjenek lélegezni. Az eredmény pedig egy igazi szörnyeteg lett. Persze az is jót tett az összképnek, hogy Jimmy a felvételek előtt bevonult a kibaszott elvonóra, és leadott 12 fontot. (vigyorog)

Jimmy: 20-at. (röhög)

Rex: Miután pedig az anyag nagyjából összeállt, élőben is leteszteltük a dalokat a Heaven And Hell vendégeként Kanadában. Óriási móka volt, imádtuk.

Melyik dal a kedvencetek a lemezről?

Jimmy: Az enyém az N.O.D.Down

Rex: Nekem is az áll a listám tetején, azt hiszem. Hihetetlen dolog élőben nyomni. De a Nothing In Return, a zárónóta is ilyen közös favorit. Mindannyian imádjuk.

A hírek szerint elég sok felvett anyagotok maradt le az Over The Under lemezről, főleg akusztikusabb, elszállósabb jellegű dolgok. Igaz, hogy ezeket külön fogjátok kiadni?

Rex: Igen. Épp a napokban volt egy egyeztetésünk ezzel kapcsolatban. Előbb-utóbb megjelennek ezek a dolgok is. Inkább előbb.

Ez azt jelenti, hogy még idén?

Rex: Igen.

Jimmy: Nagyon-nagyon állat lesz, annyit mondhatunk!

És mi a helyzet a régóta várt DVD-vel?

Jimmy: Lassan végre az is formát ölt...

Rex: A fő gond az volt, hogy a srác, aki az egész koncepcióért, a vágástól elkezdve mindenért felel, idáig börtönben volt és most jött ki. Ne röhögj, halálosan komolyan beszélek! Szóval szétcseszte az eredeti ütemtervünket ez az egész... Az viszont biztos, hogy kibaszottul speciális cucc várható tőlünk, méghozzá különböző formátumokban, legalábbis most így festenek az elképzelések. Nem is szimpla DVD lesz ez, hanem egy film és egy DVD.

Egy másik terv, hogy kihozzátok a NOLA lemezt a te basszusgitár-sávjaiddal. Ez mikorra várható?

Rex: Ezt egészen biztosan meg fogjuk csinálni, de a pontos dátumot még nem tudjuk. Igazából ilyen gyűjteménybe illő dologként kell ezt elképzelni: ott lesz a kibaszott eredeti NOLA és mellette a remaszterizált verzió az én basszustémáimmal, meg még egy csomó extra cucc. Régi demók, képek, mindenféle speciális szarság...Down

Jimmy: Rex annyi mindent tudna hozzátenni ahhoz az anyaghoz, hogy egyszerűen bűn lenne nem megcsinálni. Az eredeti basszustémákat Kirk játszotta fel, ő pedig elsősorban nem bőgős. Rex ugyan nem mondta most, de mi is tudjuk, hogy sokaknak bántja a szemét ez a terv. (gúnyos, elváltoztatott hangon) „Jaajjj, ez nem az eredeti, de hát azt nem szabad bántani!" Bassza meg, akkor most ott lesz az eredeti és mellette egy másik verzió is! Ha valaki csak az eredetit akarja hallgatni, hallgassa csak azt!

Rex: (kimutat az ablakon át egy közelgő lovaskocsira) Hé, Jimmy, azt nézd! Ilyet még nem láttam... Körbe kellene nézni itt alaposabban...

Térjünk át személyesebb témákra! Phil különösen kemény dolgokon ment keresztül az elmúlt években. Hogy van most?

Rex: A legjobb formájában van az elmúlt 20 évet tekintve, és ezt nagyon komolyan mondom. Mindannyiunknak meg kellett küzdenie a saját kibaszott démonjaival, de mindenki legyőzte őket, így Phil is. Egy idő után rájössz, hogy ha nem teszed rendbe a dolgaidat, nemhogy továbblépni nem tudsz, de még azt is kibaszottul lerombolod magad körül, amit addig felépítettél.

Jimmy: Felnősz, haver. Erről van szó. Előbb-utóbb mindenkinek benő a feje lágya, csak van, akinél ez több időbe telik. Phil fizikailag is jó kondiban van, a hangja is remek és a hozzáállása is jobb, mint valaha.

Rex: És a haja is gyönyörű. (röhögnek)

Jimmy: Teljesen rendben van a srác.

Rex, kérdezhetlek a Panteráról?

Rex: (alig észrevehető kis szünet után) Pontosan mire vagy kíváncsi?

Arra, hogy mi a helyzet Vinnie-vel és Phillel, illetve Vinnie-vel és veled.

Rex: Hogy is mondjam... Akármi is történik az életben, az ember egy idő után továbblép, mert egyszerűen tovább kell lépnie. Tökéletesen átérzem Vinnie fájdalmát. Nekem is halálosan hiányzik Dimebag, és ez már mindig is így marad. De a világ forog tovább, a dolgok nem állnak meg. Phillel évek óta játszom együtt azt a zenét, ami az életemet jelenti. DownOlyanok vagyunk, mint a testvérek, és csak az érdekel minket, hogy együtt alkossunk valamit, amit mindketten imádunk. Ez a válaszom. És az, hogy csak jót tudok kívánni Vinnie-nek. (láthatóan ingerültebb lesz) Tudod, kurvára elegem van abból, ahogy a rocksajtóban állandóan egymás ellen akarják fordítani az embereket: ez ezt mondta arról, az azt mondta erről, ez ellenségeskedik amazzal, üzengetés, szarkavarás... Ki a faszt érdekel ez az egész? Magasról szarok az összes ilyen baromságra, a találgatásokra, az egymásra mutogatásokra. Bassza meg, én zenész vagyok, és a zene érdekel, nem ezek a szarságok. A Pantera sztorinak már régen örökre vége volt, amikor Dimebaget meggyilkolták.

Jimmy: A zene a szeretetről szól. A többi mind a múlt.

Oké, akkor hagyjuk a múltat és beszéljünk a jövőről: el tudod képzelni, hogy valaha együtt zenéltek még hárman Phillel és Vinnie-vel?

Rex: (fojtott hangon, megfeszült arccal) Erősen kétséges. Nagyon erősen kétséges.

Jimmy, mi a helyzet az Eyehategoddal?Down

Jimmy: Működünk, ha épp van rá időnk, például amikor a Down éppen szünetet tart két turné között. Ha minden jól megy, szeretnénk idén kihozni egy új lemezt is.

Rex: Hát idén aztán kurvára nem lesz időd Eyehategod lemezt csinálni. (röhögnek)

És a Superjoint Ritual létezik még?

Jimmy: Annak vége, teljesítette a küldetését. Ennyi volt.

Rex: Szeretnénk tudatni mindenkivel, hogy a Down nem egy side project, hanem egy padlógázzal működő, teljes értékű zenekar, és jelenleg mindannyiunknak ez jelenti a prioritást. Éveken keresztül őriztük a kibaszott lángját ennek az egésznek, és most végre elérkezett az idő, hogy mindenhová elvigyük, szerte az egész kibaszott világon.

Jimmy: Játszottunk Moszkvában, Ausztráliában, a kibaszott Kanadában... Csupa olyan helyen, ahol soha korábban nem jártunk még Downként.

Rex: És mindezt egy éven belül. Mindenkinek szétrobbantjuk a seggét, az összes kibaszott emós kölyköt lemossuk a színpadról! (röhög) Basszák meg!

Mi volt életetek legjobb koncertje, amit a közönség soraiból néztetek végig?Down

Jimmy: Amikor először láttam a Melvinst New Orleansben, még az Ozma turnén, 1989-ben.

Rex: Huhh... Rengeteg koncerten voltam és rengeteg koncerten játszottam. Nem tudom, ez kurva nehéz kérdés. Láttam a Van Halent az első vagy talán a második Texas Jam fesztiválon '78-ban, az például óriási volt. De ugyanebből a korszakból Ted Nugentet is említhetném, ő is akkortájt volt a legjobb formájában. Tudod, az az igazság, hogy kicsit másképp tekintek már erre az egészre, mert rengeteg korábbi bálványommal játszottam együtt, és ez néha egy kicsit más szögből mutatja meg a dolgokat. Például amikor a KISS-szel léptünk fel Chilében, Santiagóban kábé 200 ezer ember előtt, a tömeg még az ő műsoruk alatt is azt üvöltötte, hogy „Pan-te-ra, Pan-te-ra!". (vigyorog)

Mi minden idők három legjobb lemeze?

Rex: A Physical Graffiti a Led Zeppelintől, az Exile On Main Street a Rolling Stonestól... Mi van még? Nem tudom. Igazából tizet kellene mondanom, úgyhogy a harmadikat inkább hagyjuk.Down

Jimmy: Inkább én sem mondok lemezeket, mert valamit biztosan kihagynék. A kedvenc bandám a Lynyrd Skynrd, ez tuti. És rengeteg country dolgot szeretek. Hank Williams, David Allan Coe, ilyeneket hallgatok sokat.

Rex: És imádja a Rush 2112-jét is.

Jimmy: Bizony! Óriási lemez volt! Micsoda dobjáték van rajta!

Mi az élet értelme?

Jimmy: Az élet értelme a halál... Nem tudom.

Rex: Élj meg minden napot úgy, mintha az lenne az utolsó. Hozz ki belőle mindent, amit csak lehet, és érezd jól magad, mert lehet, hogy holnap elütnek egy kibaszott busszal. És hallgass minél több súlyos riffet.

fotó: Draveczky-Ury Lilla

 
FacebookGoogle bookmarkMyspace bookmarkIWIWSatartlapDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.