Shock!

november 11.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Metallica: S&M2

1014met1A Metallica szupersztár-státuszához képest mintha kissé elsikkadt volna itthon az S&M2 érkezésének híre. Sokkal inkább az új Slipknot és Tool, meg a System Of A Down bő két évtized utáni első magyar koncertjének híre, illetve a hamar teltházassá váló rendezvény jegyértékesítési rendszerének problémái foglalkoztatták az utóbbi időben a hazai rockertársadalmat, és közben valahogy alig esett szó az újabb Metallica-koncertfilm vetítéséről. Talán ennek tudható be az is, hogy a várt teltház helyett jó, ha félig telt a Westend moziterme, amikor a szerda esti vetítésre megérkeztem, hogy megnézzem, mire jutottak Hetfieldék az első S&M húszéves évfordulója kapcsán tető alá hozott, újabb grandiózus projekttel.

Tény, hogy a Metallica zeneileg már rég túljutott a horizonton, és ahogy az évtizedes múltra visszatekintő, veterán bandák döntő többsége, úgy régóta nem tudják megközelíteni ők sem fiatalkori önmagukat. Az viszont biztos, hogy folyamatosan azon agyalnak, miként tudnak újra és újra valami izgalmasat összehozni; esetleg olyasmit, amit előttük még senki sem csinált. Ebből a szempontból az S&M2 is tökéletesen illik a sorba, hiszen anélkül, hogy túl sokat spoilereznék, annyit elárulhatok, hogy néhány kifejezetten izgalmas, meghökkentő és bátor vállalás is van a csaknem két és fél órás filmben.

gyártó:
Blackened Recordings, 2019
forgalmazza:
Pannonia Entertainment
Metallica & San Francisco Symphony: S&M2
magyarországi mozibemutató: 2019. október 9.

rendezte:
Wayne Isham

játékidő: 150 perc
 
Neked hogy tetszett?
( 28 Szavazat )

Mielőtt belemennénk a részletekbe, már az elején leszögezném, hogy az S&M2 megeszi reggelire az első részt, minden tekintetben sokkal jobb ugyanis nála. Míg az 1999-es kiadvány egyes dalainál sokszor úgy éreztem, mintha a zenekar és a szimfonikusok két totál különböző dalt játszanának, amiket random mixeltek össze, itt szó sincs ilyesmiről. A 2003-ban elhunyt mester, Michael Kamen tudását maximálisan elismerve annyit azért ki kell mondanunk, hogy anno a gyors dalokra nem igazán érzett rá, mindez pedig James Hetfield kellemetlenül maníros és idegesítő éneklésével társítva azt eredményezte, hogy bár itt figyel a polcon, vagy tizenöt éve nem hallgattam meg azt a koncertet.

Nos, az S&M2-n ilyesmiknek nyoma sincs. Ahogy az a koncertet felvezető, nagyjából negyedórás kisfilmben is elhangzik, míg '99-ben a zenekar gyakorlatilag minden hangszerelési kérdést rábízott Kamenre, ezúttal sokkal jobban belefolytak a dolgokba, és gyakorlatilag a karmester Edwin Outwaterrel és a San Fransisco Symphony zenei rendezőjével, Michael Tilson Thomassal szorosan együttműködve, végigkísérték a teljes folyamatot. Vélhetőleg ez is közrejátszott abban, hogy ezúttal a szimfonikus részek remekül passzolnak az eredeti dalokhoz, és sokkal jobban fokozzák a hangulatot, vagy épp sokkal többet tesznek hozzájuk, mint az első rész esetében.

1014met2

Ahogy a többek között öt ütőst, hárfást, réz- és fafúvósokat is felvonultató, hetvenöt fős zenekar nyitányként megszólaltatja a The Ecstasy Of Goldot, már önmagában is hidegrázós élmény, de még erre is rátesz a The Call Of Ktulu, amivel tényleg azonnal elvarázsolják az embert. Az egész koncertet tökéletesen megkomponálták az elsőtől az utolsó pillanatig, és mindezt nem csak a zenei részekre értem. Ahogy a felvezető interjúkban is elhangzik, a színpadkép tematikáját a körök adják. Mindezt úgy képzeld el, hogy a gigantikus méretű, frissen átadott Chase Center aréna közepén egy körszínpadot állítottak fel: ennek belső részén foglalt helyet a Metallica, középen Larsszal, körülöttük pedig a külső karéjon helyezték el a szimfonikusokat, az egész felé pedig négy, szintén kör alakú ledfalat függesztettek fel. Tök egyszerű, de mégis borzasztóan hatásos az egész. Ez „a kevesebb néha több"-megközelítés a hangszerelésben is tetten érhető, hiszen a dalokban a szimfonikusok közül mindig csak azok és annyian játszottak, akikre éppen szükség volt, azaz a koncertet felváltva vezénylő Thomas és Outwater nem küldte harcba mind a hetvenöt főt akkor, ha nem volt rá szükség.

Egyértelműen rengeteg melót tettek az egészbe, de megérte, ugyanis a produkció tényleg maximális igényességgel készült el. Bakik persze akadnak, és ezeket szerencsére benne is hagyták a felvételben, de mielőtt elkezdenéd a szokásos „Lars nem tud dobolni" mantrát, elárulom, hogy ezúttal pont neki kellett a legkeményebben gürcölnie. Míg ugyanis a csúszkálásokat, maszatolásokat egy négyfős rockzenekar esetében a többiek tudják korrigálni, mindez lehetetlen, ha az embernek egy szimfonikus zenekar alá kell adnia a tempót, akik hetvenöten játszanak rá erre, kottából. Marha érdekes figyelni, ahogy Lars és a koncert háromnegyedét vezénylő Outwater folyamatosan összedolgoznak, tartva a szemkontaktust, apró mozdulatokkal jelezve egymásnak, mikor indul az újabb dal, vagy bemutatva a tust. És ugyan az egész koncertnek van egy nagyon kedves, kötetlen és jó hangulata (rengeteg szívet melengető kis jelenetet lehet elcsípni közben), azért végig érezni, hogy itt bizony hőseink igen komolyan koncentrálnak.

1014met3

Nem akarok előre lelőni minden poént, de az biztos, hogy a megszokott Metallica-dalok áthangszerelt interpretációjánál lényegesen többet kapsz, ha beülsz erre a mozira. Hallhatod például az Anesthesiát nagybőgő és dob előadásban, vagy ahogy a Metallica Moszolov-darabot játszik, de azt is, ahogy Hetfield gitár nélkül, szólóban énekel rá a nagyzenekarra. Meg még egy csomó más érdekességet is, amiben a legjobb dolog még csak nem is a kuriózum-jelleg, hanem az, hogy ezek egytől egyig mind jók is.

A lényeg tehát röviden összefoglalva ennyi: a ló néz, a csikó lát, ezt kurva jól összehozták.

 

Hozzászólások 

 
#13 Montsegur 2019-10-23 09:29
Nekem a Helping Hands lemez sokkal jobban bejött, remélem folytatják még azt az irányt. James-től is sokkal hitelesebb (pláne a jelenlegi események után) az éneklős-beszélős stílus, lehetne ő is az új Leonard Cohen :)))
Idézet
 
 
#12 Tuonela 2019-10-18 21:17
"az 1999-es kiadvány egyes dalainál sokszor úgy éreztem, mintha a zenekar és a szimfonikusok két totál különböző dalt játszanának, amiket random mixeltek össze"
Ezt mondom 20 éve mindenkinek, ha szó esik az S&M albumról; jó látni végre, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel.
Pontosan emiatt - továbbá azért, mert a setlist sem villanyozott fel - nem is néztem meg a moziban a filmet; de a kritika hatására mégis teszek majd vele egy próbát, ha kijön a DVD.
Idézet
 
 
#11 rockart 2019-10-18 20:15
Idézet - pumpika666:
Zalaegerszegen a moziban (lehet hogy a hátsó sor miatt) néhol túl hangosak is volt a szimfónikusok :)

Ami furcsa volt, hogy valahogy igazán brutális mélyek nem voltak, míg itthon bármilyen youtube-koncertfelvétel t ráküldök a belépős házimozi-erősítőre, szinte robban a cucc, itt csak hangerő volt, igazi mélyek nélkül, sztem a mozinál nem érdekelte őket hogy kicsit hangpróbázzanak , átlőjjék a hangcuccot valami zenéhez illőbb hangzásra, na majd itthon, ha kijön a kéksugár-lemez :)

Az elején a mozi 20 perces reklámja, meg a sok duma(ezeket még dvd/bd-extraként is feleslegesnek tartom, főleg egy koncertfilmnél moziban...) rendesen felhúzta az embert, de aztán jöttek a dalok és lenyugodott mindenki

Dalokkal sztem nem volt probléma, bár az unforgivenből továbbra is csak az 1. verzsönt szeretem, a többi fölösleges próbálkozás nálam

Ami nagyon tetszett még, hogy a fiatal karmester nagyon együtt élt a bandával, valahogy olyan érzésem volt, hogy nem a próbákon hallotta először a dalokat :)

Az idős szemüveges karmester/igazgató(?) sok dumája, meg a bohóckodása viszont tök fölösleges volt, időhúzásnak is kár volt berakni, nyugodtan kivághatták volna a felvezető interjúkkal együtt és akkor kaptunk volna egy feszes 2 órás cuccot



Részemről ennyi, természetesn vevős lesz majd, ha kijön lemezeken :)

"Az idős szemüveges karmester/igazgató(?) sok dumája, meg a bohóckodása viszont tök fölösleges volt..."
:-))) Abszolút osztom ezen véleményedet! Egy igazi fölösleges parasztvakítás volt az öreg!
Idézet
 
 
#10 rockart 2019-10-18 20:12
Persze a vélemény szubjektív, ezt már az elején szeretném kihangsúlyozni, de én sem értem a cikk szerzője miről ír, mert én is valami teljesen mást láttam/hallottam a moziban. Az a mondat meg egyenesen fordítva igaz szerintem, hogy az S&M2 megeszi reggelire az elsőt. Ha-ha! Ezen még most is mosolygok.
Hetfield hangja sajnos köszönő viszonyban nem volt 20 évvel ezelőttijéhez. Véleményem szerint akkor volt kb. a csúcson! Itt meg?! Sajnos az alkohol (vagy ki tudja pontosan, hogy csak amiatt megy/ment elvonóra) nem tett jót neki. Nagyon nem! A magas hangoknál lehetett látni közeli képeken, hogy kínlódik, szenved, alig tud megküzdeni velük, míg 2-3 éve még
turnékon is simán ment neki, erőlködés nélkül.
Michael Kamen egy jó értelemben vett őrült, karmester volt, aki rajongott a a Metallica zenéjéért, és az egész ötlet az ő fejéből pattant ki 20 éve, és ő álmodta meg a dalok alá a szimfonikus részeket. Itt meg úgy érzem, csak "tudásból" ,és nem teljes "szívből", elhivatottságbó l tették oda a zenei vezetők elképzeléseiket a szimfonikusok oldalról.Véleményem szerint nagyon gyengére sikerült.
Ja, és nem mellékesen, de azt el ne felejtsük már, hogy 1999-ben kaptunk KÉT teljesen új dalt (No leaf clover, -Human) a zenekartól, melyek ezen a lemezen debütáltak, itt meg semmi újítás nem volt részükről...Kicsit ötlettelennek, és feleslegesnek tartottam ezt az S&M2-t már akkor is, amikor beharangozták, de így utólag meg abszolút tartom ezen véleményemet. Ha értékelnem kellene egy 10-es skálán az egész produkciót, akkor egy 6/10 nálam.
Idézet
 
 
#9 pumpika666 2019-10-17 22:14
Zalaegerszegen a moziban (lehet hogy a hátsó sor miatt) néhol túl hangosak is volt a szimfónikusok :)

Ami furcsa volt, hogy valahogy igazán brutális mélyek nem voltak, míg itthon bármilyen youtube-koncertfelvétel t ráküldök a belépős házimozi-erősítőre, szinte robban a cucc, itt csak hangerő volt, igazi mélyek nélkül, sztem a mozinál nem érdekelte őket hogy kicsit hangpróbázzanak , átlőjjék a hangcuccot valami zenéhez illőbb hangzásra, na majd itthon, ha kijön a kéksugár-lemez :)

Az elején a mozi 20 perces reklámja, meg a sok duma(ezeket még dvd/bd-extraként is feleslegesnek tartom, főleg egy koncertfilmnél moziban...) rendesen felhúzta az embert, de aztán jöttek a dalok és lenyugodott mindenki

Dalokkal sztem nem volt probléma, bár az unforgivenből továbbra is csak az 1. verzsönt szeretem, a többi fölösleges próbálkozás nálam

Ami nagyon tetszett még, hogy a fiatal karmester nagyon együtt élt a bandával, valahogy olyan érzésem volt, hogy nem a próbákon hallotta először a dalokat :)

Az idős szemüveges karmester/igazgató(?) sok dumája, meg a bohóckodása viszont tök fölösleges volt, időhúzásnak is kár volt berakni, nyugodtan kivághatták volna a felvezető interjúkkal együtt és akkor kaptunk volna egy feszes 2 órás cuccot



Részemről ennyi, természetesn vevős lesz majd, ha kijön lemezeken :)
Idézet
 
 
#8 Szücs István 2019-10-17 10:47
A Pólus egyik mozitermében tekintettem meg, de sajnos nem tudom agyondicsérni a látottakat, pedig mégis élményt adott. Az első S&M valami újszerűt nyújtott, a hangszínek el lettek találva, sokkalta rendben volt az a produkció, mint a mostani. Hiába szólt a gitár bikán, és a dob is erőteljes volt mindvégig, ám Hetfield mikrofonjának színtelen hangzása lerontotta az összképet.

A legnagyobb ovációt nálam a Memory Remains, Wherever I May Roam és For Whom The Bell Tolls dalok okozták. Hihetetlen, hogy milyen energiát árasztanak ezek az "ősslágerek"! Két dekáddal ezelőtt is prímán szólaltak meg, de most olyan arcba döngölősebbnek éreztem a produkciót, csak a felesleges, öncélúbb szimfonikus részeket el lehetett volna hagyni, hogy maradandóbb élménnyé váljon a végeredmény. Nem éreztem azt, hogy Mr. Tilson vezényletével el sikerült érni a megfelelő hatást, mert csupán a szimfonikus részek erőltetése leültette a koncertet. Túl sok volt a fúvós rész, a torzított hegedű megszólaltatása is időrablás volt, egy kicsit sem éreztem létjogosultságá t, hogy ennek itt és most helye van.

Viszont megsüvegelendő, hogy variáltak a setlisten meghagyva a 20 évvel ezelőtti program gerincét, bár bizonyos dalok tekintetében, pl. Unforgiven III. , át lehetett volna gondolni, hogy esetleg másik dalt csúsztassanak be a helyére, mert ez így, ebben a formában több volt a soknál.

Ám ha uszkve az egész produkciót nézem, mégis működik, bár közel sem az a szint, melyet az ezredforduló végén megtapasztalhat tunk a zenekartól.
Idézet
 
 
#7 Tama1975 2019-10-15 10:21
Hát a vélemény (és így a kritika szerzőjéé is) szabad, de úgy tűnik én valamilyen egészen más filmet láttam. Hozzáteszem, hogy én az első S&M-nek nagy rajongója voltam/vagyok és Michael Kamen véleményem szerint zseniális munkát végzett az akkori anyagon mind zeneszerzőként, mind karmesterként. Ő a szimfonikusokat kifejezetten nem arra akarta használni, hogy a dallamos részeket még dallamosabbá, a keményebb részeket még keményebbé tegye (mivel olyat azért már látott a rock világa), hanem újabb és újabb rétegeket akart ráhúzni az eredeti dalokra, amely szerintem kiválóan sikerült neki. Számomra pont ez hiányzott kicsit a mostani zeneszerző/hangszerelő munkájából. Ettől függetlenül az új dalok is elég jól szóltak szimfonikus köntösben (a Moth különösen). Külön tettszett, hogy a zenekar is megmutatta, hogy tud a banda nélkül is metált nyomni (én mondjunk azért inkább Wagnert választottam volna Prokofjev helyett) és tetszett az is, amikor fordult a kocka és a Metallica volt kísérő szerepben a szimfonikusok mellett (bár a tételválasztás talán itt sem volt a legjobb).
Szerencse, hogy Hetfield gyengébb napjain sem tud nagyon hibázni (a felvételek nagy részén elég enerváltnak tűnt), Trujillonak meg még olyanok (mármint gyengébb napjai) sincsenek soha, de most Lars és különösen Kirk is nagyon odatették magukat.
Úgyhogy véleményem szerint ez a produktum simán odatehető második részként az első mellé a Metallica életmű integráns részeként.
Idézet
 
 
#6 Newsted 2019-10-14 22:07
Nekem is bejött a koncert. rendesen szólt, szépen minden így 5.1-ben. Én azt nem értem, vagyis sajnálom, hogymiért nem lehetne egy insrumentális mix-et csinálni a réegbbi számokból egy nagyzenekarral. Végre nem volt Battery, amihez nem illik a szimfónius hegedű - vonó kapkodás. Meg milyen jó lett volna megint vagy 2 új szám meglepetésnek, akkor tuti lehidaltunk volna. Simán szerezhettek volna a nagy turné közben 2 új számot. Az a szemüveges fickó - zenei igazgató vagy kicsoda - szerintem idétlen volt a sok pofázással. Összeségében természetesen én is meg vagyok elégedve. jöhet majd akkor februárban a dvd-cd kiadvány.
Idézet
 
 
#5 Laszika 2019-10-14 20:13
Fura, mert szerdán fél 9kor a Westend 5. terme teljesen megtelt, szó sem volt félig üres teremről. Kimondottan húzta az egészet számomra a pergődob igen izmos hangzása, ami az utóbbi években valahogy gyengébb volt. Vérprofi volt az egész, ez is tény. Nagyon jó volt, hogy a 20 évvel ezelőttihez képest a szimfonikusok nem csak "melléjátszottak " a Metallicának, hanem komplett részeket játszottak helyettük.
SPOILER

Erre példa az U3, amit nagyon jól összehoztak. Azt sajnálom, hogy az Orion nem került elő, arra nagyon kíváncsi lennék egy ilyen környezetben. Erős volt a kezdés, és, és még az Outlow tornt is eljátszották. Azon pedig nagyon meglepődtem, hogy a memory remains mennyre bitangul szólalt meg. Na, ennyit a régi dalokrol. Ja, a vége felé azt hittem az lesz az alcím, hogy "An evening without nothing else matters" de végül behúzták. Az új dalokat még nem ismerem eléggé, de azért jó volt "élőben" hallani a Halo on fire-t, különösen a középtempós részt a vége felé.
Idézet
 
 
#4 adamskij 2019-10-14 18:17
előre bocsátom, hogy nem kákán keresek csomót, csupán segítő megjegyzésem van:
“Míg ugyanis a csúszkálásokat, maszatolásokat egy négyfős rockzenekar esetében a többiek tudják korrigálni, mindez lehetetlen, ha az embernek egy szimfonikus zenekar alá kell adnia a tempót, akik hetvenöten játszanak rá erre, kottából.”

—> a kotta csak segédletnek van ott, a zenekar nagy része úgyis fejből tudja már a próbák után a témákat. ami sokat számít és amit egy rockzenekar soha nem szokott meg az a karmester irányítása. egy jó zenekarnál eleve nem a dobos, hanem a basszusgitáros számít, bár ezt az elvet a backing trackeket használó zenekaroknál a takjel váltja fel. viszont egy nagyzenekarnál nincs takjel, mindent a karmester irányít.
Idézet
 
 
#3 John Doe 2019-10-14 17:18
Csatlakozva Toti véleményéhez, én is úgy gondolom, hogy Kamen sokkal jobban összerakta a dalok nagyzenekari hátterét, azok inkább kiegészítették a Metallica zenéjét és nem ugyanazt játszotta a nagyzenekar szimfonikus verzióban (most erre nem egyszer volt példa az új daloknál), mint Hetfieldék. Valahogy nem érzem véletlennek, hogy nem is variáltak túlságosan a setlistet, hanem a fele előadást áthozták 20 évvel korábbról és ezeket pótolták ki újabb dalokkal, Kament egyszerűen nem lehetett pótolni. Az új dalokkal kapcsolatban is volt hiányérzetem még úgy is, hogy egynémelyik végül sokkal jobban sült el, mint ahogy vártam. Egy All Within My Hands helyett pl. szívesebben hallgattam volna meg a Bleeding Me-t vagy az Until it Sleeps-et.

Összességében mégis tetszett, nem csalódtam és jól szórakoztam. Hetfield tényleg önmaga alatt volt (valószínűleg nem véletlen, hogy tőle szokatlan módon szinte alig kommunikált kifelé és az Unforgiven alatt sem azért dugdosta a kezét, mert hiányzott belőle a gitár), a többiek viszont hozták a formájukat és a második etap elejének speciális részei bőven felemelték annyira az egész műsort, hogy az első S&M alatt egy picivel végezzen. Szerintem nem volt annyira jó, mint a 20 évvel ezelőtti koncert, de csak egy picivel maradt el mögötte.
Idézet
 
 
#2 Sinka Péter 2019-10-14 14:18
Idézet - Toti:
a Master Of Puppets, ahol az a gyanúm támadt, hogy valamiért belenyúltak a hangszerelésbe, itt a középrész alatti kürtállásokat nem hallottam - bár lehet tényleg szar volt a hangosítás.


Néhol - főleg az első részben lévő számokban - tényleg nagyon halkan lehetett hallani a szimfonikus zenekart, a fő kérdés az, hogy ez a keverés bűne-e (és ha igen, akkor a lemezre préselés előtt még igazítanak-e rajta), vagy csak a mozik hangrendszere nincs felkészülve ilyen előadásokra... a Prokofjev-tétel miatt hajlamos vagyok az utóbbira is gyanakodni.

Az új dalok - azért azt a döntésüket meg tudom érteni, hogy nem szedtek elő mást az első S&M előttről, még ha ettől sok minden mást is szívesen meghallgattam volna szimfonikusan abból a korszakból - hangszerelése szerintem nem vállalhatatlan, de azokból kb. annyit lehetett csak kihozni, mint a Battery-ből is. Viszont nagyon jól ráéreztél: a Puppets-t igencsak átírták és ez sajnos nagyon a hátrányára szolgált. Máshol is voltak kisebb igazítások, de ez szerencsére nem ment Kamen művének a rovására.

A cikknek pedig abban igaza van, hogy nem Lars volt a leggyengébb pont a Metallica tagsága közül... hanem Hetfield, aki végig igazolta, hogy kijárt neki most az az elvonó... még úgy is, hogy a gitározást és a szöveget sehol nem cseszte el.
Idézet
 
 
#1 Toti 2019-10-14 09:09
Én a Corvin moziban néztem meg, és voltak pozitív jelenetek (a koncert léte már önmagában hatalmas dolog), de összességében egy apró csalódás volt számomra a koncert.
Nagyon jól kezdődött, a Ktulu hangszerelése zseniális, és az azt követő Bellz szintén. Az új (vagyis a 20 éve nem játszott) dalokra nagyon kíváncsi voltam, és a csalódás itt érkezett meg számomra. A The Day That Never Comes még csak-csak elment, bár voltak szerintem nagyon rossz megoldások a dalban, de a Confusion hangszerelése már zavaró volt. Utóbbi esetben azt is megkockáztatom, hogy a dalválasztás sem volt a legjobb (Erről az albumról az Atlas, Rise-t és a Dream No More-t is szívesebben hallgattam volna meg).
A No Leaf Clovernél éreztem azt, hogy a talán a hangosítással van probléma, mert a bevezető is másként szólt, mint húsz éve, és a Ktuluban is alig hallhatóak voltak a piccolo-futamok - a teteje nem volt meg a zenekarnak. A koncert első felében már magam alatt voltam, de a Moth Into Flame, ami simán jó volt, illetve a Halo On Fire megmentette a dolgot, utóbbi fantasztikus volt, elérte a '99-es szintet.
A második rész eleje volt az igazán különleges része koncertnek, itt egymást követték a jól megvalósított számok, igazából mindet ki kellene emelni. Azt is, hogy Lars beszélt koncert közben (leginkább csak James szokott), majd Michael Tilson Thomas is felvezette a darabokat a komolyzenében nem annyira jártas közönségnek. Erről felesleges is beszélni, meg kell hallgatni.
A végére a slágerparádé következett a régi dalokkal, köztük a Master Of Puppets, ahol az a gyanúm támadt, hogy valamiért belenyúltak a hangszerelésbe, itt a középrész alatti kürtállásokat nem hallottam - bár lehet tényleg szar volt a hangosítás.
A két karmesterről és a hangszerelésekr ől pár szó: Edwin Outwater egész koncerten idegesített, amikor pedig Michael Tilson Thomas átvette (vagyis nem át, mert neki volt) a pálcát, akkor mintha egy másik zenekar szólt volna. Michael Kamen meg egy pótolhatatlan zseni. A cikkben említve volt, hogy mennyivel egységesebb volt így az egész, szerintem inkább volt egysíkú. Kamennek sikerült egy teljesen más dimenzióba helyezni a darabokat, most tényleg csak a Halo On Fire-t tudom megemlíteni, ami eléri a húsz évvel ezelőtti koncert jobban sikerült darabjainak a szintjét.
A setlisttel komolyabb baj nincs, a már említett csere mellett két hiányosságot érzek csak: ugyan minden albumról volt legalább egy szám, a dalszerzőkből egy kimaradt (Jason), illetve egy igazán gyors szám lehetett volna. Ezt a kettőt a Blackened egyszerre oldotta volna meg, de egy Misery-Fight Fire With Fire páros sem lett volna utolsó.

"a szimfonikusok közül mindig csak azok és annyian játszottak, akikre éppen szükség volt, azaz a koncertet felváltva vezénylő Thomas és Outwater nem küldte harcba mind a hetvenöt főt akkor, ha nem volt rá szükség." - ez így szokott lenni más művekben is, az első trombitás 130 ütem szünet után fúj egy három vonalas G-t, majd játszik tovább a telefonjával, a harmadik kürtös meg el sem jött, mert nincs szólama.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Symphony X - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.