Shock!

szeptember 21.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Joel McIver: To Live Is To Die - Cliff Burton élete, halála és a Metallica hőskora

toliveistodie_cAnnak ellenére, hogy kölyökkorom messze legmeghatározóbb zenekara volt a Metallica, illetve – korosztályom jelentős részéhez hasonlóan – számomra is ők jelentették a belépőt a metálzenék világába, meglehetősen nehezen vettem rá magam ennek a könyvnek az elolvasására. Nem sokkal tavalyi megjelenése után már megvettem, de sokáig érintetlenül hevert a polcon. Ódzkodtam tőle, kerülgettem, aztán mikor végre rászántam magam, hogy belekezdjek, három nap alatt ki is olvastam. Hezitálásom oka persze nem Cliff Burton, illetve az ő élettörténetén keresztül bemutatott Metallica-hőskor iránti érdektelenség volt, hanem az író személye. Joel McIver számos hivatalos és félhivatalos biográfiát írt már zenekarokról, a Black Sabbathtól a Red Hot Chili Peppersen át a Machine Headig (társszerzője például Max Cavalera életrajzának is), én mégis kifejezetten borzalmas Slayer-könyvével azonosítom, amivel egy évtizede sikerült viszonylag messzire rúgnia a pöttyös labdát.

megjelenés: 2020
oldalszám: 268
fordította: Kovács Attila, Vincze Ádám
kiadó:
Cser Kiadó
Neked hogy tetszik?
( 19 Szavazat )

Az eredetileg 2009-es megjelenésű, magyarul azonban csak tavaly debütált To Live Is To Die viszont egész más. Ahelyett, hogy a szerző hosszú oldalakon keresztül zúdítaná ránk sommás véleményét, ebben a kötetben tényleg azoké a főszerep, akik miatt a zenerajongó megvesz egy ilyen kiadványt: természetesen Cliffről, és a Metallica tagjairól beszélek, hiszen a könyv tele van az ő nyilatkozataikkal és a róluk szóló, érdekes kis sztorikkal. Bár Cliff meglehetősen ritkán adott interjút, mégis számos vele készült beszélgetésből olvashatunk részleteket a könyvben (a halála előtt adott utolsó nyilatkozata különösen megrázó), és rajta kívül is megszólal a tág értelemben vett Metallica-család számos tagja, illetve Cliff Metallica előtti zenésztársai is.

Persze alap, hogy a zenekarban megfordult tagok mindegyikétől olvashatunk itt, beleértve Ron McGovney-t és Dave Mustaine-t is, de a színtér rengeteg további fontos (vagy épp teljesen ismeretlen) résztvevője is megszólal. Közülük a legkülönlegesebb személy talán Corrine Lynn, aki Cliff párja volt az utolsó években, és akit először McIvernek sikerült rábeszélnie, hogy meséljen a trapézgatyás, lóhajú basszusgitárossal töltött évekről. Elsősorban neki, valamint Cliff szüleinek köszönhetően, a könyv letétele után tényleg úgy érzi az olvasó, hogy Cliff Burtont nem csak, mint zenészt, de mint embert is sikerült megismernie. Az olvasmányosságban pedig sokat segítenek a kaliforniai színtér olyan fanatikusai, mint például Harald Omionen, akiktől megállás nélkül érkeznek a néha kifejezetten súlyos, máskor meg Cliff személyiségét árnyaló történetek.

Joel McIver maga is basszusgitáros, aki a Bass Player és Bass Guitar magazinoknál is dolgozik, ennek ellenére a könyv csak ízléses mértékben tartalmaz szakmázást, mivel pedig a fordítás oroszlánrésze a hazai színtér egyik élharcosa, Kovács Attila (lásd Varso, Sear Bliss, Superbutt, Halálfej stb.) munkája, a magyar verzió is mentes a félrefordításoktól. Attila az első fejezetek elkészülte után vette át a munkát az eredeti fordító Vincze Ádámtól, a csere pedig egyértelműen érezhető is, hiszen a kötet már általa átültetett részei mentesek a „túlfordításoktól". Vincze Ádám jellegzetes stílusa nem feltétlenül illett ehhez a könyvhöz (egyáltalán létezik olyan szó, hogy baldiózni?), így véleményem szerint jót tett a projekttel, mikor átadta a stafétát Attilának.

Összességében a To Live Is To Die – Cliff Burton élete, halála és a Metallica hőskora pont olyan, amilyennek egy ilyen műnek lennie kell:  a zenekar körül történt események részletes és alapos bemutatása, de úgy, hogy közben az emberi oldalt, Cliff személyiségét is megismerhetjük belőle. A korabeli koncertfelvételek, demók, lemezek hallgatása közben olvasni hatalmas élmény.

 

Hozzászólások 

 
#9 Montsegur 2021-04-13 14:34
Idézet - Goodbye:
Idézet - Vikernes Krisztián:
Idézet - Goodbye:
Mik azok a történetek, amik árnyalják Cliff személyiségét?
Ez felkeltette az érdeklődésemet. Ő elég barátságos figuraként él a köztudatban. Persze az sem lepne meg, ha kiderülne, hogy volt valami defektje. Gyakran társul bizonyosfajta őrület az ilyen szintű tehetséghez. Még a végén megveszem a könyvet.

nehezen dolgozta fel, amikor rájött, h mennyire túl van értékelve.


Köszi a választ! Érdekes felvetés, hogy Cliff Burton túl volt értékelve. Nekem ő tűnik a műfaj egyik legjobbjának. Hihetetlenül ízesen tudott játszani. Nikki sosem problémázott ilyeneken, pedig a közelében sincs még most sem.


Túlértékelt? :-) Szerintem ideje se volt rá szerencsétlenne k, hogy ilyeneken problémázzon. Ki erre a forrás? McIver? Aki képes volt úgy könyvet írni a Metallicáról, hogy a négy jelenlegi zenekartag közül eggyel sem interjúzott egy mondatot sem?! Miközben oldalakat ír arról, hogy például mit gondolt Gene Hoglan erről meg arról. Megkérdezhette volna a zenekar tagjait is, ha már ennyire érdekli mások véleménye... Komolyan, Cliff az egyik örök kedvencem, de a szerző személye miatt ezt a könyvet biztosan nem veszem meg.

Nikki? Olvasd el a Heroin-naplókat. Nikki MINDENEN is nyavalyog... Önsajnálati világbajnokságo n tutti dobogós lenne :-) Írom ezt úgy, hogy amúgy bírom őt is. De szerencsére sose volt se családtagom, se szomszédom :-)
Idézet
 
 
#8 Goodbye 2021-04-12 11:28
Idézet - Vikernes Krisztián:
Idézet - Goodbye:
Mik azok a történetek, amik árnyalják Cliff személyiségét?
Ez felkeltette az érdeklődésemet. Ő elég barátságos figuraként él a köztudatban. Persze az sem lepne meg, ha kiderülne, hogy volt valami defektje. Gyakran társul bizonyosfajta őrület az ilyen szintű tehetséghez. Még a végén megveszem a könyvet.

nehezen dolgozta fel, amikor rájött, h mennyire túl van értékelve.


Köszi a választ! Érdekes felvetés, hogy Cliff Burton túl volt értékelve. Nekem ő tűnik a műfaj egyik legjobbjának. Hihetetlenül ízesen tudott játszani. Nikki sosem problémázott ilyeneken, pedig a közelében sincs még most sem.
Idézet
 
 
#7 Roberto 2021-04-11 13:27
Vincze Ádámnak ne adjanak több fordítanivalót, Iommi könyvét is idegesítően agyoncsapta.
Idézet
 
 
#6 Vikernes Krisztián 2021-04-10 21:40
Idézet - Goodbye:
Mik azok a történetek, amik árnyalják Cliff személyiségét?
Ez felkeltette az érdeklődésemet. Ő elég barátságos figuraként él a köztudatban. Persze az sem lepne meg, ha kiderülne, hogy volt valami defektje. Gyakran társul bizonyosfajta őrület az ilyen szintű tehetséghez. Még a végén megveszem a könyvet.

nehezen dolgozta fel, amikor rájött, h mennyire túl van értékelve.
Idézet
 
 
#5 arkhoninfaustus 2021-04-10 21:39
Már egy ideje olvasom, az utolsó fejezetnél tartok. A jópár gépelési hiba ront az élvezhetőségen, de ez egy jó könyv, a szakmázás pedig kifejezetten tetszik benne.
Idézet
 
 
#4 Goodbye 2021-04-10 20:34
Mik azok a történetek, amik árnyalják Cliff személyiségét?
Ez felkeltette az érdeklődésemet. Ő elég barátságos figuraként él a köztudatban. Persze az sem lepne meg, ha kiderülne, hogy volt valami defektje. Gyakran társul bizonyosfajta őrület az ilyen szintű tehetséghez. Még a végén megveszem a könyvet.
Idézet
 
 
#3 mata 2021-04-10 15:48
Nagyon nem tetszett. Cliff korai halála miatt számomra ez egy túlírt, rengeteg önismétlést tartalmazó kötet.
Idézet
 
 
#2 Szabó Róbert1984 2021-04-10 15:26
Pontosan, nálam is a polcon áll csak a megjelenése óta!
Nálam is az író volt eddig a visszatartó erő de adok neki esélyt a kritika hatására.
Idézet
 
 
#1 Windir 2021-04-10 07:42
Köszönöm az ismertetőt! Mivel a bevezető minden szavával egyetértek, ezért már rendelem is a könyvet. :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.

 

Wendigo - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 11.