Shock!

november 23.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Joel McIver: Slayer

Alapvetően kétféle rock-könyv létezik: az egyik esetben maguk a főhősök, azaz a zenekar tagjai, illetve a csapathoz közelálló rokonok, barátok és szakmai arcok mesélnek, így gyakorlatilag fejezetekre bontva, végtelen sztorizások keretében ismerhetjük meg a bandát, annak korszakait. A másik, az előző csoportba tartozó írásoknál általában jóval felületesebb végeredményt produkáló csoportba pedig az olyan írások tartoznak, melyekben egy újságíró summázza az adott csapat történetét, végigelemezve a lemezeket, tagcseréket, botrányokat.

Csúnyán fogalmazva azt is mondhatnánk, ezekben az esetekben egy külsős arc bő lére eresztett észosztásáról van szó. Gyaníthatóan a többség inkább az első kupacba tartozó írásokért van oda, és velem sincs ez másként, mivel azonban nálam a Slayer a numero uno zenekar, egyértelmű volt, hogy Joel McIver könyvét is beszerzem.
megjelenés:
2010
kiadó:
Cartaphilus - Legendák élve vagy halva sorozat
Neked hogy tetszik?
( 18 Szavazat )

Fentiekből természetesen adódik az is, hogy totálisan elfogult vagyok a zenekarral és annak tagjaival kapcsolatban, illetve eléggé képben is vagyok a házuk táján 2008-ig lezajlódott eseményekkel kapcsolatosan – az eddig történteket foglalja össze ugyanis a történet –, így részemre túl sok újat nem mutatott a könyv, bár azt is el kell ismernem, érdekes és jó volt a Slayer megalakulásának történetét, illetve a korai időszak „csináld magad" akcióiról szóló sztorikat olvasni. Az egész könyvre jellemző, hogy a szimplán csak évszámokkal jelölt, két album közötti időszakot leíró fejezetek sokkal olvasmányosabbak, mint a banda lemezeit kiveséző részek. Ráadásul utóbbiakban nem egy bicskanyitogató baromság is szerepel, mivel a szerző véleménye nagyjából akként összegezhető, hogy ha egy Slayer dal nem pörög ezres fordulatszámon, akkor az már nem is az igazi. Ahhoz meg végképp nem kell elvakult slayeristának lenni, hogy az emberben felmenjen a pumpa attól, ha olyan nótákat szólnak le egy alapvetően Slayer rajongóknak készült könyvben, mint a Mandatory Suicide, a Dead Skin Mask vagy a Seasons In The Abyss, illetve olyan hülyeségeket olvashatunk ugyanitt, hogy a Diabolus In Musica lemez nu metalos.

Előszavában leírja a szerző, hogy bár korábbi írásai esetében ez nem volt szokása, most mégis jóváhagyást kért a zenekartól könyve számára, illetve felkérte a banda tagjait is közreműködésre. Végül azonban ebből nem lett semmi, a folyamat valahol Rick Sales menedzsernél elakadt. Kérdéses, hogy vajon az egyébként is elég heves vérmérsékletű Kerry King mit szólt volna néhány, a könyvben olvasható, meglehetősen vitatható állításhoz, az azonban biztos, hogy a McIver-féle Slayer könyv legnagyobb hátránya, hogy nem szólal meg benne senki a zenekarból. Vannak persze nyilatkozatok szép számmal, épp csak ezek interjúkból összevadászott, a megfelelő helyre beillesztett rövid töredékek, melyek nyilvánvalóan alkalmatlanok arra, hogy olyan mélységben tárják fel a csapat életét, illetve az egyes albumok születésének körülményeit, ahogy mondjuk azt az Aerosmithről készült, Walk This Way címmel megjelent kimerítő és kiváló összegzésben olvashatók.

Fanatikusok túl sok újdonságot nem fognak megtudni Joel McIver könyvéből, így elsősorban nem is nekik érdemes lapozgatniuk, sokkal inkább azoknak, akik csak felületes vagy rész-információkkal bírnak minden idők egyik legnagyobb hatású thrash csapatával kapcsolatosan. Más kérdés, hogy őket vajon fogja-e érdekelni annyira mindez, hogy időt és pénzt szánjanak rá.

A Slayer április 8-án lép fel az Arénában.

 
FacebookGoogle bookmarkMyspace bookmarkIWIWSatartlapDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Hozzászólások 

 
+1 #8 cs9 2013-03-25 15:26
Régóta tervezem h megveszem mert nagy Slayeres vagyok. De ahogy olvasom itt a hozzászólókat és a kritikát akkor tényleg nincs értelme 3-4 ezrekért megvennem.Kár! Azt hittem tele van jó kis sztorikkal stb-vel....dehát akkor megmentettetek egy fölösleges pénzkidobástól.
Idézet
 
 
+2 #7 Galambos János 2012-03-24 22:58
King úr nyilatkozta hogy a könyv fele egy iszonyatos nagy fikció tele van meg nem történt esetekkel.A zenére visszatérve Iver is az a kritikus akinél egy banda a 80-asokban megáll és kész.
Szerintem meg kurva nagy a Diabolus.Abszolut naprakész anyag volt hogy elfogadták a változó zenei környezetet.A Slayer csak ért a lassabb dolgokhoz is (South is pl mekkora,talán a kedvencem tőlük).
Idézet
 
 
0 #6 thrasher 2012-02-23 15:56
Nekem abszolút a Slayer a legnagyobb favorit, úgyhogy velük majdnem minden téren maximálisan elfogult vagyok. Ennek ellenére a Diabolus lemezüket pályafutásom során 2x sikerült végighallgatnom . Engem bosszant a hangzásvilága és az, hogy sajnos valóban vannak rajta nu metalos elemek. Ettől persze messze áll még a nu metaltól, de érződik rajta a hatás. Én én ettől viszolygok. Nem hogy inkább a punk-hardcore vonalat erősítenék. Attól igazán boldog lennék.
Idézet
 
 
+2 #5 matheusthemaggot 2011-08-04 13:20
A Slayer nálam is ott van a Top 3-ban de legalább is a Top 5-ben.
Akármennyire is furcsa, de én is észrevettem kis hangyaf*sznyi nu-metal vonást a lemez dalaiban. Bár ha mainstream-ebb irányba akartak volna menni, sokkal inkább "igyekeztek" volna telecsempézni nu-metal elemekkel. Szerintem inkább csak tudat alatt hatott a tagokra a hullám, elvégre 1998-ban készült a korong.
Idézet
 
 
+3 #4 ujper 2011-04-09 08:30
Idézet - TomTom:
Nagy Slayer rajongó révén természetesen megvettem a könyvet, és azt kell, hogy mondjam, hogy ilyen sza.. nem tudom, hogyan lehetet összehozni. Az albumok bemutatása nem más, mint a szerző saját véleményének leírása, aminek egy ilyen könyvben nem sok keresnivalója van. Sok plusz infót nem tartalmaz a könyv, ha valaki olvassa valamelyik rock netes oldalt vagy folyóiratot akkor tudja a könyv 90%-át. Ahogyan a cikk írója is említést tesz róla a zenészek nem is működtek közre a mű létrehozásába, akkor milyen "életrajz könyv" ez??? Azt kell, hogy mondjam még 1x nem venném meg.


Teljes mértékben egyetértek.
Idézet
 
 
+3 #3 TomTom 2011-04-07 11:41
Nagy Slayer rajongó révén természetesen megvettem a könyvet, és azt kell, hogy mondjam, hogy ilyen sza.. nem tudom, hogyan lehetet összehozni. Az albumok bemutatása nem más, mint a szerző saját véleményének leírása, aminek egy ilyen könyvben nem sok keresnivalója van. Sok plusz infót nem tartalmaz a könyv, ha valaki olvassa valamelyik rock netes oldalt vagy folyóiratot akkor tudja a könyv 90%-át. Ahogyan a cikk írója is említést tesz róla a zenészek nem is működtek közre a mű létrehozásába, akkor milyen "életrajz könyv" ez??? Azt kell, hogy mondjam még 1x nem venném meg.
Idézet
 
 
+2 #2 BayArea 2011-04-06 07:52
Vajon ugyanezen szerző Metallica könyve is hasonló tematikával készült? Olvasta valaki?
Köszi
A Mick Wall-os Runt to The Hills Maiden könyvében viszont külön a könyv megírásához nyilatkozik, emlékszik vissza a valaha volt összes tag. Az nagyon jó lett.
Idézet
 
 
+2 #1 feca 2011-04-06 06:59
Én inkább úgy mondanám a Diablus lemezt, hogy grove-osabb, mint az előzőek. A nu metal azért nagyon távol áll, és állt a Slayer-től. :)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.