Shock!

november 01.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Chris Ingham: Metallica - Történelem a dalok mögött

met_ingham„Új megközelítés egy zenekarhoz, amelyről azt hitted, már mindent tudsz" – olvasható az idézet Szilvás Gergőtől, a HammerWorld újságírójától és törzskönyvezett Metallica-rajongótól Chris Ingham Metallica – Történelem a dalok mögött című könyvének borítóján. Gergő közismerten nagy Metallica-fanatikus, így ha egy, a zenekarhoz kapcsolódó terméket az ő nevével népszerűsítenek, az számomra igen komoly ajánlólevél, így nem is vacilláltam, megjelenése után nem sokkal begyűjtöttem a rendhagyónak ígérkező biográfiát. Az írás koncepciójának azt gondoltam, hogy a zenekar egyes dalainak elemzésével mutatja majd be a csapat történetét, azaz a magam részéről valami olyasmit képzeltem el, mint a Hammer Saját szavaikkal rovatának kibővített, alaposabb verziója. Mindezt rengeteg háttérinfóval, sok interjúval, érdekességekkel. Merthogy ennek bizony lenne értelme. Chris Ingham könyvének viszont nincs.

A borzalmasan tufa borítót leszámítva (metál = koponya – tényleg itt tartunk még 2020-ban is?) kifejezetten szép kialakítást kapott, de a keményfedeles, rengeteg kiváló fényképet felvonultató kiadványnak a külcsín az egyetlen értéke: a benne leírtak sajnos fabatkát sem érnek. Szokás némi rosszmájúsággal a rock-újságírást akként aposztrofálni, miszerint „írni nem tudó emberek írnak olvasni nem tudó embereknek zenélni nem tudó zenekarokról." Nos, a könyv olvasása közben sokszor éppen ezt – mármint a fentebb citáltak első mondatrészében rögzítetteket – éreztem, ebben a könyvben ugyanis az esetek 90 százalékában odáig jut el Ingham, amin anno az általános iskolában mindannyian rengeteget törtük a fejünket: hogy tulajdonképpen mire is gondolhatott a költő.

megjelenés: 2020
oldalszám: 208
fordította: Varga Csaba
kiadó:
Álomgyár
Neked hogy tetszik?
( 17 Szavazat )

Ez még önmagában nem lenne feltétlenül baj, viszont a megvalósítás nem csak az általános iskolai módszert, de az ottani színvonalat is tükrözi. Az Orion elemzését muszáj vagyok szó szerint idézni, hogy teljes képet kapj a magasságokról: „Ez ám a dögös instrumentális szám, igaz? Rohadtul jó! Elképesztően furcsa benne a basszusgitár szólója." Ennyi. Pont. A többi dal kapcsán ennél azért többre jutunk, de a színvonal akkor sem sokkal magasabb, amikor Ingham fél oldalon keresztül ontja ránk magvas gondolatait. Mindehhez pedig extraként kapunk még egy nagy rakat, instant szekunder szégyenérzetet okozó képaláírást, mint például „Hetfield Gyáva Oroszlán kinézete ikonikussá vált a földrengető Fekete Album idején", vagy „Hammett a Wah-Wah pedált taposva kőkeményen hozza a metalt."

Azt persze nem tudom, hogy az eredeti szöveg is ennyire borzalmas-e, vagy csak a fordítás sikerült rettenetesre (az tény, hogy konkrét félrefordítások is akadnak), de ez így nagyjából olvashatatlan; nem véletlen, hogy a pár óra alatt kivégezhető könyvön másfél hét alatt tudtam csak átverekedni magam. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a felépítése is meglehetősen logikátlan, hiszen míg első részében minden lemez előtt helyet kapott egyfajta bevezető, a Death Magnetic és a Hardwired elé már nem került ilyen, ezeknél rögtön az első dal „boncolgatásával" kezdődik az „elemzés." Érthetetlen az is, hogy ha már a csapat mondanivalójának szerzeményeiken keresztül történő bemutatása lett volna a cél, akkor miért maradtak ki bizonyos dalok: az I Disappearről vagy a Lords Of Summerről például nincs szó, de a Beyond Magnetic négy tétele közül is csak a Just A Bullet Awayről emlékezik meg a szerző. Mondjuk ennyivel is rövidebb a könyv, szóval hála istennek! Komoly hiányosság még, hogy – főleg a korai időszakról szóló részben – alig vannak interjúrészletek: ahelyett, hogy a zenekartagok nyilatkozatain keresztül kapnánk képet az akkori Metallicáról, Ingham észosztását alig-alig szakítja meg egy-egy nyúlfarknyi, jellemzően két-három soros idézet.

Ha tehát szeretnél szép képek nézegetése közben 200 oldalnyi dilettáns baromságot olvasni, mindenképpen nevezz be erre a kiadványra. Minden más esetben viszont kerüld el messzire!

 

Hozzászólások 

 
#8 Montsegur 2020-10-04 17:19
Idézet - Laci:
A Metallicáról is sok ilyen könyv van, én a második után feladtam. Megvárom amíg valamelyikük coming out-ol


Az Lars-tól vagy 10-12 kötetet jelent majd...

Komolyra fordítva a szót, én is sajnálom, hogy pont a Metallicáról nincs még egyetlen jó könyv sem. Talán a Ross Halfin-fotóskönyv, de az meg egy fotóskönyv, nem a zenéről szól...

Ami nekem az eddig megjelent hasonló tematikájú könyvek közül nagyon tetszett: Ozzy (könnyesre nevettem magam, lehetetlen nem szeretni a fickót), Dickinson (sziporkázik, és sokkal többet beszél vívásról és repülésről. mint a Maidenről), Slash (őstehetség sallangok nélkül), Duff (minden függőségekkel küzdőnek tudom ajánlani) és végül egy tökéletes korrajz a glam aranykoráról és egy lemez, a Girls, Girls, Girls igencsak fájdalmas születéséről: a Heroin-naplók az önsajnálat nehézsúlyú világbajnokától , a seggfejség feketeöves mesterétől, Nikki Sixx-től...Nekem az utolsó a csúcs, angolul is király, de a magyar fordítása is tökéletes.
Idézet
 
 
#7 Simon Zoltán 2020-10-04 17:17
Az előzetes beharangozás miatt én is sokat vártam a könyvtől, de teljes csalódás. Rengeteg helyesírási hiba, és a Gábor által is említett "Mire gondolhat a költő?" típusú fejtegetés majd minden dalnál. Tényleg egy képeskönyvnek megy el maximum, a szintén magyarul is megjelent Metallica és filozófia című "műremek" mellett nálam a legrosszabb talicska könyv.
Idézet
 
 
#6 bakancs 2020-10-04 09:10
Ez egy jó képeskönyvnek elmegy. Még szerencsére elővételben vettem meg olcsóbban, de annyit se ér. Idegesítő ez a sajátos eszmefuttatás,. Annyi mindent lehet írni a számokról, magáról a zenéről, hangszerelésről ...stb.. Nálam is kiverte a biztosítékot, hogy az Orion számot 2 db mondattal l letudta. Az az egyik legkaraktereseb b számuk, amiben minden sava borsa benne ami minden Metallica. Meg most már kit érdekel, hogy James-nek visszajönnek a gyerekkori traumái és azok benne vannak szövegekben. Sok zenekarnál így van, a hatásokat,a különféle élményeket dalba foglalják. Die hard rajongóknak ez kevés, - bár nem nekik készült eza könyv kifejezetten - de nem sok újdonságot és érdekességet tudtunk meg.
Idézet
 
 
#5 Laci 2020-10-03 20:49
Zenekarok, hírességek életútját bemutató könyvek tekintetében a legjobb ha olyat választunk, amiben ők maguk mesélnek elejétől a végéig. Egy percig nem volt csalódás Sting, Duff, Eric Clapton, Slash vagy Luis Armstrong könyve, de amiben egy kívülálló írt valakiről, nálam sokszor szintén csalódás volt. A Metallicáról is sok ilyen könyv van, én a második után feladtam. Megvárom amíg valamelyikük coming out-ol
Idézet
 
 
#4 latexbaba 2020-10-03 12:12
Azt gondoltam, hogy hasra nem esem majd, de vártam legalább egy-két új infót, és ugye a nagy hírverés, miszerint új megközelítés, meg így meg úgy... Hangsúlyozom, hogy nem vagyok fanatikus Metallica fan, sőt, az 1999 és 2016 közti korszak úgy ahogy van ment a kukába nálam, de egy ifjúsági lap diáklap számára tizenéves fejjel (amikor még nem volt net) részletesebb infókat gereblyéztem össze a korai korszakról, mint amiket itt olvastam. Nagyot nyelve esetleg felső tagozatos ének-zene órák mellé lehetne ajánlani nem kötelező tananyagnak. Másképpen viszont felejtős.
Idézet
 
 
#3 bjorn 2020-10-03 10:53
Sose vennék olyan zenekaros könyvet amihez a zenekarnak semmi köze. Mind baromság és legtöbbször a költő véleménye elég erősen rányomja a bélyegét. Van pl egy Slayer könyv is, amiben végig azt nyomja a szerző mennyire szar a South of Heaven....
Idézet
 
 
#2 coligny 2020-10-03 09:37
Csak áttételesen kapcsolódik a cikkhez, elsősorban az "írni nem tudó emberek..." mondathoz, de muszáj megjegyeznem, sok más értéke mellett az oldal egyik legjobb tulajdonsága, hogy írástudók írják a cikkeket. Nincsenek helyesírási hibák, felesleges kötőjelezés, -al, -el a -val, -vel helyett, értelmetlen mondatok, stb. A tartalom mellett a forma miatt is jó olvasni titeket. Köszönet érte!
Idézet
 
 
#1 kornel 2020-10-03 08:45
Könyvesboltban összefutottam ezzel a kiadvánnyal múltkor.Már a címe se sok jót ígért.Nekem pont vmilyen elemzős agymenésnek tűnt.Az meg régen rossz.Olvasom inkább a Slash-könyv újrakiadását.Na,ő nem nagyolja el.Jön belőle a sztori rendesen,mégha a memória itt-ott eléggé ki is hagy.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anna Murphy - Budapest, Club 202, 2014. április 4.

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

K3 - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.