Shock!

március 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

„Azt mondták: állj! Én azt mondtam: gyerünk!” – Malcolm Young emlékére

1119my1990 ősze van. Apámmal nézzük a tévét, kapcsolgatunk össze-visssza, aztán jobb híján megállapodunk az MTV-n. Én mondjuk nem igazán nézem azt sem, inkább a képregényemet olvasgatom, de hát tizenegy évesen mi mást is csinálna az ember. Egészen addig, amíg felhangzik egy különös gitártéma, én pedig megállok a fejlődésben. „AC/DC – Thunderstruck" - ez van a képernyő bal alsó sarkába írva, de én nem ezt látom. Én azt látom, hogy ez a világ egy rendkívül izgalmas, ezer színnel vibráló, és még sokezer felé kacskaringózó univerzum lesz, ahol még soha korábban nem jártam. Ez jó volt – mondja édesapám. Ez volt a legjobb – mondom én, és igazság szerint az elmúlt majd' harminc év alatt nem is mondtam mást soha.

És megveszem a kazettát. A The Razors Edge-et. Az elsőt életemben, amit nem úgy kaptam ajándékba, amit nem mástól kértem kölcsön, hanem a zsebpénzemből vettem. Én vettem, tehát az enyém. Még most is megvan. Meg is lesz mindig. Aztán megveszem az összes többit is. Nem tudok mást csinálni, ezt választottam, ez jutott, azóta is ezt csinálom. És nézem a klipeket, miközben arra gondolok, hogy biztos a rövidgatyás gitáros a banda agya. Vagy az a melóssapkás énekes. Esetleg a kopasz dobos, vagy talán a szőke basszer. Mindenkire gondolok, csak a ritmusgitárosra nem. Ugyan már, hát alig mutatja a kamera, meg van vagy 160 centi! (Nincs is annyi, csak 158, tudom meg jó pár évvel később.)

És akkor mit mondjak még? Hogy ennek ellenére ő volt minden idők legjobb ritmusgitárosa? Aki alig húszévesen rábírta két évvel fiatalabb öccsét arra, hogy közösen megalapítsák a világ egyik legjobb hard rock együttesét? Aki a bármilyen jövőkép nélküli, nyolcgyermekes (!), Ausztráliában élő, skót bevándorló család sarjaként képes volt arra, hogy szembemenjen az egész világgal? Aki egy másodpercig sem volt hajlandó tűrni, hogy bárki baszakodjon vele, a barátaival, vagy a családjával? 158 centiméterrel. Mert úgy a kunszt igazán.

Hitem szerint Malcolm Mitchell Young tegnap feljutott a mennyek kapujába, ahol a kulcsokat őrző Szent Péter megkérdezte tőle, hogy hát téged, komám, aztán mi szél hozott? Malcolm pedig lejátszotta neki a Jailbreak kezdő riffjét, mire Szent Péter csak annyit mondott, hogy értem, és szélesre tárta a kapukat.

158 centiméter. Néha ennyi is elég ahhoz, hogy óriássá váljon az ember.

Köszönök mindent, Malcolm Young!

 

Hozzászólások 

 
+3 #8 faktor69 2017-11-30 09:29
Nem rémlett már melyik évben volt, de valószínű '82, ahogy az egyik hozzászóló írta, nálunk 4x ment a moziban, mind a négy nap megnéztük a csibész páholyból (1. sor).
Let there be rock!!!
Idézet
 
 
+3 #7 tibor 2017-11-29 19:41
Nekem a Let There Be Rock filmből a Live Wire-t bevezető basszus futam volt, amikor ráeszméltem, melyik banda lesz számomra életem végéig a legnagyobb!
Idézet
 
 
+10 #6 AngelRat 2017-11-21 17:22
1982-ben a haverommal megnéztük a helyi moziban a Szóljon a Rock! című filmet.
Aztán megnéztük még kétszer (három nap játszotta a mozi) és el is határoztuk hogy
megnövesszük a hajunkat meg rocksztárok leszünk. Rocksztárok persze nem lettünk de haj még megvan.
Nyugodj békében Malcom!
Idézet
 
 
+6 #5 moja 2017-11-21 07:45
Úgy látom többünket is az 1990-es The Razors Edge hozott össze először a Young Művekkel. Nálam dettó ez a helyzet.
Én 14 éves voltam akkor és az egyik osztálytársam hozta a kazettát, hogy apukám, ezt hallgasd meg. Miután belehallgattam, a padlóról vakarászott fel egy spaklival. Mi a telibetekert úristen ez? Éjszídíszi! Ide nekem azonnal!!! Átmásolom magamnak!
Hát így kezdődött nálam is. :-)

Ég veled Malcolm!
Let there be rock!
Idézet
 
 
+7 #4 scud 2017-11-20 12:15
Idézet - queensryche999:
Mindig szívesen olvasom a személyes történeteket.
Szerintem mindannyiunkban megmaradt az első találkozás Malcolmékkal - az én AC/DC-sztorim például gyakorlatilag ugyanaz, mint a fenti sorok írójának.


Dettó. Azt az első bekezdést akár én is írhattam volna, csak én 7 éves voltam, amikor az ölemben maradt az állam a Thunderstruck-tól. Megpecsételte a sorsom. Az első zenekaromba nem voltam hajlandó már akkordokat fogni, csak azt a 3-4-et amit az AC/DC is szokott. :)
Ha megengedtek még egy szeméyles hozzáfűznivalót : Nagyapám 2014-ben halt meg, szintén demencia- leépülés. Amikor jött a hír, hogy Malcolm-al mi a helyzet... hát elszomorított.
Kapja be a demencia, éljen az AC/DC, nyugodj békében Malcolm.
Idézet
 
 
+2 #3 BahnScorper 2017-11-20 11:07
Idézet - Nagy Andor:
És nézem a klipeket, miközben arra gondolok, hogy biztos a rövidgatyás gitáros a banda agya. Vagy az a melós sapkás énekes. Esetleg a kopasz dobos, vagy talán a szőke basszer. Mindenkire gondolok, csak a ritmusgitárosra nem. Ugyan már, hát alig mutatja a kamera, meg van vagy 160 centi!"


Noha az AC/DC hozzám annyira nem talált el soha, ez az érzés nálam is megvolt... :-)
Idézet
 
 
+12 #2 queensryche999 2017-11-19 14:42
Mindig szívesen olvasom a személyes történeteket.
Szerintem mindannyiunkban megmaradt az első találkozás Malcolmékkal - az én AC/DC-sztorim például gyakorlatilag ugyanaz, mint a fenti sorok írójának.
Idézet
 
 
+17 #1 Anon Ymus 2017-11-19 14:36
"Hitem szerint Malcolm Mitchell Young tegnap feljutott a mennyek kapujába, ahol a kulcsokat őrző Szent Péter megkérdezte tőle, hogy hát téged, komám, aztán mi szél hozott? Malcolm pedig lejátszotta neki a Jailbreak kezdő riffjét, mire Szent Péter csak annyit mondott, hogy értem, és szélesre tárta a kapukat."

Na de nem épp ők mondták, hogy "Hell Ain't A Bad Place To Be"...?
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.

 

Wackor - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.

 

Wackor - Budapest, A38, 2004. szeptember 29.