Shock!

április 22.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Therion, Satra - Budapest, 2024. március 12.

Néhány hete meglehetősen furcsálltam a Therion-főnök Christofer Johnsson Facebook-posztját, melyben kifejtette, hogy a zenekar drasztikusan visszavesz az európai jelenlétből, és a továbbiakban inkább Latin-Amerikára és a világ egyéb, kiemelt fontosságú pontjaira kíván koncentrálni. Aztán kiderült, hogy mindennek bizony konkrét, racionális okai vannak, hiszen míg például Mexikóban igen komoly tömegeket mozgatnak meg ma is, úgy tűnik, errefelé mintha kezdeni leáldozni a csillaguk. Nemcsak nálunk szorultak vissza a néhány száz fős szintre (konkrétan most a kisebbik Barba-színpadra, és még az sem volt teli), de a komplett Európa-turné is hasonló nézőszámokkal fut. Ami egyrészt szomorú, másrészt pedig a remekül sikerült Leviathan-trilógia ismeretében számomra kifejezetten meglepő is.

therion_4

időpont:
2024. március 12.
helyszín:
Budapest, Barba Negra Blue Stage
Neked hogy tetszett?
( 9 Szavazat )

Az utóbbi évek süvegelendő tendenciája, hogy a csapnivaló előzenekarok gyakorlatilag eltűntek: szinte bármilyen nevenincs zenekar érkezik vendégként egye-egy bulira, a világ bármely szegletéből, élvezetes, jó produkciókkal állnak elő. A Therion előtt ezen a turnén melegítő Satra azonban sajnos az a bizonyos szabályt erősítő kivétel, egyben remekül reprezentálják, hogy ma már akkora a dömping, a régi modell annyira felborult, hogy tényleg bárkinek lehet nagylemeze. A Finnországból érkezett négyesnek is van már egy idénről – sőt, egy EP-jük is 2021-ből –, ennek ellenére azonban produkciójuk kapcsán a legkedvesebb jelző, amit alkalmazni tudok, a bájosan amatőr. Persze, ha ezt a szimfonikus, Nightwish-light zenét egy gimnáziumi tehetségkutatón vagy valamelyik „művházban" látom, magam is dicsérném a gyerekeket ügyességükért, de egy nemzetközi turnéra még egyértelműen kevesek, úgy zenéjüket, mint kiállásukat és színpadi aktivitásukat tekintve is.

satra_1

Eredetileg biztos nem ez volt Christofer Johnsson terve, de a covid miatt végül úgy alakult, hogy hiába jelent meg az első Leviathan anyag még 2021-ben, a második résznek is napvilágot kellett látnia ahhoz, hogy a zenekar élőben is bemutathasson róluk bármit. 2021-ben és 2022-ben volt ugyan egy-egy fesztiválfellépésük, de az igazi turné-élet csak 2023 januárjában indult meg a Therion számára. Azóta elég sokat vannak úton, tavaly decemberben meg kijött végre a trilógia befejező része is, így mire Budapestre értek, már kvázi hármas lemezbemutatóvá duzzadt a program. Ugyan mindhárom korong simán megért volna egy-egy önálló kanyart, így egybegyúrva viszont bemutatkozásuk egy bő kétórásra hízott szettet eredményezett, szóval nyertünk is ott, ahol veszítettünk is kicsit. Külön vonzerőt jelentett viszont most az is, hogy visszatért a színpadra az abszolút közönségkedvenc szoprán, Lori Lewis, aki mellett ezúttal az a Rosalia Sairem hozta a mélyebb női szólamokat, aki amúgy a trilógia mindhárom részén is énekelt itt-ott. A férfi vokálokért természetesen most is az a Thomas Vikström felelt, aki tizenöt éve kirobbanthatatlan Johnsson mellől, akárcsak a gitáros, Christian Vidal. Változott viszont a felállás annyiban, hogy basszusgitárosként Christopher Davidsson jött el a turnéra, a tudtommal hivatalosan még mindig tag, azonban már évekkel ezelőtt bevallottan bizonyos démonokkal küzdő Nalle „Grizzly" Påhlsson helyett.

therion_2

Jellemző viszont a Therionra, hogy bárki is legyen a fedélzeten, koncerten kifejezetten erősek, és akkor is így volt ez, amikor egyébként láthatóan igen masszív volt a kreatív válság Christofernél. Ezúttal viszont ilyesmiről szó sincs, a vállaltan rajongóetetőnek készített Leviathan-cuccok pedig nemcsak lemezen, de élőben is remekül működtek. A telitalálat indítónóta Blood Of Kinguval elstartolt szettben végül, ha jól számoltam, összesen hét hangzott el ezek közül, nagyjából egymás között egyenlő arányban megosztva, annyival, hogy az első részről kerül be három dal, míg a folytatások kettő-kettővel szerepeltek. Rögtön másodiknak érkezett a Ruler Of Tamag, de aztán nem egy blokkban követték a társai, hanem a szettben szétosztva a régebbi Therion-örökbecsűek közé beékelve. Christofer ezúttal vagy kicsit visszafogottabb volt, vagy szándékosan adta át a terepet a vokalistáknak, tény azonban, hogy ha nem tudtad, hogy ő a főarc a zenekarban, a néhol kissé háttérbe húzódva pengető, rövid hajú figuráról meg nem mondtad volna, hogy bizony ő élet és halál ura itt. Lori és Rosalia viszont láthatóan lubickoltak a közönség szeretetében, egyértelműen uralták a deszkákat, még úgy is, hogy Vikström is hozta a szokásos színpadi előadását, bár hangilag most ő kissé gyengébb napot fogott ki. Vagy simán csak öregszik, ki tudja?

therion_3

Ugyan a leviatánok játszották a legnagyobb szerepet, a szép lassan két óra fölé kúszó játékidejű koncerten korrekt best of-ot kaptunk a Thelivel kezdődő korszakból, hiszen a Crowning of Atlantis és a Beloved Antichrist kivételével minden nagylemezüket megidézték, sőt, a diszkográfiában kissé kakukktojás sanzongyűjtemény, a Les Fleurs du Mal két tétellel is képviseltette magát. Bár a közönség nem vonult fel tömegekben az eseményre, aki eljött, az viszont minden dalért egyöntetűen lelkesedett, mikor pedig Christofer – aki amúgy ekkor szólt hozzánk először – a tradicionális zárónóta To Mega Therion előtt közölte, „lehet," hogy felvesznek néhány koncertet ezen a körúton, és „elképzelhető" az is, hogy a budapesti is ilyen, igen komoly hangorkán tört ki a kisebbik Barba-sátorban.

therion_5

Magyarország és Budapest régóta ezer szállal kötődik mind a zenekarhoz, mind főnökéhez, így talán speciális státuszunknak köszönhetően arra is van remény, hogy ha a Therion be is fagyasztja az európai turnézást, legalább nálunk felbukkannak majd néha. Abban is reménykedem, hogy ez a mostani csak egy kisebb hullámvölgy itthoni népszerűségükben, és láthatjuk majd őket megint egykori PeCsa-méretű helyeket megtölteni, vagy olyan speckó fellépéseken, mint a Miskolci Operafesztivál volt anno.

therion_1

Fotó: Barba Negra

 

Hozzászólások 

 
#6 Bahn&Scorper 2024-03-19 16:00
Idézet - Thasaidon:
Pontosítanék annyit, hogy a Deggialról sem hangzott el semmi (ezt roppantmód fájlaltam), és ha az A'arab Zaraqot önálló albumnak tekintjük, onnét sem.


Az A'arab Zaraq legalább annyira önálló, mint a szintén többségében feldolgozásokbó l meg koncertfelvétel ekből álló Crowning Of Atlantis. :-)

Valóban annyi Leviathan-szám hangzott el, és olyan eloszlásban, mint ahogy a cikkben van, de többségnek nem mondható, mivel csak a műsor egyharmadát jelentették.

Egyébként egyetértek az írottakkal, noha a hangzást az ember az első sorokban máshogy ítéli meg - még úgy is, hogy itt tettek kisebb oldalirányú hangfalakat is a nagyok mellé, amik csak a 4-5. sortól érvényesülnek - én inkább "többségében jó"-nak találtam.

Nalle Pahlsson még most is tag, és a dalszerzésből is kiveszi a részét, a démonjai inkább a Sitra Ahra idején kerekedtek felül rajta, amikor Waldemar Sorychta ment a turnéra basszusgitárosn ak. A mostani arc csak a turné végéig szerződött. Christian Vidal meg sajnos a Siren Of The Woods-ot nem hozta olyan jól, mint azt illene.

Nem kell amúgy mindent a vírusra fogni, 2022 végén már lett volna turné, csak az időközben elszaladt árakat nem tudta az akkori szervezőjük a helyén kezelni. Akkor a Dürerbe jöttek volna, talán annyival jobbal is jártunk volna, hogy ott nincs az a hülye szokás, mint ebben az új Barbában - már a hídfőnél is - hogy koncert vége után fél órával kizavarnak mindenkit, esélyt se adva a zenészekkel találkozásra.

A jövőt tekintve én se félek attól, hogy Budapest ne lenne helyszín a kevesebb európai fellépések között... és nem ők lesznek az elsők, akik nem erőltetik a koncertezést csak azért, mert lemezük lett, vagy éppen "csak úgy" (My Dying Bride, Lacrimosa is ritka madár a színpadon). Christofer megutálta a turnébuszban alvást meg a koncertekkel járó nyűgöket, ő sem lesz fiatalabb...

...de a vírus előtt 1-.2 évente mindig jöttek, volt olyan év, hogy háromszor is láttam őkat élőben (Miskolcon meg a bukaresti unplugged koncertjükön is), ráadásul elég sokat variáltak az elhangzott számokon, így nem lehet okom panaszra, ha a mostani 15. alkalom után megint egy kicsit többet kell várni a tizenhatodikra. Szimfonikusra azonban ne számítson senki, az a csoda, hogy most ezt bevállalták Mexikóban... (és amúgy nagyrészt olyan repertoárral, mint amivel most turnéznak, klasszikus feldolgozások nélkül)

A Satra meg nekem olyan volt, mint a Without Face meg a Sunseth Sphere két évtizeddel ezelőtt, de a jellemzésük akkor is megállja a helyét.
Idézet
 
 
#5 gonosztévő 2024-03-19 10:53
Nagyon tetszettek a villogó fények, és a vokálos, festett arcú hölgy fekete nadrágra vett piros szoknyája. A zenekar ex-metalos főnöke egy szép, aranyszinű mellényt is felvett magára, és együtt énekeltük velük a bika nagy slágerszámokat.
Idézet
 
 
#4 Anomander 2024-03-18 20:40
Baromi jó koncert volt! Nekem ez a negyedik ilyen alkalom volt, nagyon élveztem. Jó színpadi jelenlét, jó hangzás (!), lelkes közönség.
Az valóban fura, hogy csak a Blue Stage lett belőle, bár valószínű nem igazán divatos a Therion már, a fiatalok nagyobb tömegben vagy a Powerwolf vonalat hallgatják, vagy a Lorna Shore-féle modern cuccokat.
A basszusgitáros fazonját is nagyon bírtam, ütős ez a szakáll+haj+sze müveg kombó (és tényleg jól is vokálozott).
Klassz este volt.
Idézet
 
 
#3 Thasaidon 2024-03-18 14:51
Idézet - Vikernes Krisztina:
csak mellesleg: az említett The Leaf on the Oak of Fart is elképesztően jó dalcím lehetne.


Kifejezetten féltem, hogy valaki rárepül erre az ordító szóvicclehetősé gre. :')
Idézet
 
 
#2 Vikernes Krisztina 2024-03-18 13:49
csak mellesleg: az említett The Leaf on the Oak of Fart is elképesztően jó dalcím lehetne.
Idézet
 
 
#1 Thasaidon 2024-03-18 09:52
Pontosítanék annyit, hogy a Deggialról sem hangzott el semmi (ezt roppantmód fájlaltam), és ha az A'arab Zaraqot önálló albumnak tekintjük, onnét sem. Mindenesetre én a koncert minden hangját élveztem, sőt, olyan rajongás és lelkesedés öntött el a koncertterembe belépve, amire nem is számítottam, pedig már eleve kifejezetten vártam a koncertet. Én elégedett voltam Vikström hangjával, sőt, kifejezetten jónak találtam, most nagyon jól szóltak vele a dalok. A hangzás időnként ingadozott, de alapvetően rendben volt. A Leviathanokról néhány dalválasztás meglepett, és sajnálom, hogy a The Leaf on the Oak of Fart nem adták. Azért jó volt látni, hogy Christofer merte határozottan promózni ezt a trilógiát, nem akart teljes egészében biztonsági játékot játszani egy nosztalgikus slágerparádéval . (Én azt is megkajáltam volna, de jó volt ez így.) A hangulat állat volt, szétüvöltöttem a torkomat. A basszusgitárosn ak jó volt a kiállása és a hangja, nagyon passzolt az együttesbe. Lori Lewis meg... ahh, tényleg a tenyeréből etetett minket, de nagyon jó volt a másik énekesnő hangja is. Nem tudom, mikor jön hozzánk legközelebb a Therion, de a 10. koncertemet kipipálhattam, és elképesztően jó érzéssel fogok visszagondolni erre a bulira.
Amúgy szerintem a Satra is tök jó kis ráhangoló műsort játszott, pont elég volt ennyi felvezetés.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Motörhead - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Rise Against - Budapest, Sziget fesztivál, 2011. augusztus 10.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.