Shock!

július 18.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

The Smashing Pumpkins, Interpol - Berlin, 2024. június 22.

Az a helyzet, hogy ennek a cikknek nem lett volna szabad megszületnie, nekem pedig részt sem kellett volna vennem az eseményen, ugyanis a város másik végén lett volna eredetileg jelenésem. Ez persze nem a zenekarokat minősíti, még csak nem is engem, csupán a körülmények játszottak pimasz játékot velünk. Ugyanis mi eredetileg úgy terveztük a hosszú hétvégét, hogy aznap a Heartot nézzük meg Berlinben, majd pár nappal később az Extreme-et Hamburgban, előbbi viszont pár héttel korábban lemondta az európai bulikat, sajnos már azt is tudjuk, miért. A pénzt ugyan pikkpakk visszautalták, de hát mit tehet az emberfia, ha már a repülőt és a szállást egyaránt lefoglalta. Gyorsan kerestem tehát valami alternatív (...) programot, ez Európa hipszterfővárosában nem volt nagy kihívás és meg is találtuk eme jeles eseményt. És ha már így alakult, hogy odakeveredtünk, érdemes megemlékezni róla, még ha nem is én vagyok a legnagyobb Pumpkins-szakértő.

smashingpumpkins_2

időpont:
2024. június 22.
helyszín:
Berlin, Parkbühne Wuhlheide
Neked hogy tetszett?
( 8 Szavazat )

Igaz, más se, ugyanis ahogy nézegettem, a zenekar neve kimondottan ritkán bukkant fel nálunk fennállásunk évtizedei alatt – nem árt tehát kicsit feltornázni a statisztikát. Más kérdés, hogy mélyelemzést senki ne várjon, de annyit elöljáróban is ellőhetek már, hogy a Kopasz és társulata kiváló koncertet adott. Tegyük hozzá, kiváló helyszínen: a Wuhlheide Kelet-Berlin egyik hatalmas, a debreceni Nagyerdőhöz hasonlítható parkja, még halványan rémlett is, hogy idestova harmincöt éve, amikor gyerekként egy évet kint éltem, többször jártam is ott. Adta magát, mert emlékeim szerint nem laktunk messze és egy elég nagy szabadidőközpont is található ott, valószínűleg nem véletlenül építették közel a parkszínpadhoz, ami lényegében egy amfiteátrum-szerű, kábé 15 ezer ember befogadására alkalmas szabadtéri rendezvényhely. Csutkára meg is telt, és a berlini szervezők minden szempontból kiválóan vizsgáztak: flottul ment a beengedés, fullos volt az infrastruktúra, sehol sem kellett sokat sorban állni és a hely adottságainak köszönhetően ez a relative nagy tömeg is jól eloszlott. A küzdőtéren viszonylag jól lehetett jönni-menni, fent körben gyakorlatilag bárhol remekül lehetett látni-hallani – díjaznék egy hasonlót itthon is, bár gondolom, külföldön sem gyakori ez a kialakítás.

smashingpumpkins_4

A főbandát hellyel-közzel ismergettem, nagyjából volt elképzelésem, hogy mire számítsak, de én tényleg laikus vagyok ebben a zenei közegben. Így, bár nem éreztem magam aznap este az alternatív rock Mennyországában, azzal így is tisztában voltam, hogy ez a párosítás erős csomag. Mindazonáltal az Interpol azon kívül, hogy a legbritpoposabb amerikai zenekar lehet a világon, nem sokat mondott, ez a stílus nekem abszolút nem gyerebe, még manapság sem, amikor pedig már szinte mindenre nyitott vagyok. Jól zenéltek, jól szóltak, de eléggé uncsi volt, így jövés-menéssel, merch-megtekintéssel, italszerzéssel töltöttük az időt – ahogy pedig fentebb írtam, hallani-látni lehetett mindent eközben is. Emellett a precízen pontos kezdés miatt le is maradtunk az elejéről, így teljes empátiám a mögöttünk a beengedési sorban álló, amerikai akcentussal beszélő, idegesen telefonálgató rajongóké volt, akik kvázi miattuk jöttek, de harmadik haverjuk gépe még körülbelül akkor szállt le, így ő talán még a főbandára se ért oda.

Bár a Smashing Pumpkins a ′90-es évek egyik nagy bandája volt, azzal nem voltam tisztában, hogy Nyugat-Európában is ennyire lakossági előadó. Itthon, a gimis évekből egyáltalán nem emlékszem a suliból olyanra, aki kimondottan SP-fan lett volna, pedig a grunge-bandákat szerették az iskolatársak. Nyilván a magyar közönség nem feltétlenül mérvadó (sőt, legendás következetlenségei miatt egyáltalán nem), de a már említett shockos alulreprezentáltságuk is jelzi valamennyire a radar alattiságukat, legalábbis ami a hazai rock-metál színteret illeti. Hammeres nagyinterjúra, lemezkritikákra persze én is emlékszem a Mellon Collie-korszakból, de feltehetően ők sem véletlenül kerültek el minket eddig élőben. Nos, itt Németországban nemcsak az impozáns tömeg volt számomra érdekes, hanem az is, hogy mennyi mainstream slágere volt a zenekarnak. Én legalábbis egy csomó olyan dalt nem ismertem, amelyet rengeteg „civil" verzékkel együtt végigénekelt. Na, de hát ez mindegy is, végül is a ′90-es években nőtt szépen fel a banda, és a „grunge"-éra remek hátszelet biztosított minden alternatívabb megközelítésű rockzenekarnak, főleg, ha rendhagyó nevük volt és nagyvárosi színtérről indultak. Chicago ugyan nem Seattle, de fontos nagyvárosként azért volt felhajtóereje, nem véletlen, hogy Billy Corgan még a napfényes Floridából is arrafelé vette az irányt és alakított zenekart a klasszikus felállással, amely manapság D'Arcy Wretzky basszer kivételével jelenleg is a magot alkotja. James Iha gitáros mindig is itt volt, Jimmy Chamberlin pedig mindig visszatalált, legutóbb jó tíz éve. Mondtam is magamban, hogy nagyon egyben van a dolog, érződik, hogy az alapemberek itt vannak – ezt laikusként is rá lehet hallani, és ez nyilvánvalóan azoknál a bandáknál is így van, ahol én vagyok a szakértő és más a laikus.

smashingpumpkins_1

Magyarán szólva, hitelességgel, önazonossággal lehet igazán jól megfogni-megtartani a közönséget – ennek a Smashing Pumpkins nagyon is bővében van harminc év után is. Meg persze jó dalokban sem szűkölködnek, ennek köszönhetően egy percig sem volt unalmas a kanyarban lévő napfordulónak köszönhetően végig világosban lenyomott, csaknem kétórás szett. Persze a triumvirátusnak szüksége van segítőtársakra is: Jack Bates basszer és Katie Cole énekes-multihangszeres is már évtizede nyomulnak velük, a nyilvánosan meghirdetett meghallgatásokon felfedezett Kiki Wong gitáros pedig idei leigazolás. Kiki már a social media-zenészgeneráció gyermeke, stílusa shredesebb, magamutogatóbb, ami kimondottan jót tesz az amúgy is kategorizálhatatlan SP-stílusnak és jól meg is fér azzal, hiszen korlátokról itt nem nagyon lehet beszélni. Corgant persze sokan nem szeretik, ami valahol érthető, ugyanakkor ez a „nyávogás", amit tol, sokszor juttatja eszembe Mick Jaggert, ami legalábbis nem egy negatív asszociáció.

Szóval manapság már teljesen mindegy, kit irritál ez a hang vagy maga az ember, a banda letette a névjegyét, csinált emlékezetes zenéket és a mai napig baromi erős élőben. Számomra meglepően sok progrockos momentum került elő (nesze neked, grunge-korszak!), nagyon frankó gitározásokat hallottam, Chamberlin tényleg izgalmas és húzós alapokat pakolt a többiek alá, de ezek mellett is megvolt a szombat esti népünnepély feeling, annak minden előnyével, például a hangulat. Hátrányt nem annyira tudok mondani, mert ha egy-egy szám nekem nem is annyira tetszett (vagy inkább úgy fogalmaznék, nem hozzám szólt), az általában sláger volt, és így akkor lapozzunk vissza a hangulathoz. Nem zárom ki, hogy ha a Smashing Pumpkins véletlenül Budapestre téved, itt is megnézem őket.

smashingpumpkins_3

 

Hozzászólások 

 
#9 bogar 2024-07-10 10:54
Voltam már én is ezen a helyen, de én konkrétan szédültem a lelátó tetején, mert olyan meredek az egész. :-)
Idézet
 
 
#8 Sinka Péter 2024-07-10 09:45
A szabadtéri színpad, ahol a koncert volt (és ahol rendszeresen fellépett a Rammstein, amíg ki nem nőtte, de a visszatérő Mercyful Fate is itt játszott két éve), a régi "Ernst Thälmann Úttörőpark" - ami ma Freizeit- und Erholungszentru m néven működik - közepén van.

Nekem is régi meghatározó emlék a hely, igaz, nem a színpad miatt, hanem mert ide építették a főváros úttörővasútját is - ez is megvan még, csak Parkeisenbahn néven - ahová háromszor is elmehettem csereüdülésre, egy életre meghatározva a város iránti szeretetemet.
Idézet
 
 
#7 Gyuszi 2024-07-10 09:21
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Gyuszi:
Hm, én úgy emlékeztem, hogy bevették a szuperdögös Kiki Wongot gitárosnak, rosszul tudom?

Nem, hiszen a cikkben is szerepel.


Óh tényleg, elsiklott efelett a tekintetem...
Idézet
 
 
#6 Draveczki-Ury Ádám 2024-07-10 08:30
Idézet - Gyuszi:
Hm, én úgy emlékeztem, hogy bevették a szuperdögös Kiki Wongot gitárosnak, rosszul tudom?

Nem, hiszen a cikkben is szerepel.
Idézet
 
 
#5 Gyuszi 2024-07-10 08:25
Hm, én úgy emlékeztem, hogy bevették a szuperdögös Kiki Wongot gitárosnak, rosszul tudom?
Idézet
 
 
#4 CarryOn 2024-07-09 22:28
Smashing Pumpkins jó zenekar,de én inkább az Interpol Antics lemezét ajánlanám mindenki figyelmébe,meg a debütöt,a Turn On The Bright Lights-ot.Bár tulajdonképpen rossz lemezük nincs is.
Idézet
 
 
#3 Equinox 2024-07-09 18:43
A Mellon Collie bizony alapmű, de az előző Siamese Dream is kurva jó amúgy (talán még jobb is, mert töményebb). Kicsit radar alatti világsztár zenekar ez (érdekes kategória ez), nálam is későn ütött be, nem is magától, én kellett kutassak utána, mert körülöttem nem ismerte senki
Idézet
 
 
#2 Péter 2024-07-09 13:28
Bizony! A Mellon Collie mindent visz, mint Kamaz a kereszteződésbe n. Valami 7 millió példányban kelt el annak idején, ami dupla albumból nem egy rossz teljesítmény. Most nézem, hogy 10 millió körül jár... Volt szerencsém Bécsben látni jó régen, de talán a búcsúturné után a csapatot - gazdagabb vagyok az emléktől. Hitelességet mondjuk éppen a búcsúzás miatt nem emlegetnék velük kapcsolatban, de Corgan mint dalszerző, Jimmy Chamberlin, a dobos és a Pumpkins mint zenekar több, mint figyelemre méltó. Keressetek rá, hogy Billy Corgan Live at home Mar 1995 - ez a szarvasos pulcsiban zongorázás az egyik kedvenc "Pumpkins" dalom.
Idézet
 
 
#1 Yeeeees 2024-07-09 11:19
Ezer éve kellett volna írni a Mellon Collie albumokról a klasszikusokban
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Slayer - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. április 8.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Whitesnake Tribute Band - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. május 4.