Shock!

március 23.
szombat
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Pretty Maids, Ales Brichta Project - Budapest, 2013. október 6.

1011pm01Huszonegy éve nem volt Magyarországon Pretty Maids koncert, ami bődületesen nagy idő, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy hazánk a dán bandával egy kaliberű csapatok körében már közel sem számít feltérképezetlen területnek. Járt már nálunk a '80-as évek hősei közül többek között a Winger, a Dokken és a House Of Lords is, hogy a szintén dán és szintén kultikus D.A.D.-t már ne is említsem, Ronnie Atkinsék azonban az utóbbi két évtizedben elkerültek minket. Látva a koncert sikerét és a megjelentek lelkesedését, bízom benne, hogy mostantól gyakrabban üdvözölhetjük őket.

Megmondom őszintén, fogalmam sincs, hogy a bemelegítő Ales Brichta Project gárdája mit remél ettől a turnétól. Nem azért, mintha kifejezetten rosszak lettek volna (emlékszik még valaki az első House Of Lords buli „speciális vendégére", a Weenára?), de tény, hogy egy cseh nyelven éneklő csapat hazáján kívül halálra van ítélve. Márpedig a veretes hard rock dalok itt a banda anyanyelvén szólaltak meg, ami kifejezetten érdekessé tette előadásukat, de egyben azt is jelentette, hogy a megbízható élő teljesítmény ellenére lemezeik után bizony egy lélek sem fog kutakodni. A csapat a maga kissé amatőr módján nagyon szimpatikus, a Gyöngyhajú lány cseh verziója pedig vicces volt, de kizártnak tartom, hogy bármikor is ékes cseh nyelven elővezetett hard rock dalokat támadna kedvem hallgatni. A buli zárásaként, és az addigi program tökéletes ellenpontjaként előkapott Arakain (Ales Brichta énekes ebben a thrash bandában dalolt húsz évig) feldolgozás, a sikálós thrash Gladiator is kifejezetten mókásra sikeredett, de meggyőződésem, hogy ők is csak poénból tolták el. Sok mindent lehet mondani az Ales Brichta Project műsorára, de hogy szokványos vagy unalmas lett volna, azt semmiképp.

időpont:
2013. október 6.
helyszín:
Budapest, Barba Negra
Neked hogy tetszett?
( 12 Szavazat )

Annak ellenére, hogy a dán csapattal való kapcsolatom tizenhét évvel ezelőttre nyúlik vissza – ekkor másolta fel nekem egyik cimborám Rodeo című dalukat –, mégsem lettem diehard Pretty Maids fan. Bár klasszikus nótáikat ismerem, sőt, a Pandemonium lemezük kifejezetten nyerő nálam, mégsem ástam vissza a diszkográfiában, azaz megmaradtam koca-rajongónak. Október 6-án azonban megkaptam azt a plusz impulzust, amitől ez garantáltan változni fog. A veterán dán ötös ugyanis olyan ízig-vérig tökéletes bulit vezetett le a Barba Negra színpadán, amelynek hatására tuti, hogy jobban beleásom magam az életművükbe. Az idén kijött Motherland lemezt – tudom, óriási mulasztás, hogy eddig kimaradt – például tuti, hogy záros határidőn belül be kell gyűjtenem. Merthogy a Pretty Maids messze nem nosztalgiacsapat, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a koncerten elhangzott nóták közül három is a Pandemonium lemezről csendült fel, a friss produkciót pedig négy tétel képviselte. Szó sem volt tehát arról, hogy a kötelező klasszikusok (Rodeo, Future World, Red Hot And Heavy) mellé csak mutatóba szúrnának be egy-két frissebb témát: a Pretty Maids teljes mellszélességgel kiáll az újkori lemezek mellett, és nagyon jól is teszi ezt.

1011pm02

Nyilván a régi rajongók nagy örömmel fogadták a klasszikus trackeket, de az újabb dalokat sem élvezték kevésbé, sőt, a legnagyobb ovációt egyértelműen az utolsó előttiként előadott, Pandemonium lemezes Little Drops Of Heaven váltotta ki. Ráadásul a buli első öt nótájából négy is az aktuális Motherlandről érkezett, de olyan pofátlanul fogós, már első hallásra az ember fülébe ragadó témákkal, mint az I See Ghosts, ezt nyugodt szívvel meg is tehetik. A láthatóan fanatikusokból álló, a színpad előtti részt szellősen bár, de nagyjából megtöltő, kiéhezett nézősereg a nyitó hangoktól kezdve óriási lelkesedéssel nézte végig a bulit, amely a bandára is hamar átragadt. Bár a legtöbbet Rene Shades bőgős mozgott a színpadon, a vezéregyéniség mégis egyértelműen a közte és a kissé egy elhízott Alec Baldwinra emlékeztető, mosolygós Ken Hammer között pörgő Ronnie Atkins volt. A jó Ronnie-n ugyan jócskán látszanak az elmúlt évek, de formája annak ellenére is tökéletes, hogy néhány hanggal egyértelműen meg kellett küzdenie. A vakítóan fehér fogai között félig kidugott nyelvvel elővezetett rekesztések némelyike nem jött könnyen, de dicséretére legyen mondva, hogy ha dagadó nyaki erekkel is, ám hamis hangok nélkül vezette le a bulit.

Bár a közönséggel messze Ronnie kommunikált a legtöbbet, láthatóan a többiek is élvezték a koncertet; rutinból elnyomott hakniról szó sem volt. Billentyűi mögött Morten Sandager ugyanúgy végiggrimaszolta a bulit, mint a cájg mögött némileg kevesebb térhez jutó, de roppant feszesen játszó Allan Tschicaja. Utóbbitól egy rövidke dobszólóra is futotta, míg társai szusszantak egyet a számomra egyértelmű csúcspontot jelentő It Comes At Night előtt. A zenei és vokális oldal tehát abszolút kifogástalan volt, de a csapat emberileg is jelesre vizsgázott. Az csak egy dolog, hogy több köbméternyi pengetőt és dobverőt szórtak be a buli alatt, de ezen felül voltak egyéb olyan apróságok is, amelyek roppant szimpatikussá tették őket a szememben. Az egyik ilyen az volt, amikor Ken Hammert hosszú pillanatokra teljesen lekötötte, hogy a bulit az első sorokból élvező, ránézésre tízévesforma kissrácnak is jusson pengető. Mikor vagy a harmadikat kapkodták el a srác elől, végül a közönség fölé behajolva sikerült egyet a kezébe nyomnia, amihez persze az is kellett, hogy a fiút az apja is felemelje. Nem nagy dolog ez, de biztos, hogy a kissrác egy életre szóló élménnyel lett gazdagabb, és egy koncert pont erről is kell, hogy szóljon.

1011pm03

Azt hiszem, abban minden megjelenttel egyetérthetünk, hogy a Pretty Maids másfél órányi programja egyetlen percnyi üresjárat nélkül ment le, és gyanítom, aki ott volt, úgy távozott a buli után, hogy ezt még egyszer, ugyanígy, akár már holnap megnézné. A veterán dánok ugyanis megmutatták, milyen egy tökéletes hard rock buli! Le a kalappal!

Fotó: Molek Csaba

 

Hozzászólások 

 
+1 #4 kamikaze 2013-10-11 13:31
2.
A setlist is bejött, bár a Little Drops of Heaven nekem annyira nem nyerő (de hát kötelező :)), inkább az I.N.V.U-ra szavaznék. Hogy szólt a gitár ebben és az egész koncerten! Még egy nótát (a John Sykes-féle Please Don’t Leave Me-t) kihagytam volna, mert az eredeti jobb (és a ,,dobszólót” is :)), helyettük pl. a Final Day of Innocence-t, One World One Truth-t, Hooligan-t és balladának az Infinity-t játszva. Ettől függetlenül király buli volt, végkonklúziókén t ugyanezt gondolom, mint az ismertetőben, hogy akár holnap megnézném őket újra!
Idézet
 
 
+1 #3 kamikaze 2013-10-11 13:30
1.
A cikkíróhoz hasonlóan korábban nem voltam a banda rajongója, a régi lemezeik közül csak a Red, Hot and Heavy-t és a Future World-öt ismertem. De az utóbbi két albumuk annyira betalált, megtalált, hogy ezek után nem volt kérdés, élőben is meg kell nézni őket. Az is ösztönző volt, amit a nyári Wacken-es bulijukon elővezettek: http://www.youtube.com/watch?v=-lBw_SrVtSw (a hangzás az elején ne tévesszen meg senkit, nem jó, csak kb. a 3. számtól, 9 perctől élvezhető). Nagy megfejtések nincsenek a muzsikájukban, sőt inkább túlságosan is egyszerűre veszik a figurát, de a dalok jók! Világot megváltani már biztosan nem akarnak, se lemezen, se élőben, de ha csak egy kicsit is megvariálnák a számokat, és pl. hosszabb, jobban megírt gitárszólókat nyomnának, szerintem simán hoznák a ’80-as évek legjobb dallamos csapatainak etalon lemezeinek szintjét! És ez ilyen hosszú idő után nem lenne kis fegyvertény. Atkins dallamai ma is fantasztikusak, és élőben is meggyőzőek! Kit érdekel, hogy öregek, ráncosak, na és? Európában ma is a legjobbak között vannak a dallamos színtéren! Úgyhogy csak ajánlani tudom a Motherland-et (KG), ugyanazon a nyomvonalon halad, mint a Pandemonium, ha az bejött, ez is tetszeni fog! (Csodálkoztam is, hogy még nem volt róla kritika!) És hát maga a koncert, ugyanez a szint, mint amit a linken látni. Elsőrangú dalok, jó megszólalás, közvetlen zenészek, minden adott volt egy könnyed vasárnap esti bulihoz! Már az intro, a Thin Lizzy Boys Are Back in Town-jával, majd a nyitó Mother of All Lies megalapozta a hangulatot. Utána csak annak szurkoltam, hogy minél tovább tartson az egész!
Idézet
 
 
+1 #2 Simon Zoltán 2013-10-11 10:10
Bődületesen jó volt, remélem jönnek még! Koncert előtt bevallom, én is csak felületesen ismertem a zenéjüket, de ez tuti változni fog. Az meg csak hab volt a tortán, hogy úgy nyertem a jegyet a koncertre :)
Idézet
 
 
#1 Majzik Márió 2013-10-11 08:03
Ennyire bejött az Anthrax koncert? :-)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Cloudscape - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Mátyás Attila Band - Budapest, A38, 2011. július 2.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

Amorphis - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 21.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.