Shock!

február 19.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Fates Warning, Armored Dawn - Budapest, 2017. február 2.

0207fw2A Fates Warning kivételes zenekar. Miközben a progresszív metal műfaj egykori előfutárai, hasonlóan magas nimbuszú alakulatai közül már gyakorlatilag senki más nem őrzi régi, sértetlen dicsfényét, Jim Matheos és társai továbbra is rendületlenül kitartanak. Jó, mondjuk nekik is volt közben egy hosszabb leállásuk, de úgy tűnik, mára érzik, hogy nem lehet kihagyni büntetlenül nyolc éveket, így a tavalyi Theories Of Flight már emberi időn belül követte a Darkness In A Different Lightot, és ami a legfontosabb: mindkét album állati jól sikerült, színvonaluk simán méltó a régi mesterművekéhez. Legalább ennyire örömteli, hogy a mostani turnéval is eljutottak hozzánk, és természetesen ezúttal sem okoztak csalódást.

időpont:
2017. február 2.
helyszín:
Budapest, A38 Hajó
Neked hogy tetszett?
( 28 Szavazat )

Az A New Tomorrow-ról lemaradtam, így megfogadtam, hogy vezeklésül tényleg alaposan megsasolom az Armored Dawnt. Aztán sajnos fel kellett adnom e nemes elhatározásomat, az elsőlemezes brazil zenekar ugyanis kifejezetten rossz volt. Igen, tudom, fikázni könnyű (tényleg az), és akkor csinálj jobbat! (nem tudok), satöbbi-satöbbi, de tegyük most félre a kötelező köröket, mert amit a hattagú formáció bemutatott, az egyszerűen nem szint, és főleg nem szint egy Fates Warning előtt. Lehet ezt a fajta, alapvetően európai szabású heavy metalt ma is jól játszani, még a kardot is ki lehet rakni a mikrofonállványra, mert miért ne, lehet bőrmellényben, kihúzott szemmel nyomulni a deszkákon 2017-ben is anélkül, hogy az ember kínosan érezné magát odalent, viszont ehhez sajnos jó dalok kellenének. Vagy legalább annyit elvárnék, hogy az adott csapat képes legyen elfogadható minőségben megszólaltatni, amivel rendelkezik, ha már átrepültek miatta az óceánon, nekem pedig egy nagy kedvenc előtt pont őket kell megnéznem ezért vagy azért (hadd ne találgassak, bár olyan nagyon sok megfejtési lehetőség nyilván nincs). Itt viszont egyik sem jött össze: klisék klisék hátán, legjobb esetben is közepesen egymásra hajigálva, szétesően, ordító pontatlanságokkal, szar hangzással. Ehhez már tényleg öreg vagyok, így három dal után feladtam, és átmentem az orrbárba dumálni. Bocsánat, én tényleg megpróbáltam.

0207fw3

Nem igazán értem, mitől függ, mennyien mennek el egy adott koncertre Budapesten. Miközben a Fates Warning népszerűsége látszólag nem változott jelentősen az elmúlt néhány évben, lényegesen és érzékelhetően többen, ránézésre nagyjából kétszer annyian jöttünk össze ezen a bulin, mint a három és fél évvel ezelőttin: ha nem is kelt el minden jegy az A38 Hajóra, azért majdnem megtelt a terem. Ami persze jó dolog, csak nem értem, hogy aki most eljött, az legutóbb miért maradt otthon... Na mindegy, a csapat régen a közhelyszámba menően mellőzött bandák közé tartozott, így tényleg örülök, hogy lassan legalább ennyi év után a helyükre kerülnek a dolgok velük kapcsolatban.

A buli mindazonáltal nem indult zökkenőmentesen. Jimék az új lemez From The Rooftopsával kezdtek, és miután Kiss kollégával megállapítottuk, hogy Ray Alder fizimiskára kezd kicsit arayásodni, a dal beindulása után sajnos hangilag is e tendencia megfelelőjét kellett tapasztalnom. Rekedt kiabálását hallva először azt hittem, a frontember megfázott, de aztán pár perc után nyilvánvalóvá vált, hogy a színpadi hangosítással van valami probléma – nem mintha lefelé jól szóltak volna... Végül aztán fokozatosan javult a helyzet, és szerencsére pár dal után már hallatszott, hogy Raynek kutya baja, tényleg csak valami technikai gikszerről volt szó. Viszont ebből kifolyólag nekem beletelt most némi időbe, míg igazán rájuk hangolódtam, és addigra már sajnos nemcsak a kezdőtémán, hanem az egyik nagy kedvenc Life In Still Wateren is túljutottunk. Innentől kezdve viszont ha akarnék, sem tudnék nagyon belekötni semmibe.

0207fw5

Egy ilyen tekintélyes – és főleg hibátlan – életműből sokféleképpen lehet válogatni, de Matheosék okosan szoktak, most sem történt másképp. Három dal képviselte az új albumot, további három a legsikeresebb Parallelst, illetve szintén három az idén húszéves A Pleasant Shade Of Grayt, kettőt nyomtak a Darknessről, illetve további egy-egy nóta erejéig megidézték a többi Alder-féle albumot is, vagyis mondhatjuk, hogy mindenhonnan csipegettek. Szerintem ez korrekt megoldás, főleg, hogy egyébként nem is feltétlenül csak a nyilvánvaló(bb) dolgokra hagyatkoznak. Kimondottan örültem például, hogy a Theories Of Flightról a nyitónóta és a kvázi-sláger Seven Stars mellett a The Light And Shade Of Things nagyeposzt vették elő mondjuk két rövidebb tétel helyett, és ha nagyon őszinte akarok lenni, az élőben is megbabonázó szám egyáltalán nem tűnt másodrendűnek még a The Eleventh Hour vagy a műsort záró Monument mellett sem. Ugyanez egyébként a kisebb formátumú szerzeményekre is áll: az említett Seven Stars vagy a legutóbbi lemez Firefly himnusza számomra bizony simán van akkora dallambomba, mint a Point Of View vagy a Through Different Eyes, szóval ennyit arról, hogy régen minden jobb volt. A Fates Warning régen is kiemelkedő volt, de most is ugyanolyan kiemelkedő, és nem csak másokhoz képest. Az utolsó két album is simán odatehető a régiek mellé.

A zenekar amúgy a szokásos szinten muzsikált, Bobby Jarzombek és Joey Vera ritmusszekciója alapból zseniális, és bármilyen csapat elmenne a hátán, nemhogy a továbbra is rezzenéstelen arcú Matheos, illetve Mike Abdow kettőse. Utóbbi fazonra mondjuk még mindig eléggé kilóg a többiek közül – inkább tűnik szimpatikus gitárbolti eladónak, mintsem színpadi figurának, ami a végig mellette nyomuló Verához képest azért elég markáns kontrasztot teremt –, de a játéka abszolút rendben volt, és úgyis ez a lényeg. Miután rendesen hallotta magát, Alder is profi módon hozott mindent, és a jelző már csak azért is helytálló, mert tényleg kevesen érzik ennyire jól, mibe nem szabad már belemenni, ahogy az évek múlásával természetesen teltebbé, karcosabbá válik a hang. Ezeket a részeket is mindvégig ízlésesen, korrekt módon oldotta meg, tényleg bravúros teljesítményt nyújtott. Frontemberként továbbra sem az a dumálós-jópofizós arc, ráadásul kicsit alapból is olyan hatást kelt, mint aki mindig fáradt, de ez alighanem csak az átszellemültség folyománya, és a Fates Warning zenéjéhez furcsán is venné ki magát a David Lee Roth-féle attitűd. Szóval nem volt hiányérzetem, tényleg minden klappolt.

0207fw1

Ha csúcspontokat kellene kiemelnem, gondban lennék, így nem is teszem, inkább egységesen jól felépített, hangulatilag is szép ívet leíró műsort nyomott a csapat, amelyben tökéletesen megfértek egymás mellett a komplexebb, agyasabb darabok és az egyenesebb, letisztultabb szerkezetű témák. Nem is vették rövidre a dolgot, egészségesen másfél és két óra közé lőtték be a játékidőt, és láthatóan díjazták a fanatikus, minden pillanatban velük együtt rezdülő közönség lelkesedését is. Ray a végén el is mondta, hogy ez volt eddig a turné legjobb bulija, ami lehet akár púder is, de nem hiszem, hogy nagyon megjátszotta volna magát, mert a hazai közönség szerencsére ismét kitett magáért. Nem tudnám értelmesen elmagyarázni, miért, de egy fokkal talán mágikusabbnak éreztem a 2013-as koncertet ennél, viszont most is nagyon jól éreztem magam. A Fates Warning 2017-ben is kivételes zenekar, így ha megint jönnek, én is ott leszek.

Fotó: Marozsán János (InsideOut Photography)

 

Hozzászólások 

 
+1 #7 progmetaller 2017-02-07 22:52
Nem voltam még az A38-on, maga a hely igazán bejön!
8-ra érkeztem, és látva a többiek sörözését felbátorodván én is odafáradtam a pulthoz viszont mikor láttam hogy csak készpénzes fizetési lehetőség van, kicsit elszomorodva sétáltam el a pulttól..

majd jött a Londoni New Tomorrow.
Igazán kellemes meglepetés ért.Ez a fiatalokból álló banda nagyon érett,és jól hangszerelt dalokat játszott azt kell hogy mondjam jó szinvonalon. Sok stílusba átívelő zenéjük valóban élmény volt, visszafogott hangosítás kellő felvezetése egy FW koncertnek.
Aztán jött a feketeleves..Ez az Armored down egy nevetséges bohóc banda volt..kifestett arcú ötvenkörüli énekesük csupasz felsőtestre felvett szűk ujjatlan bőrcuccban nálam hamar elérte a határt, de ennek hála, megtudhattam hogy a létesítmény egy másik termében van lehetőség kártyás fizetésre, így nem maradt el a sör, amit végülis nagyon köszönök nekik:)
Aztán jött a FW. azt hiszem mindent elmondtak előttem, profi,szimpatik us banda, nagy élmény volt:) jöhet a Dream Theater:)
Idézet
 
 
+1 #6 Blaze 2017-02-07 20:43
Én az előzenekaron amúgy jól szórakoztam. Bár - ahogy mondani szokták - inkább rajtuk mnt velük :) Annyira kínos volt hogy csak röhögni lehetett az egészen. Persze az is igaz hogy ez a banda semmiképp nem volt méltó egy Fates Warning elé.
Idézet
 
 
+2 #5 mrataxi 2017-02-07 15:20
A brazil bandát inkább a Rocktogonban tudtam volna elképzelni... Mondjuk én úgy voltam vele, hogy annyira rossz, hogy már szórakoztató, úgyhogy végignéztem. Az első zenekar énekese viszont marha jó volt. A Fates Warning pedig Ray hangi állapotától függetlenül NAGYON nagy élmény volt ismét.
Idézet
 
 
+1 #4 Tamas 2017-02-07 12:11
Jo kis beszamolo, cikk.
Elozenekart egyszeruen nem ertem hogy kerult ide, ez a harmadrangu bohocbrigad nem volt melto az FW ele. Meg soha nem hallottam a fobandatol szinvonalban es stilusban ennyire eluto bandat, nem is ertem, mikor annyi jo tehetseges zenekar van.
A harom evvel ezelotti buli nekem sokkal magikusabb volt, a hangzas nem volt melto a hajon megszokotthoz, foleg az elso feleben, de aztan se volt tiszta. Ray eneket is furcsalltam, sokszor olyan volt mintha kuszkodott volna enekles kozben, 3 evvel ezelott kaprazatosan enekelt vegig most korantsem, vagy csak eltelt ujabb 4 esztendo? Vera onmaga elvitte a showt anno, vegig mosolygott, porgott, ehhez kepest az elso oraban most teljesen enervaltnak tunt, kesobb felporgott szerencsere. Nekem a 3 uj szam is keves volt, ha mar albumbemutato koncert volt.
Szoval ezen aprosagok miatt nekem most kevesbe volt nagy elmeny mint a harom evvel ezelotti vegig fantasztitus, katartikus bulijuk, de igy is volt jo par csucspont, es nagy orom volt oket latni termeszetesen egy nagyon jo kozonseggel raadasul!
Idézet
 
 
+1 #3 Blaze 2017-02-07 11:56
Valóban király volt a buli, nagyszerű hangulattal. Viszont azt nem tudom Ádám milyen javulást érzett, Ray sajnos végig szenvedett a magasokkal, és sok helyen különösen rekedtnek tűnt, és látszott is rajta hogy vmi nem stimmel. Szerintem valóban meg lehetett fázva, vagy valamilyen nyavajája volt. Ettől függetlenül végig profin nyomták a srácok, a setlist is arányos volt. Joey Vera meg még mindig elképesztő egy fazon :)
Idézet
 
 
+6 #2 Chris92 2017-02-07 09:54
Előző Fates koncertet sajnos ki kellet hagynom, de a mostanin szerencsére ott tudtam lenni és tényleg fergeteges élmény volt élőben is hallani ezeket a melankolikus mesterműveket. Jól nyomták a fiúk, a hangzás tényleg kissé kásás volt az elején de még így is tele volt mágikus pillanatokkal. Remélem még jönnek hozzánk.
Idézet
 
 
+8 #1 Supu 2017-02-07 09:15
Csak Ray-t tudom idézni: "Good times, good times..." :)

Nekem ez a mostani tetszett jobban egy hangyányival, mint a három évvel ezelőtti buli.

És igen, idén 20 éves a legkellemesebb, szürke árnyalatú prog metal lemez, azzal visszajöhetnéne k még idén egy körre, úgy egészben előadva.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Roger Waters - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 22.

 

Heathen - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 11.

 

A Life Divided - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. március 26.