Shock!

március 29.
szerda
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Klasszikushock tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Moby Dick: Kegyetlen évek

0304md12016 egyik legfontosabb hazai thrash-eseménye volt a Moby Dick október végi, harmincötödik születésnapi bulija volt, melynek keretében a teljes, szintén jubiláló Kegyetlen évek lemezt eljátszották. A csapat második eredetileg 1991-ben jelent meg, és ugyan volt egy reprintje az Ez volt a XX. század sorozatban, az egyrészről meglehetősen fapados volt egylapos borítójával, másrészről pedig szintén ezer éve elfogyott már a boltok polcairól. Azóta pedig a zenekar folyamatosan azon volt, hogy valahogy visszaszerezze a lemezhez kapcsolódó jogokat, sajnos azonban nem jártak sikerrel: régi kiadójuk, az EMI ugyan nem látott fantáziát egy újrakiadásban, de arra sem volt hajlandó, hogy eladja a jogokat. A Kegyetlen évek így tehát hosszú évekig csak a torrentoldalak és fájlcserélők világában, illetve a YouTube-on volt elérhető. A zenekar végül egy huszáros mozdulattal átvágta a gordiuszi csomót, és diszkográfiájának legnépszerűbb darabját teljesen új köntösbe csomagolva és ismét felvéve dobta piacra. A Kegyetlen évekkel tehát a jubileum és az újrakiadás kapcsán is igencsak időszerű volt foglalkozni végre a Klasszikushock rovatban.

megjelenés:
1991

kiadó:
EMI-Quint / Hammer
producer: Madarász Gábor, Rozgonyi Péter

zenészek:
Schmiedl Tamás  - ének, gitár
Mentes Norbert - gitár
Gőbl Gábor - basszusgitár
Rozsonits Tamás - dobok

játékidő: 32:26

1. Ilyen ez a század
2. Good Bye
3. Kegyetlen évek
4. Happy End
5. Élsz vagy meghalsz
6. S.O.S.
7. Beteg a Föld
8. Kiképzés
9. Ne köss belém
10. Köszönöm, jól vagyok

Szerinted hány pont?
( 56 Szavazat )

A Moby Dick legnépszerűbb és legtöbbször hivatkozott nagylemeze a magyar heavy metal történelem ugyanolyan megkerülhetetlen alapköve, mint a klasszikus Pokolgép- vagy Ossian-anyagok, és bár nem volt előzmény nélküli, mégis igen komoly váltást jelentett az 1990-es debüt, az Ugass kutya! után. A zenekar honlapján igen részletes és komoly biográfia olvasható, amiből minden érdeklődő kedvére csemegézhet, így ezen megemlékezés keretében legyen elég csak annyi, hogy a csapat még 1980-ban, azaz a magyar metal zenekarok közül elsőként alakult meg Sopronban, méghozzá Schmiedl Tamás és Mentes Norbert jóvoltából, akik másodunokatestvérek volt, és egy évvel korábban kezdtek gitározni. Bár ekkor még bőven húsz alatt jártak mindketten, hamar koncertezésbe kezdtek, és az első dalok is megszülettek, köztük a ma is kihagyhatatlan Pokolrockkal vagy a Patkányirtással. Bár igen hamar nagy rajongótáborra tettek szert, lemezt mégsem készíthettek, sőt, az 1985-ös Rocktábor vizsgakoncertje után egyedüliként még az ORI-engedélyt sem kapták meg. (Az Országos Rendező Iroda szervezte anno a koncerteket, folyósította a művészek fizetését, így rajta keresztül valósult meg a könnyűzene cenzúrázása is, ami elsődleges feladata volt.)

Mindez azonban nem szegte a csapat kedvét: Gőbl Gábornak köszönhetően megismerkedtek, majd össze is barátkoztak Nagy Feróval, a Moby Dick pedig a következő években rendre felbukkant a Beatrice mellett. Gőbl aztán 1988-ban váltotta az addigi basszusgitárost, Giczy Kurtot, de az év abból a szempontból is eredményes volt számukra volt, hogy Ausztriában felvettek egy kétszámos kislemezt (ami aztán soha nem jelent meg), szerepeltek a Magyar Televízió Rockstúdió című műsorában, Nagy Feró Garázsában, és előzenekarként játszottak a Stormwitch magyarországi turnéján. Fentiek hatására a csapat iránt akkorára nőtt az érdeklődés, hogy innentől kezdve csak idő kérdése volt, mikor lesz már végre saját hangzóanyaguk is. Az első lépés a Garázs válogatásán való szereplés volt (A oldal, nyitószám: Moby Dick – A kiválasztott), majd az egyre hangosabb élő sikerek hatására végre összejött a lemezszerződés is. A Proton kiadó főnöke, Enyedi Ernő látta Smiciéket a Ricse előtt, a közönségsiker pedig meggyőzte, hogy érdemes egy esélyt adni a Moby Dicknek.

0304md4

Az Ugass kutya! felvételei végül 1989 decemberében kezdődtek, a lemez pedig 1990-ben látott napvilágot, és természetesen óriási sikert is aratott, hiszen ekkorra a zenekar már egy évtizede koncertezett, építve maga köré a rajongótábort, akik két kézzel kapkodták a hosszú évek után végre megjelenő LP-t. És bár az Ugass kutya! is kihagyhatatlan hivatkozási alap, tény, hogy egy évtized nótáit tették fel rá, így meglehetősen heterogén, azaz nincs olyan egységes és karakteres hangulata, mint az egy évre rá, már az EMI bábáskodásával megjelenő folytatásnak, a Kegyetlen éveknek. A Schmiedl-Mentes-Gőbl-Rozsonits felállású zenekar ugyanis kétségtelenül hatalmasat fejlődött ez alatt az egy év alatt, minek köszönhetően a Kegyetlen évek minden szempontból érettebb és komolyabb anyag lett elődjénél. Míg az Ugass kutya! néhol még kissé bátortalan és útkereső volt, addig a Kegyetlen évek már egy elszánt, felnőtt és tudatos zenekart mutatott, mely a gyermekbetegségeket maga mögött hagyva készen állt az ország meghódítására.

Amellett, hogy a zene is sötétebb ás egyértelműen thrashesebb lett (a Helloween-hatásokat felváltották a Kreator-ízek), komoly fejlődés volt érezhető a szövegek terén is. Az Aurórával ekkor már régóta együtt dolgozó szövegírót, Pusztai Zolit csaklizta el a lemezhez a gárda, aki később hosszú éveken keresztül, gyakorlatilag konstans ötödik tagként funkcionált a zenekarban. Zoli jellegzetes és erőteljes képei tökéletesen passzoltak a Moby Dick zenéje által megidézett nyomasztó világhoz, melynek eredménye egy kifejezetten sötét és barátságtalan, ízig-vérig thrash-lemez lett. Az Ugass kutya! sikerét látva persze már többen is ringbe szálltak, azaz próbálták megszerezni maguknak az ország legígéretesebb fiatal thrash-csapatát.

0304md6

Schmiedl „Smici" Tamás a Kegyetlen évek megjelenése után így foglalta össze a kiadóváltás indokait: „A Protonék is kezdték komolyan venni a zenekart a sikerek hatására, és rádöbbentek végül is arra, hogy ha a Moby Dick első lemezét komoly reklámmal támogatták volna meg, akkor jóval nagyobb példányban mehetett volna el. A kettes lemezre ennek fényében már sokkal komolyabb ajánlatot tettek, viszont az akkor még a Hungarotonnál dolgozó Wilpert Imre is megkeresett minket és nagyon kecsegtető feltételeket ajánlott. Mi is sokat agyaltunk, hogy összességében melyik ajánlatot fogadjuk el, és tudni kell azt is, hogy akkoriban nagyon sok pletyka keringett arról, hogy több kiadó is a csőd szélén áll. Végül a Hungaroton mellett döntöttünk, egyrészt azért, mert a Protonban csalódunk az első lemez kapcsán, másrészt pedig a Hungaroton anyagainak volt a legjobb terjesztése az országban. Ráadásul az első lemez kapcsán egyetlen protonos TV-műsorban szerepeltünk, Wilpert Imre viszont már a szerződés aláírása előtt is négyszer beszerkesztetett minket olyan műsorokba, mint a Rock-kalapács. Imre nem tizedrangú senkikként kezel minket a cégnél, hanem kiemelten foglalkozik a zenekarral. Később aztán mégis az EMI-Quint-nél kötöttünk ki, mivel a Hungarotonnál komoly problémák voltak, így aztán az a két ember, aki a mi utunkat egyengette, Imre és Csala Mária átment a Quint-hez." Gőbl Gábor: „Épp Miskolcon koncerteztünk, amikor ez kiderült, és két napig agyaltunk azon, hogy mi legyen. Mire hazaértünk, otthon várt minket Imre levele, hogy az ajánlata még mindig áll, csak már nem a Hungaroton nevében." Smici: „Rizikós volt a dolog, de bíztunk Imrében. Leginkább attól tartottunk, hogy a lemez megjelenése csúszhat, illetve az is kérdéses volt, hogy mennyire lesz majd megoldott a terjesztés. Attól nem féltünk, hogy nem találunk kiadót a zenekarnak, de nem akartunk hónapokat veszíteni, mert nagyon sokan várták már a lemezt." Rozsonits Tamás: „Míg a Protonnál az volt a divat, hogy egyszerre vagy húsz zenekar lemezét is piacra dobták, addig a Quint, mikor elkezdett a komolyzenén túl a könnyebb műfajokkal is foglalkozni, akkor is csak pár előadót szerződtettek: Koncz Zsuzsát, a Bikinit, a Beatricét, a Pokolgépet és minket."

A mindösszesen alig több mint félórás LP-t az E-stúdióban vette fel a zenekar Rozgonyi Péter és Madarász Gábor zenei rendező segítségével. Smici: „Rozgonyi Péternek elég furcsa munkastílusa van, amit meg kellett szoknunk. Végül megtaláltuk a közös hangot, és pár nap alatt kialakult egy nagyon emberi, barátságos hangulat, ami sokat számít egy három hétig tartó közös munkánál. A felvételeknél ő dominált, de azért igyekezett figyelembe venni a mi érveinket is. A legnagyobb probléma, hogy itthon hiányoznak a szakosodott hangmérnökök. Kint minden stílusnak megvannak a saját producerei, és ha egy bizonyos irányba szeretnél indulni, akkor csak meg kell keresned a megfelelő személyt, s ha ki tudod fizetni, nyert ügyed van. Itthon csak néhány embert találni, akik kiismerik magukat egy modern stúdióban, és közülük is csak néhányan értenek magához a zenéhez is. Szerencsénk volt, mert pont egyikükkel dolgozhattunk." Gőbl: „Itthon nincs lehetőség arra, hogy a stúdióban találd ki a dolgokat, ahol már komolyan ketyeg az idő. A magyar piac annyira kicsi, hogy 150-200 óránál többet nem lehet kigazdálkodni. Ennyi idő alatt kell felvenni egy lemezt."

0304md5

A zenekar pedig Rozgonyiék irányításával igen jó munkát végzett: a súlyos, sokszor pedig emellett kifejezetten gyors dalok a korabeli magyar viszonyokhoz képest okésan szóltak, bár a világviszonylatban is jellemző azon tendencia, miszerint thrash-lemezeken alig hallhatóak a mélyek, a Kegyetlen évektől sem idegen, ahogy a szintén a korra jellemző száraz dobhangzás sem. Ennek köszönhető, hogy a 2016-os, bivaly újrakiadás után hallgatva az eredeti verzió meglehetősen erőtlennek tűnik, bár akkoriban egyáltalán nem volt gyenge ez a sound. Az viszont egyértelmű, hogy Smiciék remekül döntöttek, mikor újra felvették az anyagot, ezzel friss vért pumpálva a mára klasszikussá érett dalokba.

A korong ellentmondást nem tűrően indul a szélvész Ilyen ez a századdal, amely amellett, hogy egy vérbeli thrash-gránát, szövegileg az Ugass kutya! címadójának világát hozza vissza. A Pusztai Zolira oly jellemző, erőteljes társadalomkritika (vagy ha úgy tetszik: kor- és kórkép) a maga teljességében tündököl itt, megadva ezzel az egész lemez alaphangulatét. Az olyan sorok, mint a „Zuhansz a mélybe, nincs vigasz!", tökéletesen festik le a lemez hangulatát, illetve írják körül a Moby Dick üzenetét is. Rozsonits Tamás: „Smici együtt dolgozott a szövegeken Pusztai Zolival. A végleges csiszolásnál ő is keményen kivette a részét a dolgokból, sőt, a próbákon még mi többiek is beleszóltunk a sorokba." Smici: „Zoli rengeteg szövegváltozatot készített piszkozatban, és ezek közül többnyire én választottam ki, hogy melyiket kellene kidolgozni. Három-négy szöveget én magam is össze tudtam volna hozni, de akkor ki írta volna meg a többi hatot? Ráadásul a zenével is volt épp elég dolgom. Zoli viszont azt mondta, szívesen vállalja a feladatot, de csak akkor, ha az összes szöveg tőle jön. Az első lemeznél több kritikát is kaptunk a szövegek miatt, és szerintünk sem passzoltak mindig a karakteres zenéhez. Zolit azért kerestük meg, mert ő ekkor már régóta az Auróra szövegírója volt, és tetszettek a munkái. Azt akartuk, hogy a zenénkhez ugyanolyan erős szövegek is társuljanak, és szerintem elégedettek is lehetünk a végeredménnyel."
Göbl: „Egyikünk sem költő, egy jó lemezt pedig nem szabad rossz szövegekkel elszúrni."

0304md3

A kettes Good Bye gyilkos tempója ellenére is a lemez legfogósabb tételei között van, köszönhetően emlékezetes énektémáinak. A harmadikként érkező címadó a nyitó kettős után egy középtempós, kimért darab, döngölő riffeléssel, és jól is esik a fülnek végre ez a visszafogottabb súlyosság. Szövegét tekintve egyfajta eszenciaként is felfogható, nem véletlenül nevezték el róla a nagylemezt.
Smici: „Nekem a címadó a kedvencem, bár a felvétel nem igazán tetszik. Nem minden esetben sikerült elég dinamikussá tennünk az éneket, és ennél ezt érezni is. Koncerten viszont imádom. Kiemelkedően slágergyanús, dallamos refrénű szám nincs a lemezen, de ettől függetlenül a Happy End biztos, hogy siker lesz. A refrén bár nem slágeres, de olyan megkapó, hogy nem lehet elfelejteni. A középtempós számok lesznek a legnagyobb közönségkedvencek szerintem, ezekre nagyon be fog indulni a közönség, de van pár gyors tétel is a pogózóknak."

Smici megérzése természetesen bejött: a korszellemnek maximálisan megfelelő, hibátlan thrash-pedigrével rendelkező Happy End kihagyhatatlan ékköve a Moby Dick-életműnek, ahogy a soron következő darabok gyakorlatilag bármelyike is az. A málházós Élsz vagy meghalsz, a sodró lendületű S.O.S. vagy a szövegének szépségében csak az Akela Fenevadjához mérhető Beteg a Föld mind a magyar thrash metal kitörölhetetlen klasszikusai. Az én kedvencem mégis a gyors riffelést ökölrázós refrénnel kombináló Kiképzés; a lemez egyik leggyorsabb tétele, melyet a refrénjében kifejezetten tördelt Ne köss belém, és a koncerteken ritkábban előkapott, pusztító riffelésű Köszönöm, jól vagyok követ, színvonalcsökkenés nélkül zárva ezzel a lemezt. Végighallgatva a Kegyetlen évek 32 percét, Smici alábbi korabeli megállapításaival nehéz lenne vitába szállni: „Minden szempontból sokkal egységesebb lett ez a lemez, mint az elődje. Az énekhangom is erősebb, határozottabb, keményebb lett. A gitár is vaskosabban szól, mások a szólók is kicsit: korábban voltak kétszólamú, dallamos szólóink is, ezeket most elhagytuk."

0304md2A Kegyetlen évek megjelenését követően a zenekar tovább folytatta azt a rendkívül tudatos építkezést, melynek következtében a fentebb részletezett kedvezőtlen előjelek és a sorra felmerülő akadályok dacára 1991-re az ország legnépszerűbb metalcsapatai közé sikerült emelkedniük. Az akkori viszonyokról pedig álljon itt egy idézet Gőbl Gábortól, amely enged egy kis bepillantást a dolgok monetáris részébe is: „Szeptemberben indul a lemezbemutató turné, összesen körülbelül huszinöt-harminc állomással, szerte az országban. Ennél több városban sajnos nem lehet gazdaságosan fellépni, egy rentábilis bulihoz kell ugyanis minimum 350 néző. Sokan kérdezik tőlünk, hogy miért nem megyünk el kisebb helyekre is. Egyszerűen azért, mert ha eljön 200 ember, akkor 3-400 forintos jegyárakkal kellene dolgozni, hogy kijöjjön belőle az összes költség: technikusok, fény, hangcucc, szállítás, terembérlet. Ez pedig teljesen irreális ár."

A magyar thrash metal talán legelső és egyben legklasszikusabb lemezének folytatására szerencsére nem kellett sokat várni. A Moby Dick nagyon komoly fordulatszámon pörgött, így 1992-ben már érkezett is a folytatás. Ráadásul a Körhinta szintén méregerős lett: úgy tűnt, a Moby Dick valóban megállíthatatlan. Később aztán sajnos az ő lendületük is megtört, illetve megjelent néhány, a közönség által finoman szólva is megosztóként aposztrofált lemezük is (élükön természetesen az 1997-es Tisztítótűzzel), véleményem szerint azonban rossz anyagot sosem adtak ki, és ugyan valóban eltávolodtak néha attól az iránytól, amelyet a rajongók többsége elvárt a zenekartól, a Moby Dick név mindig is igen komoly minőségi garanciát jelentett. Erre pedig a legmeggyőzőbb bizonyíték maga a huszonöt éves Kegyetlen évek album, amely friss kiadásának köszönhetően végre olyan köntösben jelenhet meg újra, amely méltó a rajta található dalokhoz. Mivel pedig mind a hármas Körhinta, mind pedig a negyedik Fejfa helyett (de gyakorlatilag a visszatérő Golgota előtti összes albumot felsorolhatnánk, az első kivételével) ma már szintén totál elérhetetlen, remélhetőleg a zenekar végül csak talál majd valamilyen megoldást ezek ismételt megjelentetésére is. A Kegyetlen évek 2016-os verziója ugyanis egyrészről teljes mértékben hű maradt az eredeti kiadáshoz (még akkor is, ha zeneileg azért változtattak néhány apróságon), azonban sikerült egy nagy adag adrenalint is pumpálni bele.

0304md7

Végezetül pedig álljanak itt Smici gondolatai az újrakiadásról: „Sajnos a régi albumok folyamatos hozzáférhetőségére nem tudtunk soha igazi megoldást találni. A legkézenfekvőbbek az újrakiadások lennének, de a jogok több kiadónál vannak és az ezek megszerzésére tett lépések csak részeredményeket hoztak. Így jelenhetett meg például a Memento vagy az Ugass kutya. A Kegyetlen évek a legkedveltebb Moby Dick album, hosszú évek óta hiánycikk, számunkra is nagy vérveszteség, hogy nem lehetett beszerezni. Az EMI által volt egy kis példányszámos, booklet nélküli kiadás, ami így is örömteli, de az is elfogyott. A jelenlegi kiadónk, a Hammer folyamatosan tesz lépéseket a kiadói jogok megszerzésére, mi ebbe nem látunk bele, ez nem a mi asztalunk, csak annyit tudunk, a fentebb említettek kivételével egyelőre nincs más eredmény. A Kegyetlen évek album megjelenésének huszonöt éves évfordulója olyan alkalom volt, amire vétek lett volna nem lépni. Az évforduló közeledtével javasoltam a kiadónak, ha nem megy másképp, vegyük fel a dalokat újra, ők pedig üdvözölték az ötletet és teljes támogatásukról biztosítottak. Az újrafelvételek koncepciója az volt, hogy a lehető legeltökéltebben ragaszkodjunk az eredeti verzióhoz. Ezt elég jó hatásfokkal sikerült is megvalósítani, apróbb hangszerelési változtatásokon kívül lényegi változás nincs a lemezen. A korabeli stúdiózásra természetesen hatalmas élményként emlékezem, a mostani azonban teljesen más körülmények között és formában zajlott, így teljesen másfajta élményt jelentett. Felemelő, izgalmas, ugyanakkor felelősségteljes feladatként a legjobbat akartam kihozni magunkból, és ezért keményen is dolgoztunk. A Kegyetlen évek újrafelvétele és kiadása pedig talán új lendületet ad a régi kiadványok megjelentetéséért folytatott próbálkozásoknak is, de az sincs kizárva, hogy valamelyik másik klasszikus albumot is újra rögzítjük végül."

 
FacebookGoogle bookmarkMyspace bookmarkIWIWSatartlapDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Hozzászólások 

 
+2 #26 Dead again 2017-03-08 19:38
Klasszikus lemez, ehhez szerintem nem fér kétség. Szeretem nagyon.
Kis érdekesség: a borítót a Five Finger Death Punch gitáros Bathory Zoltán festette.

Az újrajátszás meg rohadt jól sikerült, megérte megvenni. Jól fel lettek pumpálva a dalok. Pedig alapvetően nagyon óczkodom az ilyen újrajátszásoktó l, és eddig csak kettő kiadványtól dobtam el magam: az Exodus Let there be bloodja, és ez.
Idézet
 
 
0 #25 Zoli 2017-03-05 21:22
Idézet - nagy megmondó:
Idézet - Zoli:
Idézet - nagy megmondó:
vicces borító....óvodás szöveg.."kicsit kicsi, kicsit savanyú, de a miénk" :) remélem nem magasztaljuk fel, hogy ez korszakalkotó thrash lemez. tele lopással és ötlettelen témával....jöhetnek a mínuszok

Pedig jó lemez sajnálhatod hogy nem láttad őket 90-91 körül. Az akkori koncertek odab.tak rendesen a pecsában. Nekem megvan az eredeti nyomású vinyl és cd, ez utóbbi szaggat de rendesen!

óóó...ember ..15 éves voltam, amikor ez a lemez megjelent...dehogy nem láttam őket...kicsit átéltem az akkori metal-színteret és volt benne tapasztalatom, milyen bandák jöttek-mentek...kár, hogy a többi thrash csapatnak (pl. exit..beyond..atomic..remorse...stb...) nem volt ilyen szerencséje és lehetősége akkor kirobbani és lemzeket sorban megjelentetni...pedig őket sokkan jobbra értékeltem, mint ezta tú-sztárolt moby dick-et... hát én feltettem a lemezt annak idején, de egyáltalán nekem nem szaggatott, mert kurva vékonyan szólt a hangzás az addig már megszokott kreator és egyéb thrash lemezek mellett...a címadó dalban a basszusfutam után, a dobhangzás az elején, mintha bon-bon-os dobozokat ütnének :)... ja..és akkoirban már drágább volt az ugas kutya lp (300 ft)..mint a pokolgép éjszakai bevetés (150 ft) lemeze...egyből megkérdőjelezte magának az ember, hogy most miért is ők ilyen drágák...akkor jelent meg még a slayer - reign in blood magyar nyomásban 500 ft-ért bakeliten...ilyen árak voltak

Az általad említett csapatokat én is szerettem és jártam a koncertekre.Azért nem hiszem hogy a moby dick-nek szerencséje volt, ők is elég sokat vártak a lemezkiadásra.
Szövegek nem mind hibátlanok, de a felsorolt kisebb bandák nem is magyarul énekeltek, szerintem ők sem írtak volna jobb szövegeket. Most lehet mondani hogy az angol elegánsabb, de mégiscsak jó volt magyarul üvölteni egy-két dalszöveget. Ráadásul ezek a szövegek még ma is aktuálisak, szerintem.
Idézet
 
 
-1 #24 Zoli 2017-03-05 21:16
Idézet - pumpika666:
nap közben eszembe jutott egy gondolat: az emi-nek a mi a búbánatos apja [email protected] nem éri meg, hogy némi apróért odaadja a jogokat?
ha nem akar vele foglalkozni, akkor miért nem hagyják annyiban a dolgot? érdekes módon a sony elengedte a black-out cuccokat (esőnapra le is csaptam gyorsan), gondolom egy kis aprópénzt megért nekik

Ezt én sem értem. Most már örökké az övék a jogok? Lehet hogy még várnak vele aztán majd kiadják megint. Mondjuk 2021-ben az évfordulóra.
Idézet
 
 
+7 #23 pumpika666 2017-03-05 17:11
nap közben eszembe jutott egy gondolat: az emi-nek a mi a búbánatos apja [email protected] nem éri meg, hogy némi apróért odaadja a jogokat?
ha nem akar vele foglalkozni, akkor miért nem hagyják annyiban a dolgot? érdekes módon a sony elengedte a black-out cuccokat (esőnapra le is csaptam gyorsan), gondolom egy kis aprópénzt megért nekik
Idézet
 
 
+2 #22 Szornyeteg Lajos 2017-03-05 14:21
Az igaz, hogy a MD mindig az aktualis vonalak menten jatszott (par ev kesessel): hm, kreator, metallica, sepu, de legalabb jol csinaltak a fejfa helyettig bezarolag. Ami utana tortent, azt hagyjuk. Viszont azt nem vagom, mitol olyan jo az uj borito. A regi klasszisokkal hangulatosabb. Ez az uj csak siman ronda.
Idézet
 
 
+2 #21 _-/\-_ 2017-03-05 12:54
[quote name="magy megmondó"][qu
még a 90-es évek közepén is "magyar"-osan szólnak a lemezek...ja érdekes a mody dick is átment kockás-inges fazonba...nézd meg az omen-t is ...mindig is vicces volt a magyar felhozatal, hogy évek és próbálta újnak ..vagy eredetinek beállítani az új külsőségeket és irányzatot

Nem véletlen és teljesen jogos volt a Krimis Kokó olvasói levele 1995-be , amiben beletaposta az összes divatmajmoló, felkapott magyar bandát a földbe.
Idézet
 
 
0 #20 Jézus 2017-03-05 12:53
Idézet - spanom_gyurma:
Bocs a szorszalhasogat asert, de 91-ben nem volt annyira ismeretlen a thrash metal, demos szinten eleg nagy pezsges volt mar a rendszervaltas korul is. Undertaking, Bedlam, Atomic stb.
Idézet - Jézus:
Sokan elfelejtik, hogy nem 2017-ről, hanem 1991-ről beszélünk, amikor magyar thrash szinte egyáltalán nem létezett, nemzetköziből is Metallicán és egy-két divatosabb zenekaron kívül nem is hallottak az emberek.

Persze, akkor már lehetett venni bármit, nem is mondtam, hogy nem. Viszont az átlagos metalost tekintve azért nem feltétlenül az a helyzet, mint underground szinten. A Moby Dick előtt nem igazán volt magyar thrash zenekar, aki ennyire belekerült a köztudatba, ahogy külföldi is nagyon kevés.
Idézet
 
 
0 #19 miso 2017-03-05 11:25
Hatalmas album, az egyik legjobb honi thrash album azóta is.
Smici hangját imádom, igazi zorall torka van :D

Leginkább a Good Bye válogatást szoktam hallgatni tőlük, de egyébként ezen van a legtöbb odavágós daluk.

Az újkori albumaik annyira már nem tetszenek, a korai albumaik viszont mint csemegék a mai napig.
Idézet
 
 
+7 #18 LiliMiciPanniSári 2017-03-05 10:11
a lengyel piac maga volt a kánaán...pokrócra kiterített vagy kartondobozból kotorászott kazetta halmok között akadtunk rá olyan kincsekre, amik ma is meghatározták a thrash és más metál műfajok iránti elkötelezettség emet...Flotsam, Vendetta, Forbidden, Voivod de felesleges sorolnom mi mindennel gazdagodott a zenei ismeretünk akkor...olcsón szar minőségben, de szólt és új volt... nagyon nagyon izgalmas időszakként gondolok vissza azokra az időkre...kinek a pap kinek a papné...nekem a Sulcz Gizi
Idézet
 
 
+14 #17 pumpika666 2017-03-05 01:30
Idézet - deniro2:
Idézet - Jézus:
Sokan elfelejtik, hogy nem 2017-ről, hanem 1991-ről beszélünk, amikor magyar thrash szinte egyáltalán nem létezett, nemzetköziből is Metallicán és egy-két divatosabb zenekaron kívül nem is hallottak az emberek.


Picit el vagy tévedve, nem '81-ről, hanem '91-ről van szó... Én '89-ben kezdtem zenéket vásárolni és volt miből válogatni, hidd el. Metal bunker, Krokodil, Hurrican, mind tele voltak külföldi bandák lemezeivel. Meg a nagy elzártságban, pont '91-ben voltam életem első koncertjén: Sepu, Morgoth, Demolition hammeren...

91-ben már nem volt nagy elzártság...
itt zalában 91 körül a lemezboltok még mindig a szokásos cuccokkal voltak tele(pokgépedda ossiándick és maidengunstalli ca)
a piacos takt kazikon viszont ott volt minden, amire vágytam és a lengyel piacos mekong delta kazim még mindig működőképes
Idézet
 
 
-5 #16 vova666 2017-03-05 01:02
Idézet - nagy megmondó:
vicces borító....óvodás szöveg.."kicsit kicsi, kicsit savanyú, de a miénk" :) remélem nem magasztaljuk fel, hogy ez korszakalkotó thrash lemez. tele lopással és ötlettelen témával....jöhetnek a mínuszok

Akkor is ez egy kibaszott zseniális album, tetszik vagy sem, de valószínű megleszünk az ítéleted nélkül is...
Idézet
 
 
+4 #15 deniro2 2017-03-05 00:56
Idézet - Jézus:
Sokan elfelejtik, hogy nem 2017-ről, hanem 1991-ről beszélünk, amikor magyar thrash szinte egyáltalán nem létezett, nemzetköziből is Metallicán és egy-két divatosabb zenekaron kívül nem is hallottak az emberek.


Picit el vagy tévedve, nem '81-ről, hanem '91-ről van szó... Én '89-ben kezdtem zenéket vásárolni és volt miből válogatni, hidd el. Metal bunker, Krokodil, Hurrican, mind tele voltak külföldi bandák lemezeivel. Meg a -szerinted- nagy elzártságban, pont '91-ben voltam életem első koncertjén: Sepu, Morgoth, Demolition hammeren...
Idézet
 
 
+5 #14 magy megmondó 2017-03-04 23:18
Idézet - James Smith:
Mindenkinek sír a szája, hogy az eredeti 91-es kiadás mennyire szarul szól. Kérdezem én, hogy itthon 1991-ben milyen stúdiózási lehetőségek voltak?

általában mindenki a törökbálinti p. stúdióban vette fel a lemezét..és évek múlva is meg lehetett ismerni a tipikus magyar szar hangzást...igaz nem volt más szinte...de valahogy nem hozta a rendszer-genszterváltás is a nagy kánaánt ebben a műfajban és technikában sem...még a 90-es évek közepén is "magyar"-osan szólnak a lemezek...ja érdekes a mody dick is átment kockás-inges fazonba...nézd meg az omen-t is ...mindig is vicces volt a magyar felhozatal, hogy évek múlva csapódott le a divathullám és próbálta újnak ..vagy eredetinek beállítani az új külsőségeket és irányzatot PL. hungária együttes---rock and roll -ja ..vagy sajnos a pokolgép true metal-ja is már nem volt újnak mondható '89-ben..mivel addigra a gyorsabb és durvább zenék voltak porondon
Idézet
 
 
+7 #13 spanom_gyurma 2017-03-04 23:05
Bocs a szorszalhasogat asert, de 91-ben nem volt annyira ismeretlen a thrash metal, demos szinten eleg nagy pezsges volt mar a rendszervaltas korul is. Undertaking, Bedlam, Atomic stb.
Idézet - Jézus:
Sokan elfelejtik, hogy nem 2017-ről, hanem 1991-ről beszélünk, amikor magyar thrash szinte egyáltalán nem létezett, nemzetköziből is Metallicán és egy-két divatosabb zenekaron kívül nem is hallottak az emberek.
Idézet
 
 
+5 #12 bjorn 2017-03-04 22:53
Fasz mindenki. Ez egy klasszikus, szőröstül bőrüstül.
Idézet
 
 
-8 #11 LiliMiciPanniSári 2017-03-04 22:49
dick





dick?






,
Idézet
 
 
+1 #10 James Smith 2017-03-04 22:44
Mindenkinek sír a szája, hogy az eredeti 91-es kiadás mennyire szarul szól. Kérdezem én, hogy itthon 1991-ben milyen stúdiózási lehetőségek voltak?
Idézet
 
 
+14 #9 Jézus 2017-03-04 21:52
Sokan elfelejtik, hogy nem 2017-ről, hanem 1991-ről beszélünk, amikor magyar thrash szinte egyáltalán nem létezett, nemzetköziből is Metallicán és egy-két divatosabb zenekaron kívül nem is hallottak az emberek. A Moby Dick egy teljes országnak rúgott a seggébe és mutatta meg mi is az a thrash. És persze, nem találták fel a spanyol viaszt, viszont magyar szinte kifejezetten újító jellegű volt, és igenis egy hazai klasszikusnak tekinthető! Sőt, egyáltalán nem majmolásról beszélünk, sőt! A borítója is kifejezetten jó, ha az akkori korszakot nézzük. Sokan abba a hibába esnek, hogy mai szemmel nézik, és úgy, hogy bezzeg ilyen és olyan nemzetközi zenekar, akik persze klasszikusok, viszont a nagy részéről még Moby Dickék sem hallottak akkor. Érdemes erről megkérdezni az akkori generáció metálosait és nemcsak, és kiderül hol is a helye a jó öreg Moby Dicknek!
Dick-Dick-Dick-Moby-Dick!
Idézet
 
 
+7 #8 LiliMiciPanniSári 2017-03-04 18:44
..láttam a Heathent, Forbiddent, Overkillt, Death Angelt, Exodust , Sepulturát és még jó pár bandát a számomra nagyok közül...bármikor megnézném őket újra meg újra..láttam a Bedlamot, Slogan-t, Barbed Wire-t.....bármikor megnézném újra meg újra...láttam a Moby Dicket...de nincs hiányérzetem...nem vagyok fanyalgó...csak mérföldekkel le van maradva mind zeneileg...na a szövegekről ne is beszéljünk...voltak ők már Kreator..Metallica..Sepultura...
Idézet
 
 
+8 #7 MV 2017-03-04 16:15
Belehallgattam az újrafelvett verzióba. Tekintettel arra, hogy egy kényszermegoldá s volt, nem rossz, de a varázsa már nem az, mint a réginek. És persze, a hangzás hiányosságait már akkor 13 évesen is észrevettem, kár, hogy nem újramasterelés lett belőle. Egyébként nekem mindig is a Dick szövegvilágával volt inkább problémám, mint a zenei oldalával. Tizenpár évesen is sokszor én éreztem magam kényelmetlenül hallgatás közben a gagyi szövegek miatt (ez persze nem minden dalra igaz...). A magyar nyelv sajna nem feltétlenül a metal zene barátja, kevesen művelik jól. Azért a szomszéd sráccal sokszor hallgattuk a kerítésnél elemes Goldstar magnóból, de azok az idők már elmúltak. Azóta belőle rapper lett, pedig akkor sok metalbandával ő ismertetett meg... Én rajta maradtam, ő nem...
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.