Shock!

július 25.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Koncert tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Moby Dick, Auróra, Remorse - Budapest, 2016. október 30.

Harmincöt év tényleg nem semmi, a Moby Dick pedig épp ezt az évfordulót ünnepli idén, és mi mással is tehetné ezt, mint egy speckó koncerttel. Smiciéktől eddig sem állt távol, hogy a különleges eseményeket, megjelenéseket különleges, vendégekkel kiegészített happeningekkel tegyék még érdekesebbé, így tulajdonképpen már meg sem lepődtem rajta, hogy ezúttal sem csupán egy sima koncertben gondolkodtak.

1105md4

időpont:
2016. október 30.
helyszín:
Budapest, Barba Negra Music Club
Neked hogy tetszett?
( 9 Szavazat )

Amellett, hogy a Dick monstre műsorral készült, előzenekarnak sem akárkiket hívtak. Mikor megérkeztem az ekkor még elég szellős Barba Negrába, épp a Remorse tolta a kompromisszummentes thrash metalt. Ózdi hőseinkről, illetve vezérükről, Oláh Zsoltiról simán meg lehetne mintázni a kitartás szobrát, hiszen jövőre már a Remorse is betölti a harmadik ikszet, úgy pedig különösen nagy dolog mindez, hogy sosem sikerült kitörniük az undergroundból. Pedig megérdemelték volna, a régisulis, klasszikus thrash metalt ugyanis nem tolják kevésbé jól, mint akár ezen este főhőse. Most is hozták a Rockmaratonon mutatott kiváló formát, sajnos azonban a kásás hangzás sokat elvett a buli erejéből. Különlegességként ezúttal is színpadra invitálták Köhler Ágit, hogy a Kín című opuszban elővezetett hörgésével megtámogassa Ráczkevi Imit.

Az Auróra már jobban szólt valamivel, de az ő hangzásuk sem volt az igazi, viszont ez a kutyát sem zavarta, mivel igazi slágerparádét toltak a rendelkezésükre bő egy órában. A magam részéről általában ennyit kifejezetten soknak tartok Vigiék muzsikájából, ezúttal azonban valóban igazi best of volt műsoron, csakis legemblematikusabb dalaikkal, így annak ellenére is végig élveztem a bulit, hogy számomra továbbra is kicsit egydimenziós a muzsikájuk.

1105aurora

Az Auróra a magyar színtér megkerülhetetlen legendája, ráadásul kifejezetten laza, jó arcok, akikről messziről látszik, mennyire élvezik és szeretik még mindig ezt az egész cirkuszt. Ahogy Vigi fogalmazott, ezen a koncerten is jelen volt vagy 3-400 ember, akit személyesen is a barátjának nevezhet, ez a szám pedig valószínűleg ezzel a koncerttel is csak tovább nőtt, egyszerűen nem lehetett nem szeretni őket. Az eredetileg a Moby Dick vendégeként jelenlévő Szasza nem is bírt a lelkesedésével, és többször is felment a színpadra némi pálinkázás meg szelfizés erejéig. Utóbbinál mondjuk kissé túltolta a jópofizást, de neki ezt még nyugodtan elnézhetjük. Nem mondom, hogy azonnal rohanni fogok az év végén érkező, tizennyolc tételes, dupla Aurora-nagylemezért, de élőben bármikor szívesen megnézem őket, főleg, hogy mióta Kisróra ül a dobok mögött, a zenekar soha nem hallott feszességet produkál.

Utólag visszatekintve nem a teljes egészében elővezetett Kegyetlen évek volt számomra a jubileumi Moby Dick-koncert csúcspontja. Persze jó volt elejétől a végéig, egyben hallani a magyar thrash klasszikusát, másrészről azonban volt már ilyen (és DVD-n is kijött), illetve a lemez nagyját egyébként is rendszeresen játsszák élőben. Az ős-Moby Dick blokk viszont, ami utána következett Rozsonits Tamással és Giczy Kurttal, valóban igazi különlegességnek számított.

1105md1

Magát a koncertet tökéletesen építették fel: a nyitó Ugass kutyát követően az újjáalakulás utáni, frissebb dalok vezették fel a Kegyetlen évek-részt, amely elé még befért a zenekar diszkográfiájában mai napig kakukktojásnak számító, részemről azonban abszolút kedvenc Legyél jó is. A Kegyetlen évek dalairól pedig mit is lehetne mondani? Egytől-egyig megkerülhetetlen darabok, amelyek egy akkoriban megkérdőjelezhetetlenül csúcsformában lévő zenekar műhelyében kovácsolódtak 30 percnyi tökéletes thrash metallá, nem véletlen, hogy a mai napig ez a Moby Dick-rajongók kedvenc nagylemeze (a magam részéről azért inkább a Fejfa helyettre szavazok.)

A koncertre beígért vendégek sorát Szijártó „Szupermen" Zsolt kezdte meg, aki a címadóban tekert egy remek szólót, a többi meghívott azonban csak a következő részben lépett színre. Mikor a Köszönöm, jól vagyokkal véget ért a huszonötödik életévét betöltött második Dick-korong megidézése, érkezett Szasza, hogy Smicivel duettben énekeljék el a Prometheust. Sajnos azonban az öreg gengszternek láthatóan fingja sem volt sem erről, sem pedig a már Giczy Kurttal és Rózsival eltolt Zokog a lelkemről: többször is rosszkor és rosszat énekelt, illetve sokszor csak Smicire bambulva próbálta kikövetkeztetni, vajon hol is járunk. Ezért kár volt eljönnie, csak rontott ugyanis azon a produkción, amire a többiek láthatóan becsülettel felkészültek. Rozsonits Tamás dobolása mára kissé darabos lett, de egyértelmű volt, hogy sok energiát tett a buliba, Kurt kezében pedig olyan szépen szólt a bőgő, mintha még a mai napig is aktívan muzsikálna. Smici és Mentes Norbi velük négyesben vezetett elő egy rövid részletet a Zeppelin Moby Dickjéből, illetve ezúttal Hobo nélkül ugyan, de eltolták a Tobacco Roadot és a Johnny B. Goode-ot is, magyarul. Amit e három tétel alatt hallhattunk, az pedig igazi örömzenélés volt. Az egy csapásra kialakult családias hangulatot a zenekar felköszöntésével tették még meghittebbé: három házi készítésű, speciális torta mellett még Szupermentől is kaptak egy Kegyetlen évek „óriásbakelitet", bármi is legyen az.

1105md3

Jó érzés volt együtt látni a színpadon a Moby Dick régi és jelenlegi tagjait, egyvalaki azonban nagyon hiányzott: Hoffer Péter ugyanis nem volt jelen a koncerten, távollétének oka pedig szóba sem került, pedig ha valakinek, neki abszolút helye lett volna a színpadon. És bár minden tiszteletem a Rómeó Vérzik dobosáé, Sanchóé, a Gazember bizony nem úgy dörrent meg vele, ahogy anno Hofival. Ha viszont már a dobosoknál tartunk: ha már Hofi nem tud/nem akar a Moby Dickben játszani, a jelenlegi ütős Budai Bélánál keresve sem találhattak volna megfelelőbb embert a helyére. Amellett, hogy fiatalos lendülettel, marha feszesen játszik, a lehetőségekhez képest mégis igyekszik maximálisan tiszteletben tartani a klasszikus dobtémákat. Egy ilyen csapatba pedig pontosan ez is kell.

A Moby Dick vendégekkel és különlegességekkel felturbózott műsora végül a két órát is meghaladta, ráadásul olyan jól szólt a koncert, amilyen csaknem tökéletes hangzással még talán senkit sem hallottam itt. Lehet persze fanyalogni, hogy az ilyen őskövületeknek ideje lenne már átadni a stafétát a fiatalabbaknak, de amíg a zenekar ilyen minőségű koncerteket ad, a magam részéről csak helyeselni tudom, hogy nem hajlandók letenni a lantot.

1105md2

Fotó: Barba Negra Music Club

 
FacebookGoogle bookmarkMyspace bookmarkIWIWSatartlapDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Hozzászólások 

 
0 #1 Steve 2016-11-26 22:14
Giczi Kurt amúgy több zenekarban is játszik aktívan, nézzetek utána. Még az Eurovíziós dalborzalomban is láttam, ha jól emlékszem.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Kereső

Hozzászólások

Legfrissebb galériák

 

The Winery Dogs - Budapest, Barba Negra Music Club, 2016. február 17.

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Alter Bridge - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.