Shock!

március 29.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Klasszikushock tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Mayhem: Live In Leipzig

1205mayhem1Pusztán jellegüknél fogva a Klasszikushock tárgyává a legritkább esetben válnak koncertlemezek, kivéve azon ritka alkalmakat, ahol az adott felvétel jelentősége mellett – annak megismételhetetlen mivolta okán – semmiképpen sem mehetünk el szó nélkül. Amikor huszonöt évvel ezelőtt a máris rendkívüli társulat hírében álló Mayhem a lipcsei Eiskeller klub színpadára lépett, a szalag kétségtelenül egy ilyen rendkívüli eseményt rögzített, amelynek főszereplői – ahogy maga a zenekar is – mindössze két évvel ezt követően már a halálukban megdicsőült legendák sorát gyarapították. Minden fésületlensége ellenére sem túlzás tehát azt mondani, hogy a Live In Leipzig album mérföldkő a feketefém műfaj történelmében, annak egy hallatlanul véres korszakának lezárója és mementója.

megjelenés:
1993. július

kiadó:
Obscure Plasma

producer: Mayhem

zenészek:
Dead (Per Yngve Ohlin) - ének
Euronymous (Øystein Aarseth) - gitár
Necrobutcher (Jørn Stubberud) - basszusgitár
Hellhammer (Jan Axel Blomberg) - dobok

játékidő: 46:51

1. Deathcrush
2. Necrolust
3. Funeral Fog
4. Freezing Moon
5. Carnage
6. Buried By Time And Dust
7. Pagan Fears
8. Chainsaw Gutsfuck
9. Pure Fucking Armageddon

Szerinted hány pont?
( 54 Szavazat )

Bár vitathatatlan, hogy jelen koncertlemez esetében a black metal történelmének egyik alapvetéséről beszélünk, könnyen meglehet, hogy a kiadvány ebben a formában sosem lát napvilágot, ha bizonyos külső tényezők másként alakulnak. Amikor azonban 1991. április 8-án a zenekar által bérelt krakstadi házban Euronymous rátalált az énekes Pelle „Dead" Ohlin holttestére, a Mayhem-sztori döntő fordulatot vett. Az üzleti kérdésekben meglehetős tapasztalattal bíró bandavezér/gitáros – groteszk, de a maga módján érthető módon – a lehető legteljesebb mértékben ki kívánta aknázni az énekes öngyilkosságának hírére a Mayhem körül szárnyra kapó publicitást. Ennek a folyamatnak a terméke volt többek között a The Dawn Of The Black Hearts bootleg borítóképe, valamint a Dead körüli misztikumot tápláló, egyre vadabb városi legendák köztudatba kerülése. Az elhunyt társuk előtti „tiszteletadás" legkorrektebben kivitelezett formáját azonban mindenképpen ez az 1993 nyarán végül hivatalosan is kiadott koncertlemez jelenti.

Dead szerepét nem szabad és nem is lehet elvitatni a Mayhem körüli kultusz létrejöttében – a roppant szerencsétlen sorsú énekes életével és (főleg) halálával egyaránt ezt furcsa, sötét tüzet táplálta. A legenda szerint Jon „Metalion" Kristiansen, a Slayer Magazine és a Head Not Found kiadó alapítója, a korai norvég black metal mozgalom ikonikus alakja említette meg a Morbid nevezetű stockholmi zenekar akkori énekesének, hogy Euronymousék éppen énekest keresnek sokadik frontemberük helyére. Dead bemutatkozásként a vele felvett December Moon demót (apró érdekesség, hogy ezen az anyagon nem más, mint a későbbi Entombed-énekes, L.G. Petrov ült a dobok mögött) egy keresztre feszített egér kíséretében küldte el az oslói brigádnak, a helye pedig ezzel biztosítva is lett a Mayhem arcaként. A corpsepaintet viselő és előszeretettel hullabűzös ruhákban fellépő Dead egy egészen új szintre jutatta a zenekar koncertjeinek légkörét – a vérző állattetemek színpadi kellékként való hasznosítása és az öncsonkítások programba iktatása is nagyjából ekkortól datálódik. A krónikákban sajnos ennél lényegesen kevesebb szó esik azonban nevezett hallatlanul „ihletett" szövegírói tevékenységéről.

1205mayhem2

Honnan is ez az ihletettség? Per Yngve/Pelle/Dead 1969 januárjában látta meg a napvilágot Anita és Mikael Ohlin legfiatalabb gyermekeként, négy testvére társaságában pedig már korán különc és nehezen kezelhető személyiségnek bizonyult. Képregényekben és humorban egyaránt a sötét, véres tematikát kedvelte, fantáziavilágába való bezárkózását szülei válása pedig csak tovább mélyítette. Nehéz természete miatt társai persze kiközösítették, és nem ritkán fizikailag is bántalmazták. 13 évesen csaknem életét is vesztette egy iskolai verekedésben, az eset pedig – meg nem erősített módon, de nagy valószínűséggel – agyi károsodást, ennél fogva az évek során egyre jobban előtérbe kerülő személyiségzavart is okozott nála. Bár klasszikus értelemben vett énekesi képességeket sosem csillogtatott, az őt körülvevő morbid aura és az okkultizmusban elmerült szövegei révén mégis hamar felfedezte őt az underground, és olyan csapatok frontembereként bukkant fel később, mint az Armageddon, a Scapegoat, majd a Morbid. Utóbbi társulat már valóban távol állt attól, hogy egy kézlegyintéssel elintézhessük, a rövid életű zenekar számos EP-t és koncertlemezt is kiadott, amikor Dead azt sorsára hagyta.

A Mayhem számára Pelle/Dead mindenképpen kapóra jött, hiszen a Pure Fucking Armageddon demó, majd a Deathcrush EP ugyan egyértelműen a térképre helyezte a norvégokat, az általuk megálmodott státuszhoz azonban ennél többre volt szükség - mindenekelőtt állandó tagságra. A ma is „klasszikusként" hivatkozott felállás ekkor alakult ki, amelynek Euronymous és Dead mellett az alapító bőgős Jørn „Necrobutcher" Stubberud és a szintén 1988-ban csatlakozott Jan Axel „Hellhammer" Blomberg dobos volt részese. A bizarr műhely ezekben az években azután valóban egészen más dimenzióban fogott alkotásba, és mind a hangszeres témák, mind a szövegek minősége hatalmas mértékű fejlődést kezdett mutatni. Olyan klasszikusok nyertek végső formát az 1988-1990 közötti időszakban, mint a Funeral Fog, a Freezing Moon vagy a Pagan Fears, és összességében elmondható, hogy a De Mysteriis Dom Sathanas albumra később felkerült valamennyi dal alapjai készen álltak már ekkor. Az Euronymous által elnökölt oslói black metalos közösség híre mindeközben beszivárgott Európába is, amely heves izgalommal és tárt karokkal várta a hírhedt norvégokat.

1205mayhem5

A kvartett tehát 1990. november 26-án, alig két hónappal Németország újraegyesítését követően, teljes zenekari felszerelésével együtt, vonaton érkezett meg a hajdani keleti blokk egyik művészeti központjának számító Lipcsébe. A koncert helyszíne a helyi szélsőbalos csoportok által favorizált Eiskeller (ma Conne Island névre hallgató) klub volt, amely valamikor a Hitlerjugend központjaként is szolgált, ekkorra pedig punk/hardcore/metal összejövetelek helyszíneként híresült el. A Mayhem természetesen nem fukarkodott a körítéssel: a színpadot fakarókra húzott disznófejek ékesítették, nem maradhatott el a húsdobálás sem, Dead pedig – szokásához híven – ejtett magán néhány komolyabb vágást az előadás közben. Az eljátszott dalok közül akadt jó néhány, a kezdeti időszakből exhumált tétel (Deathcrush, Necrolust, Chainsaw Gutsfuck) is, a fókusz azonban már a friss szerzeményeken volt, amelyek első hallásra is meggyőzhettek bárkit arról, hogy Euronymousék zsebében néhány húscafatnál és hullaszagnál jóval több lapul. Természetesen sem a hangszeres játék, sem a hangzás nem tökéletes, az „énekről" már nem is beszélve, de akkor és ott ez aligha foglalkoztatott bárkit is.

A Dead és Euronymous által megteremtett mítosz, nagyjából előbbi 1991 tavaszán elkövetett öngyilkosságáig, mindenekelőtt zenei téren létezett és virágzott, az ezt követő időszakban azonban számos dolog fontosabbá vált a mozgalom ideológusai számára a muzsikálásnál. A nyomasztó légkörben olykor egymással is konfliktusba keveredő résztvevők útját gyilkosságok, felgyújtott templomok, és kevésbé a kiváló lemezek jelezték, a folyamat pedig egyértelműen Øystein Aarseth, azaz Euronymous 1993. augusztus 10-én bekövetkezett erőszakos halálával érte el a tetőpontját. Az felháborodás hírére egész pályás letámadással meginduló rendőri gépezet a teljes oslói black metal közösséget szétzúzta (Samoth érintettsége révén például csaknem az Emperor pályafutásának is véget vetett), a Mayhem sorsára ez azonban már különösebb kihatással nem lehetett, a banda halott volt, és még jó pár évig mindenki halottnak is hitte. A Live In Leipzig a Vikernes-gyilkosság előtt mindössze néhány héttel, Dead emlékének adózva jelent meg, ezer példányos 12"-es bakeliten, és vált a máig sem fakuló kultusz kézzel fogható emléktárgyává.

1205mayhem6

Egy kölcsönösen előnyös barter keretében az anyag kiadója a Roberto Mammarella (Monumentum, Cultus Sanguine) által alapított apró milánói label, az Obscure Plasma lett (ebből nőtt ki később az Avantgarde Music, illetve a szintén Mammarella által üzemeltetett SoundCave lemezbolt). Pult alatt a zenekar – afféle referenciamunkaként – ekkor már évek óta terítette a felvételt, az pedig ennek megfelelően számtalan bootleg-formában, különböző borítókkal látott napvilágot, és az első hivatalos kiadás is mindjárt kétfajta verzióban volt beszerezhető. Mivel a De Mysteriis... album – hosszas vargabetűket, és átkeverést követően, már Csihar Attilával hangjával – csak 1994 májusában jelenhetett meg, a Dead-korszakos Mayhem legendáját valójában éveken át ez a kiadvány tartotta életben. A Live In Leipzig egy saját vérében megfojtott zenekar mementójává vált, és valószínűleg sokkal többen hivatkoznak rá etalonként, mint akik meg is hallgatták ezt a rettenetes minőségben, valószínűleg nem is különösebben józan állapotban rögzített koncertlemezt – egy korszakos klasszikust.

„Wandering out of space / Wandering out of time / A world out of light, death at the end / Only silence can be heard / Silence of peoples fears / No one knows my grave / Buried by time and dust"

 

Hozzászólások 

 
-6 #29 Trevor 2016-09-04 07:41
Idézet - IdunLilith:
Dodeka, Robidog 1984 és Megmondóember: ti ketten annyit értek, amennyit a kommentjeitek: SZART SEM. A korai mayhem, pl Deathcrush és a De Mysteriis a világ legjobb albumai. Lóf@szt sem értetek ti a zenéhez, húzzatok innét és hallgassatok Justin Biebert vagy Dankó rádiót!

Justin Bieber > Mayhem
Dankó rádió > Mayhem

A blekkmetál óvodás hülyegyerekek zenéje.
Idézet
 
 
#28 IdunLilith 2016-09-03 16:40
Dodeka, Robidog 1984 és Megmondóember: ti ketten annyit értek, amennyit a kommentjeitek: SZART SEM. A korai mayhem, pl Deathcrush és a De Mysteriis a világ legjobb albumai. Lóf@szt sem értetek ti a zenéhez, húzzatok innét és hallgassatok Justin Biebert vagy Dankó rádiót!
Idézet
 
 
+1 #27 From The Delta 2016-06-06 20:06
Hát nem tudom. A 90-es évek vége felé elég sok black metalt hallgattam, de ez a koncertlemez már akkor sem tetszett. Kicsit túl van ez mitologizálva szerintem.
Idézet
 
 
#26 DamN 2016-05-04 20:27
Nem sokáig kellett ezen a honlapon olvasgatnom, máris legyőzhetetlen vágyat éreztem arra, hogy regisztráljak. Gondoltam majd én idejövök és elmondom mi a tuti, de mire ideértem már el is szállt a vágy, mert értelmetlen lenne egypár kommentre válaszolnom.
De most komolyan mit keres itt egy stryper fan a mayhem albumnál? és miért osztja itt az okosságait?
Hasonló kaliberű lenne ha én regisztrálnék pl. egy Body Count fórumra és hasonló marhaságokat írogatnék.
Szerintem a De mysteriis és a Lipzing egy örök kincs a világnak.(mármint zeneileg nem az ún. "sátánizmusra" értem)
Idézet
 
 
+1 #25 Dead again 2016-01-02 18:52
Nekem tetszik ez a koncertlemez. A hangulata is, meg minden.
Idézet
 
 
+2 #24 bélféregtámadás 2015-12-07 18:59
STRYPER hahaha! Jól csinálod gyerek nagyon:D Miért nem akkor inkább már a Kelly family :D
Idézet
 
 
+16 #23 bjorn 2015-12-07 07:21
A Stryper hard rock keresztény szövegekkel. A Mayhem meg egy teljesen új stílus egyik alappillére. Igen tudom, hogy előtte is volt már black metal, de ez azért teljesen más mint a Venom meg a Bathory.
Nem is értem hogyan lehet a kettőt összevetni.
Idézet
 
 
-2 #22 Megmondóember 2015-12-06 20:55
Aki nincs tisztában a Soldiers Under Command-el és a To Hell With The Devil-el, az szerintem inkább maradjon csöndben.
Idézet
 
 
+11 #21 kiss gabor 2015-12-06 20:27
Nem vita képpen, de a Stryper épp hogy letett jópár alaplemezt az asztalra, amik nem csak egy szűk réteg számára számítanak kult lemeznek. Persze az lemezeladás nem minőségi mérce tudom, de akkor is. Ők egy széles körben népszerű metal banda. Alaplemezekkel. Azert meg hogy nem "sátánisták", hanem keresztények még nem szarabbak a másiknál, annyire azért ne legyünk kemény gyerekek. A Mayhem is csinál alaplemezt, a Stryper is csinált párat. Legfeljebb más rétegnek számít alapnak. Ahogy egy sátanista blackes lebuzizza a Strypert, úgy egy dallampárti gitáros is megmosolyogja a Funeral fog kvint tologatását.
Idézet
 
 
-9 #20 Tulus 2015-12-06 17:49
A Mayhemet ócsárolók elgondolkozhatn ak azon, hogy a kedvenc zenekaruk (pl stryper) tett -e le valami hasonló alaplemezt az asztalra, mint pl. a De Mysteriis.

Ja, hogy nem? Akkor meg? Pofa lapos.

Az tény, hogy nem vagyok oda a 90-es évek elején lezajlott dolgokért, és Pelle, meg gayronymous nyomora se tud érdekelni, az viszont tény és valóság, hogy a Mayhem a legendás lemez mellett kultstátuszt is elért, és nem véletlenül.

És erre a stryper nevű kutyaszar zenekarok az életbe se lesznek képesek.

Tessék, lehet mínuszolni.
Idézet
 
 
+6 #19 Necrofaust 2015-12-06 17:23
Nem sok koncertlemezt hallgatok, de ez egy megkerülhetetle n klasszikus!
Idézet
 
 
-10 #18 Megmondóember 2015-12-06 16:55
Szerintem pont Svédország az a hely, ahol az egyszeri kisembernek sokkal több lehetősége van annál, mintsem, hogy szobanövényként vegetáljon, de mind1...
Idézet
 
 
+15 #17 Matney 2015-12-06 15:46
Idézet - Megmondóember:
Idézet - Matney:
Idézet - Megmondóember:
Rendkívül tragikus sorsa lehetett annak, aki Svédországban született, köztudottan nyomorognak arrafelé az emberek, és a hétköznapok a túlélésről szólnak. XD
Nem tudom, ha mondjuk a srácok egy diósgyőri vaskohóban robotoltak volna ilyen idősen, 3 műszakban, akkor is lett volna-e ennyi affinitásuk csinálni "vmi" hasonlóan mágikus zajmasszát.


Svédországban is vannak szegények meg rossz háttérrel érkező emberek, de nem erre gondoltam. Speciel a cikkben is benne van a gyerekkori megalázások hatása, nyilván ezért is lett belőle az, aki.
Átlag középosztálybel i családban, stabil életszínvonal mellett is lehet valaki borzasztóan boldogtalan.


Maximum a skandináv viszonyokhoz képest szegénynek. Életem külföldön, tudom miről beszélnek...
Megalázták gyerekkorában, oké, trauma, de nem hiszem el, hogy ezt csak ilyen gyökér módon lehet feldolgozni. A "boldogtalanság" pedig tipikus civilizációs betegség, étel-ital megvan, egzisztenciális stabilitás megvan, tető a burád fölött megvan, tulajdonképpen örülnöd kéne, hogy lyuk van a seggeden! :) De az emberek szeretnek rinyálni, ezért ilyenkor kitalálják, hogy "boldogtalanok", és "nem lehetnek eléggé önmaguk". Húzz el valami szar munkahelyre, 8-12 órás rabigákra, aztán az első hét végére, ha tudsz aludni egy jót, már rögtön nem leszel boldogtalan! :)


Azért ne csak a Manslow-piramis alját nézd, vannak még ott magasabb szintű szükségletek is. Amiket felsoroltál, azok csak a vegetatív szükségletek.

Nyilván van, akinek ez elég, de a többség egy szobanövénynél aktívabb életet élne.
Idézet
 
 
-8 #16 Megmondóember 2015-12-06 15:04
Idézet - Matney:
Idézet - Megmondóember:
Rendkívül tragikus sorsa lehetett annak, aki Svédországban született, köztudottan nyomorognak arrafelé az emberek, és a hétköznapok a túlélésről szólnak. XD
Nem tudom, ha mondjuk a srácok egy diósgyőri vaskohóban robotoltak volna ilyen idősen, 3 műszakban, akkor is lett volna-e ennyi affinitásuk csinálni "vmi" hasonlóan mágikus zajmasszát.


Svédországban is vannak szegények meg rossz háttérrel érkező emberek, de nem erre gondoltam. Speciel a cikkben is benne van a gyerekkori megalázások hatása, nyilván ezért is lett belőle az, aki.
Átlag középosztálybel i családban, stabil életszínvonal mellett is lehet valaki borzasztóan boldogtalan.


Maximum a skandináv viszonyokhoz képest szegénynek. Életem külföldön, tudom miről beszélnek...
Megalázták gyerekkorában, oké, trauma, de nem hiszem el, hogy ezt csak ilyen gyökér módon lehet feldolgozni. A "boldogtalanság" pedig tipikus civilizációs betegség, étel-ital megvan, egzisztenciális stabilitás megvan, tető a burád fölött megvan, tulajdonképpen örülnöd kéne, hogy lyuk van a seggeden! :) De az emberek szeretnek rinyálni, ezért ilyenkor kitalálják, hogy "boldogtalanok", és "nem lehetnek eléggé önmaguk". Húzz el valami szar munkahelyre, 8-12 órás rabigákra, aztán az első hét végére, ha tudsz aludni egy jót, már rögtön nem leszel boldogtalan! :)
Idézet
 
 
+15 #15 Matney 2015-12-06 13:04
Idézet - Megmondóember:
Rendkívül tragikus sorsa lehetett annak, aki Svédországban született, köztudottan nyomorognak arrafelé az emberek, és a hétköznapok a túlélésről szólnak. XD
Nem tudom, ha mondjuk a srácok egy diósgyőri vaskohóban robotoltak volna ilyen idősen, 3 műszakban, akkor is lett volna-e ennyi affinitásuk csinálni "vmi" hasonlóan mágikus zajmasszát.


Svédországban is vannak szegények meg rossz háttérrel érkező emberek, de nem erre gondoltam. Speciel a cikkben is benne van a gyerekkori megalázások hatása, nyilván ezért is lett belőle az, aki.
Átlag középosztálybel i családban, stabil életszínvonal mellett is lehet valaki borzasztóan boldogtalan.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Uriah Heep - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. szeptember 21.

 

Volbeat - Budapest, PeCsa Music Hall, 2013. június 18.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

30 Seconds To Mars - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 13.