Shock!

augusztus 06.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Klasszikushock tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Forbidden: Forbidden Evil

1104forbidden01Néhány napja olvashattad a hírt, miszerint a Dark Angel első két lemezének vokalistája, Don Doty – ha már kimaradt a csapat újjáalakulásából – Eliminate néven összehozott egy új bandát, többek között egykori Hirax és Forbidden tagok segítségével. Ezen információ kapcsán csaptunk a homlokunkra, hogy egy nemrég jubilált klasszikusról bizony elfelejtettünk megemlékezni annak évfordulóján. A Forbidden első lemezéről van szó, amely 1988. szeptember 30-án látott napvilágot, azaz néhány héttel vagyunk túl huszonötödik születésnapján.

Ha valaki elkészítené a klasszikus Bay Area csapatok családfáját, az bizony szövevényesebb lenne, mint a Melrose Place összes szerelmi szála együttvéve. A '80-as évek elején ugyanis a színteret a mindenki-mindenkivel elve jellemezte, tehát a klasszikus csapatok tagjai közül nem egy és nem is két zenész van, aki legalább két-három zenekar korai inkarnációjába is szerepet kapott. Természetesen a friscói Forbidden Evil esetében sincs ez másként, hiszen a banda 1985-ös megalakításában a dobos Jim Pittman mellett egy bizonyos Robb Flynn vállalt igen komoly szerepet. Az eredeti felállásban rajtuk kívül az énekes Russ Anderson, a gitáros Craig Locicero, illetve egy John Teglio nevű basszer vett még részt. Ahogy társaik, a Death Angel, a Testament vagy az Exodus, úgy ők is rengeteget koncerteztek a környéken, aminek eredményeként néhány demo után 1986-ban fel is kerültek a Restless Records válogatáslemezére, mely Eastern Front – Live at Ruthie's Inn címmel jelent meg. A többek között a D.R.I.-t, a Death Angelt, a Messiah-t, a Laaz Rockitet és a Vio-Lence-t (még Violence néven) is felvonultató dupla anyagra a March Into Fire egy meglehetősen borzalmas minőségű élő verziója került.

megjelenés:
1988. szeptember 30.

kiadó:
Combat
producer: John Cuniberti & Doug Caldwell

zenészek:
Russ Anderson - ének
Craig Locicero - gitár
Glen Alvelais - gitár
Matt Camacho - basszusgitár
Paul Bostaph - dobok

játékidő: 42:54

1. Chalice Of Blood
2. Off The Edge
3. Through Eyes Of Glass
4. Forbidden Evil
5. March Into Fire
6. Feel No Pain
7. As Good As Dead
8. Follow Me

Szerinted hány pont?
( 25 Szavazat )

Röviddel a válogatáslemez megjelenése után a két alapító, Flynn és Pittman, valamint Teglio is kilépett a csapatból, gyökeresen felforgatva ezzel a Forbidden Evil felállását. Előbbi átigazolt a Vio-Lence-be, Pittman és Teglio pedig végérvényesen eltűnt a zenei térképről. A hirtelen kettesben maradt Anderson – Locicero páros nem vesztegette sokáig az időt, bevették a gitáros Glen Alvelaist, ritmusszekciónak leigazolták Paul Bostaph dobost és a basszer Matt Camachót, a csapat nevét pedig Forbiddenre rövidítették, egyértelművé téve ezzel, hogy új korszak kezdődik az ötös életében. Russ Anderson szerint a névváltozásnak egyéb indokai is voltak: „Rengeteg okunk volt a változtatásra. Semmiképp nem akartuk, hogy az emberek azonnal valamilyen skatulyába helyezzenek minket, ahogy meghallják a nevünket, és benne az Evil szót. Ennek a hallatán azonnal a vér, a halál és a pusztítás jut mindenki eszébe, mi pedig nem csak egy szűk tábor részére akarunk zenélni. Azt akarjuk, hogy a Def Leppard rajongók is meghallgassák a számainkat. Elsőre sokan furcsállták, hogy nem egy főnév, hanem egy melléknév a nevünk, de aztán hamar hozzászokott mindenki."

A megújult felállású és nevű Forbidden 1988 elején vonult stúdióba, hogy rögzítse első nagylemezét, amelyet a korai idők tiszteletére Forbidden Evilnek kereszteltek el. A felvételek azonban meglehetősen szétaprózva zajlottak, lévén a banda három stúdiót is végigjárt: San Franciscóban az Alpha & Omega és a Studio 245 volt a helyszín, de a Prairie Sun Studiosban is tiszteletüket tették, míg végre 1988. szeptember 30-án a Combat piacra dobta a nagylemezt.

1104forbidden02

A csapat újkori és Forbidden Evil korszakos felállása közötti minőségi különbség egyértelműen kitűnik, ha összehasonlítjuk a Ruthie's Innben élőben játszó Forbiddent a debütön hallhatóval. Bostaph egyértelműen más szinten dobol, mint Pittman, és Anderson hangja is látványosat fejlődött a két felvétel között eltelt másfél-két évben. Míg a Ruthie's-ban hallható March Into Fire egy lendületes, de váltásai ellenére tipikus thrash darab, addig a nagylemez dalai sokkal zeneibbek, összetettebbek és kifinomultabbak. Ráadásul bár Anderson már 1986-ban is a színtér legjobb vokalistái között tartozott, az ő teljesítménye is komoly javuláson esett át. A korábbi, kissé rekedtes hang helyét egy erőteljes, kiváló dallamokat produkáló, tiszta orgánum vette át, amely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Forbidden Evilön hallható muzsika alapvetően tágabb keretek között mozgott, illetve színesebb lett, mint a korabeli thrash zenék többsége. Anderson szerint a thrash címke egyébként sem illett soha a csapatra: „Pár éve még sok lemeztársaság úgy gondolta, egy új zenekar sokkal jobban eladható, ha azt mondják rájuk, hogy ez egy thrash banda. Velünk is ez történt. Sok szempontból érthető is a dolog, hisz a velünk turnézott, és a miénknél semmivel sem lágyabb zenét játszó, egyébként szenzációsan jó Vicious Rumors három óriási lemezzel sem lett sikeres, mert a heavy metal zenekarok nem divatosak. Minket a kiadó a thrash metal kategóriába sorolt, de szerintünk ez egyáltalán nem fedi a valóságot. Azt szeretnénk elérni, hogy egy nagyon kemény heavy metal bandaként tartsanak minket számon. A thrash címke eleve behatárolja egy csapat lehetőségeit, mi pedig egy szélesebb réteghez szeretnénk szólni."

1104forbidden03Bármi is legyen Russ Anderson véleménye, a Forbidden Evilön hallható muzsika egyértelműen minőségi thrash metal, még akkor is, ha jóval színesebb, mint a kortársak többsége esetében. Ugyanakkor az énekesnek abban egyértelműen igaza volt, hogy a Forbidden zenéjében világosan érezhetőek heavy metal hatások, elsősorban pedig a Judas Priest szeretete és tisztelete, nem véletlen, hogy 1989-es élő EP-jüket épp a Victim Of Changes feldolgozásával indították. Russ: „Azt hiszem, a Priesttel történő összehasonlítást dicséretként kell felfogni. Mi az igazi heavy metal bandákon nőttünk fel: Priest, Maiden, Sabbath, és ezeknek a csapatoknak a hatása hallatszik is a lemezen. Ettől függetlenül a mai bandák között is vannak kedvenceink, és biztos, hogy ezek is hatnak ránk: Slayer, Exodus, Queensryche vagy épp a Red Hot Chili Peppers. Nagyon kemény, de egyúttal technikás és dallamos heavy metalt szeretnénk játszani."

A többféle zenei hatás mellett a csapat különlegességéhez hozzájárult az is, hogy nem csak egy vagy két dalszerzőre építhettek, hiszen amellett, hogy Robb Flynn három korábbi szerzeménye is felkerült a lemezre, az ötösből gyakorlatilag mindenki dalszerzőnek számított. Russ: „Az első lemezen dalaiból gyakorlatilag mindenki kivette a részét, míg a folytatásra, a Twisted Into Formra már csak Craig Locicero, Tim Calvert és Paul Bostaph írta a dalokat. Talán szokatlan, hogy a dobosunk is dalszerző, de nagyon örülünk, hogy Paulnak ilyen ambíciói is vannak. Akárcsak Lars Ulrichnak a Metallicában, úgy nálunk Paulnak is komoly szava van abban, milyen legyen egy új nóta. Sok számunk nem lenne ilyen jó, ha másvalaki lenne a dobosunk."

A Forbidden Evil-ön tehát három olyan dal is volt, amelyekben az eddigre már kilépett Robb Flynn is szerepet vállalt társszerzőként. Ezek az As Good As Dead, a Forbidden Evil és a Chalice Of Blood, amelyek közül az utolsó viseli magán leginkább Flynn keze nyomát. Ha az ember ismeri a vele készült Vio-Lence anyagokat, egyértelmű, hogy egy ilyen gyors, kíméletlen darab csakis tőle származhatott. Abban viszont igaza volt Russ Andersonnak, hogy a Forbidden Evil messziről sem nevezhető egydimenziós lemeznek. A Chalice Of Blood rifforgiája és sodró lendülete, valamint a klasszikusan thrashes szövegköpködés ellenérre sem egy tipikus Bay Area-momentum. Anderson rögtön az elején jelzi egy vérbeli heavy metal sikollyal, hogy itt bizony vokális téren is komoly dolgok várhatóak. A második refrén után hallható rövid, csilingelő ikergitár-betét pedig az első a későbbi dalok némelyikében nagyobb szerepet kapó, klasszikus metalos megoldások közül. Az Off The Edge Camacho témázgatásával, középtempón induló darab, melyben egymást követik a tempóváltások. Tika-tika thrash-ritmusokon keresztül jutunk el a meglehetősen furcsa Anderson-dallamokat hozó refrénig. Hullámzó tempójával kifejezetten nehéz szerzemény, amelyben a dallamos szólók adnak leginkább kapaszkodót, amelyek sokkal melodikusabbak a szokásos thrash tekeréseknél.

1104forbidden04

A Through Eyes Of Glass ismét pusztító thrash-támadás Alvelais és Locicero tanítanivaló riffelésével. Anderson viszont ezekre a horzsoló riffekre heavy metalosan magas, dallamos énektémákat pakol, ami a kor thrash lemezei esetében kifejezetten szokatlannak számított, egyben markánsan megkülönböztette a Forbiddent az olyan csapatoktól, mint a Slayer, az Exodus vagy a Dark Angel. Russnak köszönhetően a csapat zenéje sokkal befogadhatóbbnak tűnt, annak ellenére, hogy a riffek és a zenei alap éppoly kíméletlenül energikus volt, mint a Bay Area többi csapatánál. Ha a Forbidden heavy metalos oldalát akarjuk illusztrálni, elég csak meghallgatni a címadót, amely galoppozós ritmusokkal és baljós hangulattal arat: zenéjében és atmoszférájában is leginkább olyanok hatását viseli magán, mint a Mercyful Fate vagy a korai Iron Maiden. Ezzel ellentétben a March Into Fire egy a korszellemnek tökéletesen megfelelő speedes, gyors szám, erőteljes Slayer hatásokkal, az viszont egyértelmű, hogy a lemezen hallható verzió köröket ver az 1986-os élő felvételre.

A kevésbé összetett March Into Fire után érkező Feel No Painben tényleg mindenféle hatás előkerül: jó kis összetett nóta kiváló szólókkal és hátborzongató nyújtásokkal, amit a zeneileg és vokális szempontból is klasszikus thrash As Good As Dead követ. A lemezt a monumentális Follow Me zárja. Akusztikus gitárokat is felvonultató, kétperces instrumentális bevezetésével roppant meggyőzően indul. Anderson baljóslatú dallamaihoz slayeres nyújtásokon keresztül érkezünk, a Mercyful Fate hatása pedig ebben a dalban is egyértelmű. A maga hét percével a legváltozatosabb a lemezen hallhatóak közül, egyben pedig kétséget kizáróan az egyik legjobb is: amellett, hogy végig izgalmas marad, tökéletesen mutatja be a Forbidden által képviselt zenei irányvonalat.

1104forbidden06Bár a fentiekben leginkább Locicero és Alvelais horzsoló, végtelenül feszes riffjeit dicsértem, a lemezen hallható szólómunka mellett sem szabad szó nélkül elmenni. A Chalice Of Blood ebből a szempontból épp annyira pofátlanul jó, mint a Forbidden Evil és az As Good As Dead klasszikus tekerései vagy a Feel No Painben hallható virgák. A Forbidden Evil egyetlen gyengéje egyértelműen a hangzás. A dobok sem szólalnak meg elég erőteljesen, és a gitárok is sok esetben halványan zsizsegnek, de a korongon hallható muzsika minősége még a produkciós hiányosságok dacára is erőssé teszi a lemezt. Bár Doug Caldwell és John Cuniberti producerek Joe Satrianival is dolgoztak korábban, a végeredmény mégsem lett túlzottan erős, de ez vélhetően leginkább a három stúdió hangmérnökeinek számlájára írható. A gyengébb sound szerencsére nem herélte ki a lemezt; a Forbidden Evil kifejezetten sikeres lett úgy a szakma, mint a közönség körében. A banda szekere egyértelműen jól futott, minek köszönhetően meghívást kaptak a negyedik, 1989. május 15-én megtartott Dynamo fesztiválra is, ottani fellépésük emlékét pedig egy négyszámos EP, a már említett Raw Evil – Live At The Dynamo őrzi.

1990-ben aztán megérkezett a második lemez, a debütnél még erősebbre sikerült Twisted Into Form, amelyen azonban Alvelais helyett már Tim Calvert kezelte a hathúrost. A tagcseréket tehát a jó kezdés ellenére sem sikerült elkerülni, és ez az átok a csapat egész pályafutását végigkísérte. Talán ez volt a legfőbb oka annak is, hogy dacára a kiemelkedő tehetségű muzsikusoknak (megfordult a bandában többek között Steve Smyth, Gene Hoglan és Mark Hernandez is), mégsem sikerült befutniuk. A '90-es évek változó zenei légköre aztán a Forbiddent is átformálta, és bár az 1994-es Distortion, leginkább pedig a negyedik, 1997-es Green alaposan eltért a csapattól megszokott zenei világtól, mindkét anyag minőségi muzsikát rejtett. A közönség azonban ekkor már nem figyelt a csapatra, így a Forbidden a sikertelenségbe és a kilátástalan helyzetbe belefáradva nem sokkal a negyedik album megjelenése után beszüntette működését.

1104forbidden05Később először 2001-ben tértek vissza a Chuck Schuldiner és Chuck Billy gyógykezelésének finanszírozását elősegítendő szervezett Thrash Of The Titans koncerten. Az igazi reunionra azonban 2007-ig kellett várni, amikortól nem csak koncertezni kezdtek, hanem 2010-ben, tizenhárom év várakozás után végre az ötödik Forbidden lemez is megjelent, Omega Wave címmel. Bár a korong kiválóan sikerült, és a fogadtatása is rendben volt, a legutóbbi hírek szerint a csapat Russ Anderson egészségügyi (és túlsúly-) problémái miatt ismét határozatlan időre nyugdíjazta magát. Remélhetőleg valamikor mégis lesz majd folytatás, mert a Forbidden Evil és az azt követő négy lemez mindegyike kiemelkedő teljesítmény, ráadásul az általam látott két bulijuk alapján élőben is gyilkosak. Bár a Forbidden Evilt közel sem emlegetik oly gyakran, mint a Show No Mercyt, a The Ultra-Violence-et vagy a The Legacyt, ettől függetlenül ez is egy olyan debüt, amelyet minden thrash rajongónak hallania kell.

 

Hozzászólások 

 
+9 #7 Vajda Béla 2013-11-05 16:42
A Twisted Into Form-nélkül sehová sem megyek!
Mindig ott van a zenehallgatós stick-en a Death Angel - ACTIII-vel, az Annihilator - Set The World On Fire-rel, illetve a Death - Symbolic-kal együtt!!!
Idézet
 
 
+5 #6 Zoli 2013-11-04 20:39
Óriási lemez, haverom még a két összecsapódó koponyát is magára tetováltatta...
Idézet
 
 
+6 #5 AntiCimex 2013-11-04 18:54
Elkepesztoen vad, nyers, technikas lemez olyan elo hangzassal, amirol ma mar csak almodozom.Minden benne van, amit teenagerkent a power/thrash-ben imadtunk, olyan elementaris energiaval, amit utana mar nem lehetett megismetelni. Alvelais Malmsteen-es pozolasai az Ultimate Revenge II-n mindent ut:-)))
Idézet
 
 
+7 #4 Lilimici 2013-11-04 18:37
Megunhatatlan a Flotsam No Place-jével a korai Death Angelekkel Testamentekkel és a Vendetta Go and live...stay and Die-jával...de sorolhatnám a szebbnél szebb gyöngyszemeket igaz kedves 40-es thrash-erek...nagyon sok alulértékel csapat tünt el abban az időben igaz ....JA!...és élőben is nagyon jók.....10 pontos album
Idézet
 
 
+6 #3 pumpika666 2013-11-04 17:13
abszolút nem tipikus bay area thrash, egy kiváló énekessel, rengeteg témával, kitűnő szólókkal, igazi zenei menyország füleimnek még ma is
egyike azon lemezeknek, amit a megjelenése környékén meg tudtam szerezni(másolt kazin számcímek nélkül), ma is oda meg vissza vagyok tőle
Idézet
 
 
+7 #2 tschaby 2013-11-04 14:11
A Forbidden az egyik méltatlanul hanyagolt bandája a Bay Area vonulatnak. A Forbidden Evil fasza bemutatkozó album volt, de a csúcsuk egyértelműen a Twisted Into Form. Alap lemez mindkettő, de ha lehet ilyet mondani, utóbbi "alapabb".
Idézet
 
 
+6 #1 Chris92 2013-11-04 13:59
Frenetikusan jó lemez, aminek nemcsak gyors, intenzív és technikás de igazi karaktere is van, így nem folynak össze a számok. A Twisted még erre is rádobott pár lapáttal, de ettől még igazi alapmű.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Slipknot - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

Anthrax - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Nitzer Ebb - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Apocalyptica - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. február 23.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.