Shock!

február 28.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Wrong Side Of The Wall: „Ha törik, ha szakad, zenész maradok örökre”

Wrong Side Of The WallAz utóbbi hónapok egyik legerősebb magyar lemezét egész biztos a budapesti Wrong Side Of The Wall tette le az asztalra. A modern, súlyos és groove-os, de nagyon fogós dallamokat sem nélkülöző csapatból Knapp Oszkár énekes válaszolt a Shock! kérdéseire.

Miután otthagytad az Insane-t, mennyi idő alatt kerültél össze a jelenlegi zenésztársaiddal?

Tulajdonképpen sok idő nem telt el zenélés nélkül. Amíg nem jött képbe a Wrong Side Of The Wall, a saját elektronikus projektemen dolgozgattam – ez most pihenőállásban van –, és ha jól tudom, kábé fél év telt el, míg Csobi fel nem hívott. Azután pedig egyből megindult a lavina.

Milyen zenei elképzeléseitek voltak a közös munka elején, ha voltak egyáltalán konkrét irányok? Mennyiben volt „kész” zeneileg a csapat, amikor csatlakoztál a többiekhez?

A zene majdnem totálisan kész volt, lényegében csak nagyon kevés dolgon változtattam, azokon is csak azért, mert néhol talán túl hosszúnak éreztem egy verzét, vagy ilyesmi. De hogy úgy mondjam, olyan volt, mintha nekem írták volna a nótákat…

Mennyi idő alatt álltak össze az első album dalai? Egyszerre születtek az EP-vel vagy folyamatosan írtok?

A lemez majdnem összes nótája meg volt már írva valamilyen formában, amikor az EP kijött, a szövegírás folyamatosan ment, meg élőben már jópárat játszottunk is. Emellett persze folyamatosan íródnak új nóták is, Csobi is rengeteg témát ír, Zsolti (Kőműves Zsolt gitáros) is és Laci (Szabó László gitáros) is zárkózik fel rendesen, úgyhogy ha per pillanat fognánk magunkat és kiadnánk mindent, ami eddig készült nóta, akár triplalemezünk is lehetne. (nevet)

Hogyan működik a dalszerzés a zenekarban?

Témát lényegében bárki hozhat, és hoz is dögivel. Van, amikor csak Dugó (Tóth László dobos) és Zsolti levonulnak a terembe és összerakosgatnak egy nótaalapot. Van, hogy mind ott vagyunk, ötletelünk, alakítgatjuk őket, és van, hogy Csobi otthon leül, kitalál, feljátszik, akár dobot is ír hozzá, és körbeküldi mindenkinek. Gitározik is, nem csak bőgőzik. Ilyen módon is van rengeteg terv, riff, ötlet. A szövegeket, valamint a dallamot otthon szoktam kiagyalni, általában a kettőt együtt: bedugom a mikrofont, és már énekelem is fel. Ez nagyban segít később a stúdiózásnál, mert így van már valamilyen alapkoncepcióm vokálok, effektek, hangsúlyok, ilyesmik terén.

Kik a fő hatásaitok, a közös kedvencek? Szerinted mennyiben érezni a hatásukat a zenétekben?

Hatás az rengeteg van, a legpopposabbtól egészen a death metálig. Mindannyian zenebolondok vagyunk, ezért elég nehéz lenne mindent felsorolni, de ami tuti közös kedvenc, azok az Alice In Chains, Deftones, A Perfect Circle…

Ha egyetlen szóval kellene leírnod a lemezt valakinek, aki még sosem hallott titeket, mit mondanál róla?

Háhhá, ez elég nehéz, mert ha azt mondom, hogy dallamos modern metal, akkor egyből az jön, hogy ilyen már van ezer, meg lejárt, meg nu metal, satöbbi. De máshogy nem nagyon tudnám röviden és érthetően leírni: azt hiszem, elkaptunk egy olyan hangulatot, egyveleget, ami abszolút nem az unalmas, lejárt kategória, és mégis ilyen. Azért elég sok grunge hangulat is van benne, meg monumentalitás.

A szövegeid jellegzetesek és korántsem tipikusak. Kik a fő inspirációid szövegíróként és miért? Melyik szövegre vagy a legbüszkébb az új albumról?

Sok minden inspirál, persze személyes behatások, érzelmek, általában negatív érzelmek, és az ezekből való kilábalás, de az első lemez legfőbb központi témája a gyilkosok elméje több nézőpontból vizsgálva. Máshogy írtam szöveget, mint eddig, hisz ott volt tulajdonképpen a kész zene felvéve. Jobban ráolvad a zenére, együtt él vele. Szeretek olvasni, és egy jó könyv után szinte mindig születik egy inspirált szöveg. Erre a legjobb példa a Pat, amit az Amerikai Psycho ihletett. De a Bath In Slime például erősen Lovecraft-hatású, mint ahogy a lemezborító is. Persze van más téma is, az egyik legnagyobb kedvencem például a Purity Itself, ami a féktelen éjszakázás dicsőítése. (nevet)

Még mindig rendhagyónak számít, ha egy zenekar teljesen ingyen és bérmentve letölthetővé teszi a lemezét, de ti már az EP-nél is ezt csináltátok. Miért? Már értelme sincs erőlködni a „rendes” kiadással?

A rendes kiadás szerintem már szinte csak a zenész boldogsága érdekében fontos, hogy a kezedben foghasd a CD-t, és mondjuk maximum promózz vele, vagy a koncerteken áruld. Ennek ellenére azért én úgy gondolom, hogy egy nagylemezt, hogy is mondjam, illik megjelentetni fizikai valójában is. A rajongók között is van, aki ugyan letölti a lemezt, de emellett szeretné mondjuk kirakni a polcára, lapozgatni a borítóját. A jövő viszont a digitális kiadásoké.

Te magad letöltögetsz, CD-ket veszel vagy mindkettő?

Mindkettő. Én imádom a szép kiadványokat és biztos, hogy a kedvenc bandáim lemezeit megveszem eredetiben, ki nem hagynék például egy új Tool kiadványt. Viszont rengeteg zenét hallgatok, és ha az összeset meg akarnám venni, arra a fizum nem igen futná…

Mik a hosszabb távú célok a zenekarral itthon és külföldön?

A cél: koncert, koncert, koncert! Minél többen ismerjenek meg, lássák a pofánkat, hallgassák a zenénket, és ez vonatkozik kül- és belföldre egyaránt. Nemrég alapítottunk egy Middle Finger Club nevezetű öt zenekart magába ölelő… hogy is mondjam, dolgot. Még kicsit gyerekcipőben jár, de őszre egy vastag turnét szeretnénk összehozni az országban, meg talán még a környező országokban is. Szeretnénk pár rendhagyóbb dolgot is beleültetni, úgy is, mint rendszeres videoblogolás a bulikról, a backstage-ből, lehetőleg kendőzetlenül, minél őszintébben, és hát… valószínűleg nem józanul. Ennek olyan zseniális arcokkal és zenekarokkal láttunk neki, mint a Stiff Bastard, a My Small Community, a Nuke és a Plastic Bitch.

Mik a közeljövő tervei a zenekar háza táján?

Április 2-án Szeged, két hét múlva, április 16-17-én Veszprém és Székesfehérvár – utóbbiak teljes létszámú Middle Finger Club bulik –, aztán Dürer kisterem 24-én. Május 29-én lesz egy fergeteges ingyenes mulatság a Dürer kert nagytermében, ahol szintén fellép a MFC összes tagja, és várhatóan nagyon aljas lesz a mulatság. Ezen kívül igyekszünk minél több fesztiválra bejutni, és a nyáron minél többet pörögni. Nekem ez a kedvenc időszakom az egész évben, úgyhogy már tűkön ülve várom, hogy belóduljon. Vannak már dátumok, de aki tutit akar tudni, az csekkolja a myspace-ünket.

Kikkel turnéznátok a legszívesebben akár a hazai, akár a külföldi színtérről?

Fuhh, lenne nekem sok ötletem… A Subi-Road-turnét még párszor megismételném szívesen, a teljes brigáddal, úgy, ahogy van, isten király volt. Külföld? Hmmm, mondjuk egy fincsi Alice In Chains – Stone Sour – Wrong Side Of The Wall turnét el tudnék képzelni a világ körül.

Mikor kezdtél el komolyan foglalkozni a zenéléssel? Milyen emlékeid vannak erről az időszakról?

Első gimi utáni nyáron talán… Belepottyantam az Insane-be, azt sem tudtam, mi az istent csinálok, ahogy nagyjából a többiek sem, együtt alakult az egész, szépen lassan. Az az időszak amúgy nagyon fasza volt, akkoriban rengeteg rajongónk volt – ugye mind gimisek voltunk, és szinte kizárólag gimiseknek játszottunk, ők viszont voltak, rengetegen –, óriási bulik voltak például a Jókai klubban. Ez az időszak meg is szilárdította bennem, hogy ha törik, ha szakad, én biza zenész maradok örökre.

Csináltál-e bármi olyasmit a zenei pályafutásod során, amit ma már egészen biztosan nem tennél meg, vagy gyökeresen másként tennél meg?

Soha a büdös életben többé nem mennék fel kiszőkített hajjal a színpadra… (nevet) Az valami borzalmasan nézett ki! De amúgy zeneileg nem nagyon tettem hál’ istennek olyat, amit szégyellenem kéne. Az első Insane-lemez szövegeinek nagy részét mondjuk most már úgy dobnám a kukába, mint a szél, de hát akkor még gyerekek voltunk. Jött a hülyeség az agyból, és már vetettem is papírra.

Életed legjobb koncertje zenészként és rajongóként?

Zenészként… rengeteg zseniális koncerten túl vagyok már, őszintén nem tudnék konkrét besztofot csinálni. Mindegyik másért volt a legjobb. Rajongóként legyen egy top 3: a Nine Inch Nails Bécsben, az Arenában a With Teeth turnén, Sights & Sounds a Dürer kisteremben (halálkomoly, sosem gondoltam volna, hogy az a terem így képes szólni), és a Muse az Arénában. És szerintem cinkes, hogy olyan rohadt kevesen voltak.

Életed legnagyobb csalódása zenerajongóként?

Nekem hatalmas érvágás volt, amikor a NIN-ből kikerült Charlie Clouser és Danny Lohner… Azóta nem is készült olyan kiemelkedő NIN lemez, mint a Fragile. Persze nem mondom, hogy az utóbbi lemezek rosszak, de az úgy volt az igazi.

Mi minden idők három legjobb lemeze?

A Nine Inch Nailtől a Fragile, a Tooltól az Aenima és a Between The Buried And Me-től a Colors. Aki esetleg az utóbbit nem ismerné, de szereti a durvább, komplexebb zenéket, az azonnal szerezze be!

Mi az élet értelme?

Hogy meg tudd valósítani önmagad, jól érezd magad a bőrödben, és közben szard le, hogy mások mit gondolnak rólad. A lényeg, hogy saját magaddal szemben ne kelljen szégyenkezned. És szeretni jó.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.