Shock!

november 27.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Steel Attack: hó- és hangorkán Svédországból

Steel AttackA 2004-es év egyik legkellemesebb meglepetését a Steel Attack bombasztikus power metal albuma, az Enslaved jelentette számomra. A banda ugyan nem nevezhető kezdőnek, ám új frontemberük, Ronny Hemlin személyében egy igazán figyelemre méltó hangot ismertem meg.

A fickónak elképesztő tüdeje és torka van, aki nem hiszi, kagylózzon utána! Miután Ronny felfigyelt a Shock! oldalain megjelent 9 pontos kritikára, nem volt rest ezt megköszönni, majd levelezésünk odáig fejlődött, hogy létrejött belőle ez a kisebbfajta interjú...

Előző bandáddal – a Lack of Faith-szel – milyen stílusban nyomultatok és mi a helyzet velük manapság?

A Lack of Faith mind a mai napig létezik, olyannyira, hogy továbbra is énekelek náluk. Épp a stúdióban melózunk, a második albumunkat rögzítjük. Ami pedig a zenekar stílusát illeti, mi leginkább ”Agromelodikus Metalnak” hívjuk. (megj.: ezen ki-ki elelmélkedhet kedvére…)

Személy szerint te vallásosnak tartod magad, vagy csupán merő véletlenségből kerültél egy olyan zenekarba, amely most éppen ezzel a témakörrel foglalkozik?

Nem vagyok kifejezetten vallásos. A nóták, amelyeket az ”Enslaved” albumhoz írtam, inkább a vallásosság körül felvetődő kérdésekkel foglalkoznak. Nem magasztalom istent, sokkal inkább kérdéseket teszek fel olyan vallási cselekedetekkel kapcsolatban, amelyek ostobának vagy ésszerűtlennek tűnnek világszerte.

Szerinted miért fontos a vallásos embereknek, hogy higgyenek valamiben – nevezzük akár istennek – manapság? Sokan úgy tartják, hogy kizárólag a gyenge embereknek van szükségük arra, hogy higgyenek valakiben vagy valamiben ”odafent a mennyben”, aki segít nekik sötét óráikban, mentális vagy egyéb gondjaik megoldásában, ugyanis mindezen gondokat igazából saját magunknak, és csakis magunknak kell megoldanunk. Mi a véleményed erről?

Nem arról van szó, hogy én egyáltalán nem hiszek, azonban meglehetősen nehéz hinni egy olyan istenben, amely nem engedi, hogy olyan módon gyakorold a hitedet, ahogy az neked tetszik. Az az isten, amelyben én hiszek, ezt megengedi!...
Hogy miért is fontos hinni valamiben? Azt hiszem, ez egyénenként változó. Nem gondolom, hogy kizárólag a gyenge embereknek van szükségük hitre, ugyanis sokan találnak vigaszt istenben és a vallásban, amint az életük rosszra fordul... Néhányuknak csak arra van szüksége, hogy valakivel megosszák a gondolataikat és úgy vélik, isten ”meghallgatja őket”. Ezen túlmenően sok más indok vagy tapasztalat lehet, ami arra ösztönzi az embereket, hogy forduljanak (egy) isten felé.
Az élet sötétebb pillanatai – amikor halálfélelmünk támad, vagy elveszítünk egy hozzánk közelálló személyt – arra indítják a legtöbb embert, hogy odafent keressen segítséget. Ha eléggé megrémül, szerintem még a leghitetlenebb, tökös fenegyerek is összeteszi a két kezét és imádkozni kezd!...

Szerinted mi okuk van hinni azoknak az embereknek, akik szörnyű természeti katasztrófáktól (földrengés, áradás, éhség) szenvednek?

Ezt nem tudom megmondani, én magam még sosem éltem át effélét. Egy Gefle nevű svéd városkában élek, ahol a legszörnyűbb, természeti katasztrófának aligha nevezhető jelenség az volt, amikor 1998-ban egy héten át több méternyi hó borított mindent. Nem tudtál kilépni a házból, mert a második emelet magasságáig állt a hótorlasz. Az épületek és az utak egyszerűen eltűntek, emberi életek mégsem kerültek veszélybe, akiket pedig a hó elvágott a külvilágtól, helikoptereken kaptak segítséget. Mindössze ennyi történt, ez pedig sehol sincs a világban zajló valódi szerencsétlenségekhez képest.

Mit jelent a vallás, illetve a hit a mindennapok szintjén?

Sokat. Ugyanis bármiféle borzalmas szarság történik a világban, a vallásnak mindig köze van hozzá, nézd csak meg a tévében!

Hogyan derült fény a tehetségedre?

Tíz éves koromban kezdtem dobolni és eszembe se jutott, hogy valaha is énekes legyek. Aztán egy haver megkérdezte, nem próbálkoznék-e meg a dologgal, mert a bandájában énekesre lenne szükség. Arra gondoltam, hogy a pokolba ne, hisz a fickó volt a nagybetűs ”GITÁROS” a városban, szóval az ő bandájába bekerülni nem volt épp semmi! Így kezdődött, én pedig 13 éves voltam akkoriban.

Kiket sorolnál a kedvenc bandáid, illetve énekeseid közé?

Bandák, a sorrendet mellőzve: Pantera, Nocturnal Rites, Fear Factory, Black Label Society, Europe, Journey, Symphony X, Kings X, Phenomena, Masterplan, At Vance, Helloween, Machine Head, Dream Theater, Fates Warning, Abstrakt Algebra, Queensrÿche.... És még lenne egy csomó, de szerintem elég lesz ennyi is.
Ami az énekeseket illeti: Steve Perry, Tony Martin, King Diamond, Joey Tempest, Jonny (Nocturnal Rites), Dio, Jorn Lande, Ray Alder, Mats Levén, Russell Allen.

Meglehet, furának találod a kérdést, de engem érdekel: miért vagy kopasz?

Így a legjobb nekem, mivel lusta fazon vagyok és a lehető legkevesebb időt töltöm a tükör előtt!... Néha azért hiányzik ám a régi, hosszú lobonc, amit lóbálhatnék a színpadon, de már ezt is megszoktam. Korábban volt hosszú hajam.

Merrefelé turnéztok majd az új anyaggal?

Már megutaztattuk az albumot a kontinensen, az Exciter vendégbandájaként, de épp most van folyamatban egy újabb turné megszervezése. Ezt már az új ügynökségünk, az ”SSG” hozza össze. Ezúton kérek minden szervezőt, hogy amennyiben szeretne meghívni minket, jelentkezzen a http://www.ssg.fi címen!

Ha a Steel Attack egy nap befejezné a működését, elfogadnád egy olyan zenekar invitálását is, amely mondandójában egészen más stílust képvisel?

Gond nélkül. Nem mindig írok vallásos témájú szövegeket, ez csupán az Enslaved albumra volt érvényes, mivel úgy határoztunk, ez lesz a koncepció. Ezt megelőzően már voltak hasonló tárgyú szövegeim, de általában olyan dolgokról írok, amiket magam körül tapasztalok, amik zavarnak, dühöt váltanak ki belőlem, vagy épp ellenkezőleg: jókedvre derítenek. Esetleg zavarba hoznak. Vagyis dolgokról, amelyek bárhogyan is, de hatással vannak rám.

Végezetül árulj el magadról néhány dolgot! Mikor és hol születtél? Dolgozol a zenei teendőid mellett?

Svédországban, Gävle-ben születtem 1974-ben, vagyis a régmúltban! (nevet) Kilenc évig gyűrtem a sulit, de igazából sosem szerettem. Szomorú ezt mondani, de ahogy manapság a piaci viszonyok festenek, a legtöbbünknek időről-időre melóznia kell a megélhetésért. A zenészi élet elég költséges, viszont egyáltalán nem fényűző. Néhányan persze rátalálnak a szerencséjükre, befutnak és meg tudnak élni a zenélésből (mázlista gazemberek!!). (vigyorog)

Az utolsó kérdés: Mi az élet értelme?

Az élet értelme... hmmm. Az egy film Monty Pythonéktól. (nevet) Csak vicceltem. (somolyog) Igazából nem tudom, de játsszunk el azzal a gondolattal, hogy ez csak egyfajta bevezető a következő élethez.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Peter Gabriel - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. május 6.

 

Magma Rise - Budapest, Club 202, 2011. május 11.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Wendigo - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. október 8.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.