Október 27-én ismét Budapesten koncertezik a W.A.S.P., ráadásul az utóbbi időszak hatalmas sikerű tematikus turnéja keretében: Blackie Lawlessék teljes egészében eljátsszák majd klasszikus első nagylemezüket.
Tavaly augusztusban volt épp negyven éve, hogy megjelent a W.A.S.P. legelső albuma. Az aktuális Album ONE Alive! turné e kerek évfordulót ünnepli: a ma már klasszikus metálalbum tiszteletére a zenekar négy évtized után először az elejétől a végéig, teljes egészében eljátssza a lemezt a koncerteken. „Ez egy igazán dühös lemez volt, amelyet egy dühös zenekar készített. Olyan lemez, amely nemcsak a tagok hozzáállását tükrözte, hanem a kor szellemét is" – mondja az anyagról Blackie Lawless.
A főnök, illetve Mike Duda basszusgitáros és Doug Blair szólógitáros mellett – akik huszonkilenc, illetve huszonhat éve tagjai a zenekarnak – a W.A.S.P.-hoz a legendás dobos, Aquiles Priester is csatlakozik a koncerteken. Lawless és társai felejthetetlen látványosságot ígérnek, megidézve a W.A.S.P. színes történelmének nyitófejezetét, még egyszer – utoljára – előadva ezt az albumot. A magyar buli a Barba Negrában lesz október 27-én, a Livesound szervezésében, a jegyértékesítés augusztus 22-én indul. Részletek itt.
Hozzászólások
a Flotsam and Jetsam 13 dalos setlisttel megy, de arra nincs panasz.
Jó, egy Kiss-hez képest mi nem gagyi? :D
Azt bánom hogy a sok kultúrproli miatt nem tudtam eljutni a búcsúbulira amikor voltak pár éve.
De legalább az 1997-es buli emléke (meg az óriásplakátja) örökre megmarad. :)
Az introval, bevezető kisfilmmel, meg az egyes lemez utáni levonulással + újabb intro és/vagy kisfilmmel együtt, ha ránézel az órádra megtévesztően az egész cirkusz 80-85 percesnek fog tűnni, azonban a netto zene 60, max 65 perc. Tavaly is így volt Brno-ban. Sőt anno a Diesel klubban mindenestől volt egy óra. 50 pár perc után levonultak, percek múlva visszajöttek, aztán volt még egy, vagy két szám (összesen az egész koncerten tán 10 szám volt), azt konyec. Netto 60 perc se.
Emlékszem abban az évben volt a Kiss is az arénában óriási két óra pluszos showal, igaz dupla jegyárral (legalábbis a kiemelt álló került annyiba). Gondoltam is, hogy (legalábbis a 80-as években) két ennyire hasonló zenéjű, öltözködésű, képi világú klipekkel rendelkező amerikai zenekar eljön, és micsoda eltérő hosszúságú, látványvilágú koncertet adnak, szinte gagyi volt a WASP a Kiss-hez képest. No, mindezek ellenére csak odatolom a képem abba a határ szar lagzis sátorba. :-)
Még anno a Club202-ben voltam Wasp koncerten, azóta sem csalódtam akkorát, mint ott.
Blackie a legrosszabban öregedő fazon a színtér összes frontemberét tekintve.
Nem tudom akkoriban hogy állt a piával és egyebekkel, de ilyen felpuffadt pocok-fejet, csakis a legdurvább külvárosi talponállókba járó, feketeöves alkoholistáknál látni. Gyakorlatilag ráfolyt a pofazacskója a mikrofonra "éneklés" közben.
Mert hangja az nem sok volt, (az az agresszív tónus már régen kiveszett belőle - lemezen is), de még a verzék legalább felét is Duda énekelte.
A refrének pedig...ma is meg vagyok róla győződve, hogy azok teljesen felvételről mentek. Ma már megszokott, hogy alkalmaznak koncertek közben "rásegítést", de először, ilyen mértékben szembesülni vele sokkoló volt.
Ha jól emlékszem az a kör is valami jubileumi volt, de a fentieken túl csak a nevetségesen túlzó merch-árak, meg az ígértek ellenére kb. 80 perces műsoridő maradt meg.
A Wild Child, már se nem Wild, se nem Child. Sajnos.