Február 27-én jelenik meg a Carpenter Brut új albuma, a Leather Temple. Franck Hueso ismét konceptlemezzel jelentkezik, amelyet ugyanakkor elektronikusabbnak ígér két elődjénél.
Trilógiává bővíti a 2018-as Leather Teethet és a 2022-es Leather Terrort a Carpenter Brut: a folytatás Leather Temple címmel jelenik meg jövő hónap végén. Franck Hueso, a projekt agytrösztje Elon Muskról mintázta új albumának főgonoszát. „Nagyon sokra tartottam Muskot, mert briliáns volt, még egy Teslát is vettem, mert tetszettek az autói, de amikor elkezdett politizálni, már azt mondtam: erre nem vagyok vevő – mondta a brit Metal Hammernek a lemez koncepciója kapcsán. – A világ leggazdagabb emberéről beszélünk. Mi történik, ha mindenről egy ilyen arc dönt, miközben minden az övé? Végül a Teslám helyett is vettem egy másik autót… A lemez középpontjában egy, a Vissza a jövőbe második részének Biff Tannenjéhez hasonló alak áll, aki uralkodik egy város fölött, a neve pedig Iron Tusk. A Szárnyas fejvadász egyik első snittje egy nagy templomot mutat sok-sok fénnyel. Ezt a képet láttam a fejemben a hatalmas várossal meg ezzel a templommal.”
A lemez Hueso ígérete szerint ezúttal nem lesz annyira metálorientált, mint az előző kettő. „Ha elindítom a mai metálbandákat, a Bring Me The Horizont meg az Architectset, sok zenekarnál nagyon erőteljes, amit hallok, de minden az ének körül forog. Nagyszerűek az énekeseik, de nincsenek igazán melodikus zenei részek a dalokban. Minden az énekről szól, mint a fiúbandáknál. Így azt mondtam: oké, akkor most fogom a szintetizátoromat, és nagyon zenei dallamokat írok, ének nélkül. Vissza akartam kanyarodni a The Chemical Brothers meg a The Prodigy aranykorához.”
A címadó szám már ismert, további részletek hamarosan.
Hozzászólások
Érdekes ez amúgy. Nem tudom csak nekem tűnt-e fel, de amióta énektudáshoz és képzett hanghoz lett kötve a metal azóta valahogy nincsenek egyéni hangok. Mindenki tök jól énekel meg minden, de valahogy teljesen egyformák az énekesek, nincsenek olyan karakteres egyéniségek mint Dickinson vagy Halford akik legjobb tudásom szerint sohasem jártak énektanárnál. A mai metal színtér tele van képzett énekesekkel, sőt, megkockáztatom hogy 2010-15 óta kizárólag ilyen énekesek kezdtek zenei karrierbe a rock/metal vonalon, de valahogy a képzettségükön kívül minden más hiányzik belőlük. Tök szépen énekelnek meg pontosan és némelyeknek még a hangterjedelmük is hatalmas, de valamiért mégis tök unalmasak és izgalommentesek . Még azok is akik nem direktben próbálnak meg mások utánzatai lenni.
A mai metal énekesek közt mindenki jobban énekel mint mondjuk David Lee Roth, de mégsincsenek fele olyan emlékezetes énekdallamaik sem mint neki voltak. És ez a nem mindegy. Manapság úgy veszem észre hogy a zenében is (pont úgy mint már majdnem minden másban) a technika felülírja az ösztönösséget vagy egyéniséget.
Mindenki arra törekszik hogy minél pontosabban, minél precízebben tegye a dolgát csak így a végére annyira személytelenné válik a dolog. Menet közben teljesen kiveszik belőle az egyéniség melynek következtében ezek a hatalmas technikai tudású énekesek (mert a legtöbben manapság tényleg azok) megrekednek a ,,totál random zenekarok" szintjén.