Andreas Kisser feleslegesnek és a múlt iránti tiszteletlenségnek tartja, hogy egykori kollégái, Max és Igor Cavalera újravették a korai Sepultura-lemezeket. A gitáros emellett elárulta: hallhatunk még új dalokat a búcsúturnéját futó zenekartól.
Nemrég Budapestet is elérte a Sepultura búcsúturnéja. Noha a jég mintha olvadozna Andreas Kisserék és a Cavalera testvérpár között – a turné 2026-ra tervezett brazíliai zárókoncertjén szinte bizonyosan ott lesz Max és Igor –, a gitáros nem rejtette véka alá egy friss interjúban, hogy nem nézi jó szemmel a régi Sepultura-lemezek újrafelvételét. Mint ismeretes, Maxék a Bestial Devastation EP-t és a Morbid Visions albumot, illetve a Schizophreniát is rögzítették és piacra dobták az elmúlt időszakban.
„Semmit sem gondolok a témáról – felelte Kisser az IMPACT Metal Channelnek, amikor a véleményét kérdezték e kiadványokról. – Mármint elég bizarr húzás ez tőlük, a művészi értéke pedig zéró. Talán a pénzre hajtanak, vagy valami, de az ilyesminek igazából semmi értelme. Akkor már sokkal többre tartom Jairo új zenekarát, a The Troops Of Doomot, ők ugyanis tényleg nagyszerű főhajtással élnek a korszak felé: nayon őszinték, új dolgokban gondolkodnak, új zenét írnak... Persze ha Maxék jól érzik magukat közben, csak csinálják, nekem mindegy. Egyszerűen csak teljesen szükségtelennek tartom ezt az egészet. És egyben baromira tiszteletlen is önmagukkal, a múltbeli énjükkel szemben. Nekem bizarr, hogy ott egy csávó, aki állandóan azt mondja: ezt én csináltam, meg azt az egészet is én csináltam, nagyon kreatív vagyok, mindent egyedül vittem véghez, aztán ehhez képest meg újraveszi a harminc-negyven évvel ezelőtti riffjeinket. Nem azt teszi, amiről szónokol. De nekem aztán mindegy... Egyszerűen csak úgy gondolom, hogy a dolog művészi értéke nulla."
Kisser emellett elárulta: a búcsúturnén rögzítendő monstre koncertlemezre új dalok is kerülnek majd, ezeken jelenleg is dolgozik a csapat mostani dobosával, Grayson Nekrutmannel.
Hozzászólások
Ja bocs, nem tudtam, hogy ott voltál a megállapodásnál 28 éve.
Mint minden zenekari 'bomlásnál', itt is volt deal, hogy 'te viheted tovább a nevet, viszont egyém a jogdíj ezen és ezen része' vagy 'cserében 20 év múlva újra felvehetjük, amiből kimaradsz'. Véleményem szerint ezzel rakták helyére a dolgokat. Gloria egy vérprofi üzletember. Akár underground, akár nem, azért az ő szintjükön is jól jön az utalás, még ha csak évente párezer dollár is.
A lényeg, hogy ezzel Kisser nem hogy nem veszít, de még nyer is, szóval az a narratíva, hogy pusztán anyagiak miatt húzza száját biztos, hogy nem áll meg.
A jogdíjak a szerzőségért járnak, nem a felvétel készítéséért. Szóval ezerszer is újravehetnek valamit, akkor is az eredeti szerző kapja a jogdíjat.
A háromból csak egyen játszott/volt szerző Andreas (Schizo). Továbbá az ő zsebéből semmit nem húznak ki, az eredeti lemez jogdíjai nem változnak, sőt, az új Schizóból is részesül, mint szerző.
Pontosan így látom én is. Ezek a régi lemezek (Schizophrenia például) kordokumentumok . És nem csak az adott korszak lenyomati, hanem az akkori emberi tényezőké is. Ettől is olyan izgalmas. Ilyenkor meg mintha egy dokumentumfilme t hamisítanának. Lehet, hogy az eredeti Schizophrenia nem szól a legjobban, de olyan hangulata van, ami ebben a formában nem átmenthető. Nem is sikerült átmenteni.
A művészetet bízzuk a művészekre.
Pontosan, szinte ugyanezt gondolom a témáról. Azzal kiegészítve, hogy amikor ezeket a lemezeket készítették a többnyire tizen-huszonéves emberek, akkor egy adott technikai és elméleti szinten tartottak, mint zenészek. Évekkel (sőt évtizedekkel) később meg azért csak fejlődtek valamennyit, vagyis a technikai adottságok mellett lényegében már nem ugyanazok voltak a személyi körülmények sem. A dolog innentől számomra nem hiteles, kissé olyan orwelli (1984), amikor pl. az aktuális trendeknek megfelelően újra nyomtatták a régi újságokat. A megoldás a remaszter, vagy a teljes újrakeverés, ha megvannak a mesterszalagok, vagy a manapság használt digitális állományok. Ha nincs jó minőségű alapanyag, akkor így jártak. Minden más trükközés valójában szemfényvesztés , az eredetiséghez (,,művészethez") köze nincs.
A teljesítményekk el semmi baj, nem erre gondoltam. Nekem az a száraz, lapos, semmilyen hangzás bántja a fülemet egészen a White Noise-ig. Akarom hallgatni őket és mégis nagyon fárasztó, nosztalgia ide vagy oda. A remasterek egy kicsit javítottak, de én nagyon szívesen hallgatnám őket egy hangszereket jól kidomborító, mai verzióban. Egy ideje inkább a koncerteket választom ha a régebbi számokat hallgatnám.