A ’80-as évek nagy sztárjai általában a mai napig előszeretettel hivatkoznak veszélyes, pusztító járványként a grunge-hullámra, amely mindent tönkretett, ami csak jó volt a rockzenében. Szerencsére azért olyanok is akadnak, akik annak ellenére is másként látják a több mint két évtizeddel ezelőtti folyamatokat, hogy ők maguk is a kárvallottjai voltak a változásoknak…
„A Mötley Crüe-t nem nyírta ki úgy a Seattle-hullám, mint más, úgynevezett hajmetal-csapatokat”, mondta Vince Neil, a Mötley Crüe énekese a Q magazinnak. „Mi például abszolút támogattuk ezt az egész mozgalmat: emlészem, amikor egyszer bementünk az MTV-n a Headbanger’s Ballba, és ott volt nálunk a Nevermind egy korai nyomása. Éppen feltörekvő bandákról volt szó, és a műsorban is ajánlottuk az embereknek, hogy ismerkedjenek meg a lemezzel. A mai napig nem értem, miért mondják azt egyesek, hogy a grunge megölte a rockzenét. Legfeljebb azok állítják ezt, akiknek már eleve leszállóágban volt a karrierjük. Minket nem ölt meg a hullám. Beszéltem egyszer Courtney Love-val is, aki azt mondta, hogy Kurt Cobain egyik kedvenc albuma a Too Fast For Love volt…”
Neilhez hasonlóan nyilatkozott a Myglobalmindnak Mark Kendall, a Great White gitárosa is az akkori időszakról. „Noha a grunge komoly hatással volt a ’80-as évek rockjának hanyatlására, engem igazából nem vágott annyira a földhöz, mint amennyire talán kellett volna… Majdhogynem megkönnyebbültem, hogy végre hallok valami mást is, mert a ’80-as évek végére egyszerűen teljesen kiszámíthatóvá vált a színtér: mindenki ugyanazokat a himnikus dalokat írta, amit nagyon rossznak tartottam. Általában az történik, hogy pár zenekar naggyá lesz, mert valami nagyon jót csinálnak, aztán minden nagykiadó meg akarja csinálni ebből a saját verzióját. Amikor ez a folyamat elkezdődik, a stílusok elvesztik az életerejüket. Szóval úgy gondoltam, jó hallani azokat a nyers muzsikákat, imádtam például az Alice In Chainst. A dalaik persze sötétebbek voltak a mieinknél, hiszen mi az ünneplésről, a csajokról énekeltünk: az volt a hozzáállásunk, hogy meneküljünk el a problémák elől, ők pedig beleálltak azokba. De ettől még jól szólt.”
Hozzászólások
like.
Aztán jöttek ezek a kardigános, pulcsis, térdzoknis, melegítős, fura dzsekis gyerekek az őszinte, egyszerű zenéjükkel, ami már nem az ezerszer bejáratott sablonokról szólt (csajok, bulik, kokó) és nem az "énekeljük meg minél keményebben mi a vallás, háborúk stb...hanem őszintén ami az emberben rejlik.
Aki képes volt akkoriban jó zenét csinálni (maintstream vonalon a már említett Pantera, Down, Megadeth, Metallica(?) stb..) az úszott tovább, akikben kifogyóban volt a gané azok elmerültek. Ilyen egyszerű ez.
--------------------------------------------------------
Aki szerint egy Nutshell, Heart Shaped Box, Outshined vagy Even Flow káros volt a színtérre annak érdemes beszerezni egy másik fület.
Én a magam részéről kedvelem a heavy/thrash metált (glamet ugyan nem annyira), de az tuti, hogy életem lemezei közül nem kevés ennek a grungenak marketingneveze tt műfajból való. Csak a szépségtapasz végett:
-AiC - Facelift - Dirt - Jar of Flies
-Pearl Jam - Ten
-Soundgarden - Badmotor - Superunk - Down on
-Mad Season - Above
mind mind..klasszikus
Szerintem ma az a jó, hogy helyére került minden, semmi nem "ciki". Mindkét időszakban káros volt a túlerőltetés és oda-vissza az "ellenoldal" démonizálása (vö. cipőbámulás vs. buzi glamszterek)
Van egy ilyen anekdota, legenda talán, de igaz is lehet, valamelyik hajbdandás zenésztől hogy bement az egyik héten a kiadó székházába, még az ő poszterük volt kint, amikor legközelebb bement, akkor már a Nirvanáé vagy valamelyik hasonló bandájé. .
Biztos voltak ilyen szituk, azért ezt kemény lehetett megélni. Aki maradni tudott még pár évig, legtöbb esetben a szerződés miatt, de utána kiszórták őket is. De erről legkevésbé sem az akkori új zenekarok tehetnek.
Ez is egy a sokszor elpuffogtatott közhelyek közül... kérdem én, akkor mi a helyzet a Panterával a Death-el,a Down-al, és még egy tonnányi másik csapattal akik akkora alapműveket írtak, olyan szólómunkákkal amiket még ma sem lehet felfogni??. kifogyott a szufla nagyon sok bandából és ezért fogták rá a grunge-ra az egészet... Ez csak pár példa különböző stílusokból. Az embereknek a feltupírozott hajú műmájer gitárhősökből lett elegük meg a powerballadákbó l... a 90-es évek az őszinte, zsigerből zenélő bandák kora volt, senki nem ölt meg semmit, sőt... manapság már nem ciki (annyira... muhahah...) a feltupírozott hajú gitárhős sem, jobb lett volna nekik ha akkor érdektelenségbe fulladnak, vagy most büszkén visszatérhetnek ?
Hát, a fene tudja... Egy megadallamos Dr. Feelgood 2 már lehet unalmas lett volna, mint ahogy utal erre a cikkben Kendall is. Vince Neil a szólólemezén (az elsőn legalább is) vitte tovább ezt a vonalat és bár nem volt rossz lemez nem esett hasra tőle senki. A 94-es Crüe lemezben meg az volt a zseniális, hogy annyira más volt, mint a már "jól megszokott" klisék. Azóta is az egyik kedvenc lemezem :)