Shock!

november 15.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

DVD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Toto: 40 Tours Around The Sun

toto_cA Toto esetében már kvázi rutinszerűvé vált, hogy egy-egy koncertanyag megjelenése valamilyen jubileum körül forog, így viszonylag kevés dolog lehet kézenfekvőbb a most aktuális negyvenedik évforduló megünneplésének megörökítésénél. Mindez abszolút rendjén is van, a „negyven éve együtt" mottó ráadásul esetükben komoly valóságalappal bír (az értelmezést rátok bízom)... Cseppet azért fájlalom, hogy ezáltal pályafutásuk rengeteg izgalmas koncertkörútjának csupán töredékrésze kerül széles körű nyilvánosság elé, de talán egyszer még az én kívánságom is teljesül, és előkerül pár fiókban pihenő felvétel a néhány éve felújított montreux-i (egyébiránt szédületes) bulihoz hasonlóan. Sok kortársukkal szemben náluk az teszi kifejezetten vonzóvá az ilyen jellegű kiadványokat, hogy turnéról turnéra nagy arányban kerülnek új elemek, sőt, nem ritkán valódi kuriózumok is a műsorukba. Az ünneplés okán most különösképp adja magát a dolog, és bátran kijelenthetem: a zenekar eddigi talán legérdekesebben összeválogatott szetlistájával van dolgunk!

Mivel évek óta rendszeres látogatója vagyok a Toto koncertjeinek, tisztában vagyok vele, milyen nívót képviselnek élő muzsikálásaik mind a mai napig, az új anyag titokzatos felvezetése azonban furcsának tűnt. Egészen az utolsó másfél hónapig vajmi kevés információt kaptunk róla, hogy pontosan mit is tartalmaz a 40 Tours Arond The Sun, majd ezt követően is csupán visszafogott tempóban zajlott a promóció. Talán manapság már amolyan avétos tevékenységnek számít a zenei DVD-k forgalmazása, mindenesetre azért egy hasonlóan nagy formátumú zenekar esetében kissé furcsállom a nehézkes információáramlást... A sok találgatás közepette valamit azonban a kiszivárogtatott részletek alapján szinte biztosan elkönyveltem: itt bizony nincs okunk aggodalmaskodni.

megjelenés:
2019
kiadó:
Eagle Rock
Neked hogy tetszik?
( 27 Szavazat )

Hiába, bármilyen elitista dumának is tűnhet, de azt hiszem, nyugodtan tekinthetjük ténykérdésnek, miszerint ez a zenekar a szakmaiság legtöbb aspektusát tekintve még így, veterán korban is veri a mezőny zömét. Mivel pedig nagyjából két héttel az itt rögzített este előtt volt szerencsém élő egyenesben is végighallgatni a műsort, bizton állíthatom: itt sincs sem csalás, sem ámítás. A Toto valóban erre a színvonalra képes jelenleg is, így hát arra biztatnám a fanyalgókat, és a felszínes szkepticizmussal operáló, vitriolos tollú névteleneket: dőljenek hátra, és élvezzék a muzsikát!

Ahogy elnézem az online eszmecseréket, még napjainkban is intenzív hitvitákat képes generálni az eredeti frontember, Bobby Kimball személye (leginkább tizenpár évvel ezelőtti produkciói okán), pedig már kilenc éve annak, hogy ezen a pozíción egy nála régóta fényévekkel alkalmasabb személy ténykedik. Joseph Williams annak idején egyébként szintén megjárta a maga poklát a rock'n'roll mókuskerékben, az újraegyesülés óta azonban minden mikrofon mögötti rezdülése arról tanúskodik, hogy nem érdemtelenül kapta meg a zenekartól második sanszát. A 2000-es évek elején egyre aggályosabbá váló szólóénekkel kapcsolatos problémák Joseph visszatérése óta gyakorlatilag megoldódni látszanak, és bár a legutóbbi DVD anyag óta ismét felszöktek a kilók az énekesre, úgy tűnik, ez a hangképzésben a legkevésbé sem zavarja. Az újdonsült vendégmuzsikusok által ráadásul nagyszerű vokális támaszt kap. Bár a fafúvós hangszercsaládból mindenen (is) játszó Warrel Ham neve a hardcore rajongóknak talán ismerős lehet a régmúltból, azonban a basszusgitáron ténykedő Schem von Schroeck valóban újoncnak számít a zenekar berkein belül. Utóbbi kapcsán csak dobálom a hátasokat, amint a basszusjáték közben headsettel leénekli az ember haját. Cseppet sem zavarba ejtő, hogy miközben odaát efféle multifunkcionális csókák mászkálnak, idehaza olykor még egy megfelelő szólóénekest találni is embert próbáló feladat...

Bár jómagam már túlestem a „tesztkörökön", minden bizonnyal sokak számára az új koncertanyag jelenti az első találkozást az immáron Simon Phillips nélküli ritmusszekcióval. Nos, ezen a téren is csupa jó hírről számolhatok be: az idén ötödik éve velük játszó Shannon Forrest muzikalitása és profizmusa az első hangoktól tapinthatóvá válik. Érezhetően sokkal inkább Jeff Porcaro felől közelíti meg a dalok lüktetését, ami persze nem baj, sőt, a műsor retrospektív jellegű részeihez kifejezetten jól jön ez az „old schoolabb" szemlélet. Bár az eredetiséget tekintve nyilvánvalóan nehéz akár Porcaro, akár Phillips szintjéhez felnőni, azt gondolom, Shannon felkészültsége és stílusérzéke bőven igazolja a csapat választását. Mondjuk egy Lenny Castro-szintű perkás mellett eleve fel kell kötni a gatyát...

Az őstagok teljesítményét úgyszintén csak szuperlatívuszokkal méltathatom. Bár a zenekar performerének tekinthető Lukather a koncert első felében mintha kissé decensebb lenne a megszokottnál, a műsor közepére beékelt akusztikus mókázástól kezdve oldódni látszik. A kilométerekről felismerhető nyújtások és gurgulázások természetesen mindvégig a helyükön vannak, illetve az élet által megedzett kesernyés orgánumot is maradéktalanul megkapjuk. Nem mintha ezzel kapcsolatban bármikor is kétségek merültek volna fel... Amint pedig arra már a bevezetőben is utaltam, itt aztán tényleg nincs mód a komfortzónába süppedő, megúszós alibijátékra, ugyanis a műsorba rengeteg atipikusnak mondható elem került. Példának okáért nem mindennapi alkalom, amikor egy programban képviselteti magát a legtöbbször méltatlanul mellőzött Lea, a fusionbe hajló Jake To The Bone, sőt, ezúttal több ponton is megidézik a fekete báránynak számító Isolation albumot is! És akkor még mindig nem tettem említést a Toto-biográfiához csak közvetetten kapcsolódó, ám így is igen jelentős művek interpretációjáról, mint például Michael Jackson Human Nature-je (Steve Porcaro a zeneszerző!), illetve a Dűne általuk írt és hangszerelt zenéje. Egy szó mint száz: ha netán most érzed elérkezettnek az időt annak felderítésére, miért is oly jelentős fejezet a pop-rock irodalomban a Toto, akár innen is elindulhatsz.

A pátoszos jubileumokat nem különösebben kedvelem, a minőségi élő muzsikát annál inkább. Szerencsére előbbi jelen esetben fel sem merül, utóbbit viszont igencsak kiadós dózisban megkaphatjuk a 40 Tours Around The Sun által. Valami ilyesmit értek profizmus alatt.

A Toto június 27-én ismét Budapesten, a Papp László Sportarénában koncertezik. Részletek itt.

 

Hozzászólások 

 
#7 Meszlényi Bálint 2019-05-01 06:44
Látom, közben az olvasói pontozásnál beindult a trollkodás. Óriási poén...:)
Idézet
 
 
#6 Goodbye 2019-04-30 15:32
Tanulhatna tőlük az összes mai popzenekar. Azért lassan új albumot is csinálhatnának.
Idézet
 
 
#5 Meszlényi Bálint 2019-04-30 07:51
Rock/metál kereteken kívülre is értettem az imént leírtakat.
Sajnos egyebek közt- szerintem- az a probléma is fennáll, hogy ma egy adott műfaj hangszereseinek zöme ugyanabból a pár tucat zenész ikonból “rakja össze magát”. Persze nyilván van kivétel, meg ahogy Te is utalsz rá, lenne új a nap alatt.
Idézet
 
 
#4 Xanadu 2019-04-29 23:04
Idézet - Meszlényi Bálint:
Van igazság abban, amit írsz, bár azért annyit a fiatalok védelmében- magam is ifjú titán lévén-, hogy tehetséges, muzikális figurák szép számmal akadnak most is a feltörekvő generációban, akár idehaza is. Valahogy inkább azt látom problémásnak, hogy nem születik annyi eredeti muzsika, mint anno. Hogy ez az alkotói szellemiség hibája, vagy a műfajok lehetőségeit sikerült ilyen szinten kiaknázni, az már egy jó kérdés...:)


"Valahogy inkább azt látom problémásnak, hogy nem születik annyi eredeti muzsika, mint anno."

Ezt a soft rock/hard rock műfajra érted, vagy úgy alle zusammen a rock/metalra? Nagyon nem mindegy, mert a Toto által képviselt vonal (és ahogy látom, te is leginkább a hard rockot favorizálod) már réges-rég elment a falig, majd onnan vissza, és miután - valljuk be - nem egy szerteágazóan komplex hangzásvilágú zenei zsánerről beszélünk, nem is igazán értem, miféle eredetiség kérhető számon a kortársakon.

Bár nyilván vannak mostanában is amolyan újítók, pl. az általam kevésbé preferált Ghost kicsit csavart is egyet a dolgon, de a trad. hard rock nem egy olyan műfaj, ami folyton meg tud újulni, a zenész legfeljebb a rég lefektetett alapokat, paneleket képes picit modernebb formába önteni. Aztán lehet, tévedek. Gondolok itt olyasmi "fúzióra", mint ahogyan a post-rock/shoegaze házasodott össze a nordikus black metallal: nem is olyan régen ez afféle szentségtörésne k hangzott volna, mostanra pedig már kb. tele a padlás ezekkel is.

Ááá, szerintem már mindent eljátszottak, nincs új a nap alatt, talán csak a blues/grindcore-t feltalálása várat még magára... :D
Idézet
 
 
#3 frontiers 2019-04-29 19:06
Idézet - Meszlényi Bálint:
Van igazság abban, amit írsz, bár azért annyit a fiatalok védelmében- magam is ifjú titán lévén-, hogy tehetséges, muzikális figurák szép számmal akadnak most is a feltörekvő generációban, akár idehaza is. Valahogy inkább azt látom problémásnak, hogy nem születik annyi eredeti muzsika, mint anno. Hogy ez az alkotói szellemiség hibája, vagy a műfajok lehetőségeit sikerült ilyen szinten kiaknázni, az már egy jó kérdés...:)

ez azért van, mert nincs motivációja a művészeknek. A Toto idejében a zenészek még törekedtek arra, hogy újat alkossanak, hogy szóljon valamiről és leginkább valakinek a zene, ma az a trend, hogy minél többen tolják le a Spotify-on és a youtube-on. A koncerteken már maximum testileg van ott a rajongó -a legtöbb esetben-, és ez kihat az előadóra, zenészre is.
A zene szelleme veszett el.
Idézet
 
 
#2 Meszlényi Bálint 2019-04-29 17:23
Van igazság abban, amit írsz, bár azért annyit a fiatalok védelmében- magam is ifjú titán lévén-, hogy tehetséges, muzikális figurák szép számmal akadnak most is a feltörekvő generációban, akár idehaza is. Valahogy inkább azt látom problémásnak, hogy nem születik annyi eredeti muzsika, mint anno. Hogy ez az alkotói szellemiség hibája, vagy a műfajok lehetőségeit sikerült ilyen szinten kiaknázni, az már egy jó kérdés...:)
Idézet
 
 
#1 Medve László 2019-04-29 16:44
Fantasztikus koncertfilm. Ahogy a korábbiak is. :)

Hihetetlen, mit tudott ez a generáció. Szomorú, hogy az azt követők a nyomukba sem érnek: se zeneileg, se mondanivalóilag , se emberileg. :(
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Deep Purple - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. február 17.

 

Perfect Symmetry - Budapest, Club 202, 2013. október 23.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Helloween - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Dark Tranquillity - Budapest, Dürer Kert, 2010. október 14.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.