Shock!

május 22.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Demó tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Klakk: Kelj fel!

A 2002 nyarán alakult Klakk zenekar névválasztásán nem lovagolnék túl sokat, elsőre kicsit furcsálltam ugyan a dolgot, de aztán arra jutottam, hogy eredeti nevüknél (ami Pont mi? volt, és kábé 2003-ig használták) ez is jobb. A Klakk tehát már nem is annyira fiatal csapat, és ha mindeddig nemigen hallottunk róluk (én legalábbis tuti nem), az leginkább annak köszönhető, hogy mindössze két demóra futotta erejükből: 2003-Lúzer, 2006-Az út végén, illetve volt még valami felvett, de ki nem adott lemezanyaguk is. Közben persze tagcserék jobbról, tagcserék balról, a csapat pedig szép lassan libasorban kiköltözött a britekhez szerencsét próbálni. Ha minden igaz, a székhely jelenleg is ott található, ez pedig itten egy négyszámos demó, melyet 2008 januárjában rögzített a három fiatalember.

A stílus nem túl könnyen behatárolható, talán akkor hazudom a legkisebbet, ha azt mondom: funk alapokra érkeznek a helyenként keményebben megdörrenő, de azért alapvetően inkább csak színező gitártémák (direkte nem írtam riffet), illetve Csökmei Dani erősen rap közeli ritmizált szövegmondása. Alapvetően sem a funk, sem a rap nem tartozik kedvelt műfajaim közé, de azért kis dózisban még egyik sem veszélyes az egészségemre. Klakkék ráadásul nem is csinálják rosszul, főleg Csökmei Csabi basszusjátékára figyel fel az ember, simán az övé a fő hangszer a demón, és ha otthon lennék az ilyesmiben, biztos tudnék nagy nevekkel dobálózni, így viszont csak annyit tudok kinyögni, hogy nekem helyenként Flea, de még inkább a Jane's Addictionös Eric Avery neve ugrott be hallatán. Jó, persze, a szint nem ugyanaz, de az érzés hasonló.

A zenével így aztán különösebb gond nincs is, a fifikásan pattogó basszusú, szaggatott gitártémájú Kelj fel!, a verzékben teljesen szellős, majd szépen berobbanó, markáns szövegű Kemény szavak (Nyald ki a Schengen), illetve a záró, kakukktojásként ánglius nyelven előadott, lelazultabb Not Enough mind hallgatható darab, egyedül a Menedéket bírtam csak nagy nehézségek árán végighallgatni. Ez utóbbi a Fugees egykoron kereskedelmi rádiók által szarrá játszott Ready Or Notjának átdolgozása, amitől pedig engem mindig is kivert a jeges verejték, ráadásul az átértelmezés nem is sikerült túl jól: furcsán szól a dob, a háttérben felcsendülő óó-óó nélkül pedig jobb lenne a kedvem, mint vele. Na mindegy.

Amin pedig mindenképp lenne még mit csiszolni, az egyrészt Dani szövegritmizálása, néhol ugyanis túl hosszúak azok a fránya sorok, egyszerűen megbicsaklik a ritmus. Másrészt a szövegek: hiába vannak helyenként kimondottan jól megfogalmazott gondolatok, ha rögtön utánuk közhelyek sorakoznak (ebből a szempontból is a Menedék a mélypont). És a Not Enough alapján esetükben is egészen egyértelmű: ehhez a zenéhez egyszerűen a magyarnál jobban passzol az alapvetően jóval rövidebb és egyszerűbb szavakat használó angol. Talán nem lenne hülyeség elgondolkozni a váltáson, főleg, ha Nagy-Britanniában is próbálnak majd mozgolódni a srácok.

Alapvetően nem az én zenémet játssza ugyan a Klakk, a demó hallgatása közben mégsem éreztem leküzdhetetlen ingerenciát arra, hogy a rettegett elfekvő promókupac aljára száműzzem a CD-t, és ez jó jel. Akik a rockzene mellett a funkyt meg a rapet is szívesen hallgatják.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Sting - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2011. június 30.

 

Die Krupps - Budapest, Dürer Kert, 2011. május 1.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

Wendigo - Budapest, Rocktogon, 2007. április 29.

 

Wendigo - Gödöllő, Trafó, 2004. március 26.