Nos, ez az a lemez, amiről nem tudom, hogy komolyan vegyem, vagy sem. Nem tudom ugyanis elképzelni azt, hogy manapság egy zenekar úgy akarjon ismertté válni, hogy közben anyanyelvükön brekegnek a számok közben. Mielőtt valaki nacionalizmussal vádolna, hallgassa meg az albumot, ahol csekély angol szöveg mellett csehül szól az ének, és bizony az egyik számban ott a brekegés ("Brekeké!")
Nomármost eme békaporontyok death metal alapokon mozognak, aztán erre rápakoltak mindent: grindot, heavy metal, doomot, ráadásul az egészet tönkrevágták egy iszonyatosan csapnivaló énekessel - már ha szabad ezt a szót használni erre az antitalentumra, aki rikácsolásával élvezhetetlenné teszi a zenét. Bár azt sem mondanám, hogy a zene önmagában profi, erre biztos nem mozdulna rá Chris Barnes, hogy ezekkel az arcokkal szeretne jammelni.
Zenei káosz ez, ráadásul közel sem olyan profi káosz, mint pl. a Voivod, hanem kidolgozatlan, hallgathatatlan. Brekeké!
