Shock!

szeptember 21.
kedd
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Times Of Grace: Songs Of Loss And Separation

timesofgrace_cTíz évvel ezelőtt (durva...) megvolt a maga sztorija a Times Of Grace projektnek és a The Hymn Of A Broken Man lemeznek, de mivel az album végső soron Jesse Leach Killswitch Engage-be való visszatalálásának katalizátorát jelentette, meg sem fordult a fejemben, hogy valaha is készülhet még folytatás ezen a néven. Főleg, hogy noha tetszett az a lemez, már akkor is leírtam: másokkal ellentétben én sosem éreztem nagyon markánsnak a választóvonalat Adam Dutkiewicz alapbandája és jelen projekt között. Utóbbit a frissen kiadott Songs Of Loss And Separationről már egyáltalán nem mondhatjuk el, a dalok viszont most is jók, szóval efféle kötözködésbe most biztos nem megyek bele.

Ha le kell zongoráznom a különbséget a debüthöz – és a KSE-hez – képest, mindenképpen még dallamosabb, elmélkedősebb, melankolikusabb lett a Songs Of Love And Separation, a súlyos érzelmi töltet azonban kétségtelenül ismerős lesz mindenkinek, aki valaha is hallgatta Adam D.-éket. A metalcore keretei között a Killswitch mindig is a legváltozatosabb, legkreatívabb bandák közé tartozott, így aztán nem mondom, hogy kitérnék a hitemből, ha elővezetnének egy-egy olyan nótát, mint a jelen lemezt meglepően finoman, megadallamosan és nyugisan indító The Burden Of Belief, de kétségtelen: jobb ezeket a sztorikat elválasztani egymástól. Engem mindenesetre helyből, első hallgatásra zsebre vágott a szám, hiába nem egy tipikus adrenalinsokkos nyitás. A kettes Mend You pedig talán még erősebb, ebből a melankolikus, irgalmatlanul az agyba tapadó témából akár még komolyabb rockrádiós sláger is lehetne Amerikában, ha rendesen megtolnák. Egészen óriási például, ahogy a fokozatos építkezés után végül beérkezik az a gyilkosan zsíros, doomos riff, meg a finisben az album első üvöltései.

megjelenés:
2021
kiadó:
Wicked Good Records
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 9 Szavazat )

Nem megyek végig egyenként az összes dalon, a lényeg, hogy egy keserű, bánatos hangulatoktól sem mentes, ugyanakkor pozitív kicsengésű, kiegyensúlyozott lemezanyag készült Adam és Jesse műhelyében. Az album ráadásul elég változatos is, a skála az anyabandát is megidéző, zúzós-dallamos kettősségen alapuló Rescue-tól a Bleed Me melankolikus rock/metálján át a Cold nettó lírájáig terjed. A két kezdődal mellett mindenképpen a csúcspontok közé kívánkozik a földrengető gitáralapokkal, az agresszív és dallamos énektémák kettősségével roppant okosan operáló Far From Heavenless, ahol a szavalós blokk csak ráerősít a szám amúgy is meglévő monumentalitására. De nagyon rendben van a riffben erős Medusa is, ahol – a kását megkavarva – a nagyívű énekdallamokat hozó verzéket követi ordítós refrén. Vagy a Currents, ahol a vokálharmóniákban éppúgy ott kísért a klasszikus Alice In Chains szelleme, mint például Greg Puciato melodikus témáinak hangulata – utóbbi kimondottan érdekes Jesse-től, de cseppet sem rossz. Esetleg a grandiózus Forever zárás. Vagy tulajdonképpen akármelyik tétel, mert én nem nagyon hallok itt üresjáratot. A hangzás szintén parádés, és Adam is mindig jókor színesíti a dalokat énekfronton Leach mester mellett.

Nem egy szobazúzó-arcletépő, lánccsörgetve őrjöngő albumot készített a Times Of Grace, a megtisztító, katartikus erő azonban ugyanúgy benne van a Songs Of Loss And Separationben, mint ahogy a Killswitch is nagyon fel tudja tölteni az embert, ha épp arra van szükség. Akkor is ajánlom, ha a metalcore-vonallal szemben még mindig fűtenek az előítéletek, de vevő lennél egy nagyon érzelemgazdag, mindenféle extra és felesleges stílusjelző nélküli rock/metállemezre egy zseniális énekessel, végig magas színvonalú dalokkal. Az év egyik csúcsalbuma.

 

Hozzászólások 

 
#2 valarmorgulisz 2021-09-13 11:11
Hú ez kemény egy album lett. Főleg az elmúlt 1,5 (lassan 2) év tükrében. Érthető, hogy a világ nem épp a legideálisabb mederben csordogál, de ez a Jesse-Adam D duó nem csak, hogy érti az idők szavát, de érzi is. A Mend You nálam az év dala ez nem is kérdés. Mestermű. Csodálatos, gyönyörű dal. A Bleed me minden Nirvana Something in the way áthallássa ellenére is rettenetesen mély dal. Aki már veszített el olyat, akire szüksége van, az biztosan elsírja magát a végén, amikor ordít az "i need you" és üresen kisípol az üzenetrögzítő. Ezek a csávók nem csak zenélni tudnak, de ízlésesen, nagyon érzékenyen gondolkodni is. Nálam a Medusa és a Currents sajnos eléggé mellément, de egy erős 8,5/10-re jó. És aki nem hallotta az pótolja a 2011-eset, mert az is legalább ennyire jó!

Remélem nem tíz évet kell a 3.lemezre várni.
Idézet
 
 
#1 coligny 2021-09-11 09:30
Imádom.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Anthrax - Budapest, Budapest Park, 2013. július 30.

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2013. július 9.

 

Eric Martin - Budapest, PeCsa Music Café, 2013. március 9.

 

Muse - Budapest, Sziget fesztivál, 2010. augusztus 15.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2007. július 11.