Shock!

szeptember 16.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Suicidal Tendencies: World Gone Mad

suicidaltendencies_cKétség sem férhet hozzá, hogy a thrash-színtér idei egyik legnagyobb szenzációja volt, amikor Dave Lombardo csatlakozott a Suicidal Tendencieshez. Szép lassan aztán az is kiderült, hogy nem csupán néhány koncertről vagy turnéról van szó, hanem a jó öreg Cyco Myko a beígért új album felvételeit is Dave-vel képzeli el. A jelen állás szerint utolsó Suicidal Tendencies-nagylemez tehát Dave Lombardo játékával készült el, hallatán pedig megnyugodhatnak azok, akik attól féltek, hogy a Slayer legendás ex-ütősének csatlakozásával megváltozik majd a csapat zenéje. Tény, hogy az ST stílusa másféle dobolást igényel, mint amit Dave-től eddig legtöbbször hallottunk, de ugyúgy tény az is, hogy a fickó bármit el tud játszani, amire egy rock/metal-anyagon szükség lehet, és erre a World Gone Mad az újabb bizonyíték.

Amellett tehát, hogy Lombardo stílusa a Suicidal Tendenciesben is egyértelműen felismerhető, nem telepszik rá a dalokra, nem dobolja szét őket, és tökéletesen hozza azt, amivel Muirék messzemenőkig egyedi, karakteres zenéjét csak még színesebbé és izgalmasabbá tudja tenni. Amellett, hogy Dave elődje, a 13-t felütő, a zenekarban hét évet lehúzó Eric Moore is kiváló dobos volt, a World Gone Maden hallható játék egészen más szint. Már első hallgatásra lejön, hogy sosem lehetett még ilyen sűrű dobolást hallani ST-lemezen, de Dave játékára kicsit jobban odafigyelve az is simán kijelenthető, hogy mágikus dolgokat üt össze a dalokban. Ahogy fentebb írtam azonban, a Suicidal Tendencies stílusa ettől változatlan maradt: ez még mindig az a sajátos HC/thrash/punk/crossover/funk/bármi-ötvözet, amit Mike Muir vezetésével már lassan negyven éve (!!!) tolnak. Mike mellett az 1996-ban csatlakozott Dean Pleasents van még itt a régi arcok közül, azaz Dave mellett új a ritmusgitáros is (Jeff Pogan), a 2014-ben elhunyt Tim „Rawbiz" Williams helyén pedig Ra Diaz kezeli a bőgőt, azaz már az a Michael Morgan sincs a csapatban, akit Rawbiz halála után igazoltak le. Mindez azonban senkinél sem eredményezhet homlokráncolást, a Suicidalben ugyanis mindig hatalmas volt a jövés-menés, a dalok minőségén a tagcsere-cunami azonban sosem látszott meg, és nem látszik meg most sem.

megjelenés:
2016
kiadó:
Suicidal Records
pontszám:
10 /10

Szerinted hány pont?
( 45 Szavazat )

A World Gone Mad ugyanis csaknem tökéletesre sikerült, ráadásul felsorakoztat pár akkora himnuszt, amelyek idővel tuti, hogy klasszikussá érnek majd: a nyitó Clap Like Ozzy kapásból ilyen, nem véletlen, hogy huszonkét év után először épp ezt hozták ki kislemezként (az 1994-es Love v. Loneliness volt az ezt megelőző, utolsó Suicidal-single). Olyan sodró lendületű, ám mégis fogós himnusz ez, amely bátran odatehető a War Inside My Head vagy a You Can't Bring Me Down mellé. Ugyanígy tízpontos a One Finger Salute és a Get Your Fight On is, amik szintén kihagyhatatlannak tűnnek a 2017-ben az Agnostic Fronttal közösen startoló turné programjából.

Dave dobolása és Mike jellegzetes vokalizálása mellett nagy erőssége még a lemeznek Dean Pleasents tök egyedi, kiváló szólómunkája is, ami messze túlmutat a hasonszőrű zenekarok dalaiban általában hallható gitározáson. Ráadásul néhány riffben olyan egész érdekes, leheletnyi áthallásokat (danziges, Alice In Chains-ízű dolgokat, sőt, a Happy Never Afterben még egy nirvanás téma is van) véltem felfedezni, amelyek eddig nem voltak jelen a zenekarnál, azonban ezek is csak hozzátesznek a lemezanyaghoz. Bár fentebb három dalt emeltem ki, mindez nem azt jelenti, hogy a többi tétel gyengébb vagy szürkébb lenne náluk, lévén az egész, tizenegy tételes dalcsokor egységesen erős és izgalmas, épp csak nehezebben adják meg magukat az olyan számok, mint például a hét perc feletti Still Dying To Live vagy a The New Degeneration. Ettől azonban még mindegyik süt, Lombardo feszes dobolása miatt pedig húznak is, mint a gőzmozdony.

2017 elején a csapat kihoz még egy EP-t, de jelen állás szerint Mike Muir annak ellenére sem tervez újabb nagylemezt, hogy egy friss nyilatkozata szerint Dave máris rágja a fülét miatta. A magam részéről remélem, hogy sikerül befűzni az öreget legalább még egy korongra, addig is azonban aki rám hallgat, mindenképpen elcsípi őket élőben a 2017 januárjában induló turnén.

Képtelen vagyok kevesebbet adni a maximális pontszámnál.

 

Hozzászólások 

 
+3 #7 Final Command 2017-02-11 08:33
Így pár hónap után nekem abszolút a kedvenc ST lemezem lett, a klaszikusokat is beleértve. Hallatszik, hogy kihasználják Lombardo jelenlétét, nagyobb teret engednek neki, de ez jól áll az egésznek. Az is érdekes, hogy Mike énektémái mindig is jellegzetesek voltak, ettől itt sem tér el, de valahogy most sokkal erősebbnek, kidolgozattabna k érzem őket. A gitár és basszustémák meg külön-külön is élvezhetők, örömzene az egész lemez. A 13-at én akárhogy akartam nem tudtam megszeretni, de ez nagyon beütött, kocsiban elsőrendű hallgatnivaló, csak győzd kifizetni a csekkeket a gyorshajtásért :)
Idézet
 
 
+1 #6 Szathmári Zoltán 2016-12-18 00:01
A 13 szerintem sokkal jobb volt. Ötletesebb, jobban megragadt. Jó-jó, hogy Lombardo, (imádom az ürgét) de nem az ő stílusa számít meghatározónak, ha egyébként a dalok nem olyan erősek. Azért persze nincs mese, szeretem őket!
Idézet
 
 
-5 #5 A négy páncélos 2016-10-19 10:27
A Still cyco utáni lemezeiket képtelen vagyok végighallgatni, pedig régen mekkora fanatikus voltam.
Idézet
 
 
+4 #4 Dead again 2016-10-16 16:46
Nekem ez jobban tetszik, mint a 13. Én is megadom a 10 pontot. Talán csak annyi, hogy a Happy never afterben túl sok a Happy never after.
Ettől függetlenül is telitalálat.
Idézet
 
 
+7 #3 Chris92 2016-10-15 19:27
Valóban jó lemez, de a 13 számomra is erősebb és egységesebb volt, ez egy kicsit kifullad a végére, az utolsó két szám nem is nagyon működik. Viszont Lombardo nagyon illik a gárdába, a tempósabb daloknál úgy húz a játéka, mint az elszabadult kocsisszekér!
Idézet
 
 
+5 #2 Tulus 2016-10-15 10:53
Jó lemez lett, bár nekem az előző album jobban tetszik.
Idézet
 
 
+17 #1 notreadam 2016-10-15 07:17
Remélem még az öreg Muir-t betudja Dave fűzni, kár lenne ha itt vége lenne.Király zene királyoktól!
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Iron Maiden - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2014. június 3.

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Slayer - Tokaj, Hegyalja Fesztivál, 2011. július 15.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Jerry Lee Lewis - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2010. október 31.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.