Shock!

szeptember 15.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés
Shockmagazin

Sentenced: The Funeral Album

Düh és bánat elegye kavarog bennem, amiért van bőr a képükön ezeknek a szuicid hajlamú finneknek. Mégis, hogy merészelnek cserben hagyni bennünket?! Hogy merészelik bedobni a törülközőt? (Ezt a könnyelműséget akkor fogják igazán bánni, midőn feltűnik a fejük fölött az első vogon űrhajó...)

megjelenés:
2005
kiadó:
Century Media / HMP
pontszám:
9,5 /10

Szerinted hány pont?
( 9 Szavazat )

A Sentenced mindig is egyike volt legkedvencebb finn bandáimnak - különösképp a mesterien sikerült Amok óta vagyok elkötelezett hívük. Szeretem egységes, azonnal felismerhető hangzásvilágukat, Ville karakteres hangját, pompás, szédítően jó dallamaikat, fekete humorral átitatott szövegeiket. Mindebből bőven kijutott erre a nekrológ-jellegű albumra - csak azért, hogy hajunkat tépjük a méregtől...

Az ütős, full lendületes May Today Become the Day kiváló nyitánya e jelképes, ötven perces temetési szertartásnak, de a nyomában zúzó Ever-Frost sem ad alkalmat a szégyenkezésre. Tipikus, fülbemászó Sentenced-melódiák. Az anyag tartalmaz melankolikusabb, búcsúzás-hangulatot sugalló szerzeményeket is, ezek közé tartozik a We Are But Falling Leaves, vagy épp a retro elemekkel kacérkodó, elszállós Her Last 5 Minutes. A kezdetekre utaló, sötét retro-hatást egyébként még egyértelműbben idézi vissza az elborult Where Waters Fall Frozen című rövid zöngemény, jelezve: stílusváltás ide vagy oda, az évek folyamán nem feledkeztünk meg gyökereinkről! Szájharmonikás zizzentyűvel teszik feelingessé a balladisztikusan induló, majd ezerrel rákapcsoló Despair-Ridden Hearts perceit. Nem kispályás nóta. Harapós és izmos a Vengeance is Mine, amelyben gyermekkórus is helyet kapott. A jobbnál-bikább nóták úgy sorjáznak egymás után, mint a fegyelmezett kiskatonák, folyamatos mozgásra késztetve a T. Hallgató kezét, lábát, fejét, dúdolásra kinövesztett hangszálait. Ez alól a keleties pilinckát megpendítő Consider Us Dead, vagy az andalító melódiával bíró Lower the Flags sem kivétel. Ugyancsak tökös módon slágeres a sikamlós Drain Me (my darling, ezt képtelenség nem hozzáírni, noha nem a cím része...). A Sentenced utolsó hozzánk intézett dala a részben komor színeket öltő, részben fenséges, egyébiránt pedig csodássá bontakozó End of the Road.

Mindannyian ismerjük a közhelynek számító figyelmeztetést: soha ne mondd, hogy soha. A fiúk most mégis kimondták. Mi pedig legfeljebb reménykedhetünk, hogy ez is csupán egyike kesernyés tréfálkozásaiknak s ki tudja?, egy napon tán magukhoz térnek tetszhalott állapotukból, épp oly hévvel támadva fel, mint tette azt nemrégiben a Crematory. Mint tudjuk, a remény huny ki utoljára...

Príma, színvonalas albumot kapunk a fiúktól búcsúajándékként. Köszönjük meg nekik nyáron azzal, hogy a színpad elé özönlünk és szeretetünkkel mutatjuk ki, mennyire nem értünk egyet a döntésükkel.

 

Hozzászólások 

 
+6 #1 Dead again 2015-12-01 11:18
10/10 pontos. Méltó búcsú a zenekartól. Kevés zenekart tudnék mondani, akik ilyen tanítanivalóan zárták volna le a karrierjüket. Írtak egy búcsúlemezt (szerintem a legjobbjuk), volt egy búcsúturné, majd volt egy DVD a búcsúbuliról, aztán még később kiadták újra az összes lemezüket egy pakkba, és a sohaviszontneml átásra. Nem volt semmilyen visszatáncolás, szappanopera, perek, egymásra mutogatás.
Tiszta, kerek, és őszinte volt. Maximális respect.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

King 810 - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2015. február 5.

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Depeche Mode - Budapest, Puskás Ferenc Stadion, 2013. május 21.

 

Leander Rising - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2013. február 7.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.