Shock!

október 24.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Razorback: Criminal Justice

Ezek a germán csávók elszántan gyúrnak arra, hogy a műfaj legpocsékabb, legigénytelenebb borítóival rémisztgessenek bennünket. Rendben, ne nyomasson mindenki Rubens-, vagy Monet-reprókat az albumaira, de azért ez is túlzás...

megjelenés:
2005
kiadó:
Massacre / HMP
pontszám:
5 /10

Szerinted hány pont?
( 1 Szavazat )

Miheztartás végett utánanéztem, mennyi szép és jót írtam e csapat legutóbbi anyagáról. Az eredmény lehangoló: semennyit. Mivel azonban nem bűzölgethetem ezt a lemezt a fiók mélyén az idők végezetéig, jobb most túlesni rajta... Kezdetnek akár örvendezhetnék is: a promolemez alig több, mint félórányi mjuzikot tartalmaz. Ujjongás helyett azonban inkább meglepődöm. Ez ugyanis kicsit más, mint amire - múltbéli rémemlékeim alapján - lélekben készülgettem...

A nehézkesen kúszó, kissé misztikus hangvételével együtt is megkapó The Flames Still Burns egészen épkézláb nótának tűnik. Súlyok vonszolódnak és elektronikás kütyük cicmörögnek vállvetve. A hangulat olyasmi, akár egy elszállósabb EverEve dal esetében. Az It's Alright jóval élénkebb, amolyan bulis, rock'n'rollos tétel, amelyre könnyen rá lehet kattanni. Időnként kicsit úgy érzem, az énekes - továbbra is Stefan Berggren, ex-Company of Snakes - valódi hangját legfeljebb lepkehálóval tudjuk megcsípni a sok gépi mahinálástól és effekthegytől, melyek olykor a gityókra is úgy nehezülnek, mint megannyi lavina, de többé-kevésbé így is rendben van a cucc. Visszalanyhul és valahol a rock és metal mezsgyéjén bolyong a Big City Jungle.

Egyben ez az a pont is, ahol kezdem elveszíteni mind a fonalat, mind az érdeklődésemet, ugyanis az egymás után sorjázó nóták belefúlnak egyfajta egérszürke miazmába. Lendületet, figyelemre méltó melódiákat még lámpással se találunk. Néhány lomha, középtempós tétel után ráadásul még egy harmatos-akusztikus balladán is át kell vergődnünk magunkat. Ebben kivételesen Stefan laza, de kellemes énekét a legérdemesebb végigkagylózni. A Razorback mindvégig egyfajta minimalizált, cizelláktól teljesen mentes zenében utazik, ahol szikár-száraz alapriffek röfögnek végig a nótákon. A fülbekúszó dallamok egytől-egyig szabadságra mentek. A korong második fele olyan szinten süpped dögunalomba, hogy az már-már művészi.

A Razorback fájdalmat nem okoz ugyan, de örömet se sokat.

 

Szóljon hozzá!


Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

Devin Townsend Project - Budapest, Barba Negra Music Club, 2015. március 12.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Pain of Salvation - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2005. február 16.

 

Wendigo - Budapest, Pesti Est Café, 2004. május 15.