Shock!

Hmm! Ez nem is rossz! Sőt! A dánok első számú dallamos metalcsapatának új lemeze határozottan kellemes benyomást tett rám már első hallgatásra is. Anno '87-ben a Future World című klasszikus egyike volt az első metal albumaimnak, a pesti koncert pedig életem egyik első olyan buliélménye volt, ahol külföldi zenekart láthattam.

Azóta eltelt 12 év, a csapat kiadott néhány albumot (pl. a szintén igen jól sikerült Jump The Gunt), most pedig itt az aktuális 11 nótányi dalcsokor.A hangzás kellemesen pofaszaggató, de a kemény riffelést remekül ellenpontozzák Ronnie Atkins eltéveszthetetlenül jellegzetes énekdallamai és Alan Owen szintitémái. A mjúzik maga izgalmas elegye a kemény, riffelős európai metalnak, és a '80-as évek végén a tengerentúlon honos slágeresebb megközelítésnek. Részemről a keményen riffelő, húzós Only In Americat meg az ultradallamos Hell On High Heelst favorizálom leginkább.

Jó ez a lemez, még ha a címadó nóta és a Scent Of My Prey képében egy-két fáradtabb téma is felüti a fejét. De ettől függetlenül a Jump The Gun óta ez a csapat legjobban sikerült korongja. Nem alapmű ugyan, de korrekt hallgatnivaló, és még egyéniség is szorult belé. Kár, hogy a borító csapnivaló lett. Erre azért jobban is odafigyelhettek volna a Massacre Records illetékesei...