A borító alapján vérbősz black metalt sejtettem volna, ellenben a hirdetésekben George "Corpsegrinder" Fisher nevével hirdették az albumot, ismerős név, ugye? Igen, igen, a Cannibal Corpse torkáról van szó. Aki azonban egy második CC-t vár az csalódni fog; ez az album inkább egyfajta keresztmetszete a svéd jellegű death metalnak és a régi, klasszikus Bay Area thrash vonalnak.
De nem akarok rögtön a közepébe vágni; annyit elöljáróban tudni kell, hogy a csapat 1999-ben alakult, olyan személyek tagságával, mint például Richard Brunelle, ex-Morbid Angel gitáros, ő és két társa a göteborgi vonal hatása alatt indították el a dallamos death metalt játszó együttest, és 2000-ben jelentették meg a debütalbumot Legacy In Ashes címmel. Azóta csak egy EP jelent meg és némi tagcserék után itt a Promises In Blood. Ami igencsak fajsúlyos anyag lett. Valahogy úgy jellemezném, hogy a Testament találkozik az In Flames-szel. A tempó inkább középgyors, nagyon masszív, lezúzós ritmusszekcióra épített dallamos gitárjátékkal, ötletes death-elemekkel. Nagyon jó a két gitáros, Jay Fossen és Jack Goodwin, jól felépített riffjeik, szólóik elviszik a lemezt a hátukon, de a dobos, Nick Goodyear (tényleg így hívják?!) is a legjobb death-ütősök közé való. Aki pedig hallott már Cannibal Corpse lemezt, annak lehet némi fogalma az "énektémák" felől is, bár itt némi dallamosság is megfigyelhető, sokszínűbben használja Hulladaráló úr a hangszálait.
A lemez közepe táján található a kakukktojás; az Erzsebet című instrumentális szösszenet, ahol a gyorsulás és darálás helyett a kellemes dallamoké a főszerep. Jó kis pihi a másik 11 thrash/death bangelés közepette... A borítót pedig nem tudom, ki festette, de olyan szuggesztív, erős darab lett, ami ritkán születik; nagyon hasonló az Ahriman lemezének borítójához, amiről már volt szerencsém értekezni; ugyanolyan kifejező, mély nyomot hagyó kép. Tetszik, na!
A zenét összegezve pedig; ha bírod a fenti irányvonalat, nem nagyon csalódhatsz, ha pedig nem, akkor úgysem ez a lemez fog meggyőzni.
