Shock!

szeptember 24.
csütörtök
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Paradise Lost: Obsidian

paradiselost_cBizonyos zenekarok szinte lineárisan haladnak előre az évtizedek során, másoknál sokkal komolyabbak a kilengések. A Paradise Lost kétségtelenül utóbbi klub tagságát gyarapítja, de mára valahogy náluk is letisztult, kiegyensúlyozottá vált minden. Nekem legalábbis egy elégedett, magával kiegyezett zenekar képe jön le az interjúkból és az utóbbi több mint egy évtized lemezeiből is. Nem mondom, hogy mindegyik album nagy kedvencem lett ebből az érából, mert némelyik jobban megtalált, némelyik kevésbé, de objektíven nézve egyikre sem nagyon lehet panaszkodni. A csapat mai irányvonalában sok minden elfér békében egymás mellett, és az Obsidian is megbízhatóan folytatja a sort.

Soklemezes, bejáratott nevekről sosem könnyű írni, sőt, sosem könnyű elhelyezni az aktuális új anyagot a terjedelmes diszkográfiában. Az efféle csapatoknál jellemzően a közönség is adott korszakokhoz kötődik, életkortól, becsatlakozási szakasztól is nagyban függ, kinek mi a kedvence, ki mihez viszonyít. Éppen ezért cseppet sem lepett meg, hogy eléggé megosztotta a tábort, amikor a 2015-ös The Plague Withinen a megelőző években már amúgy is rendesen visszasúlyosodott banda még a hörgésig is visszanyúlt. Ne feledjük, a tábor túlnyomó többsége itt bizony bőven azután érkezett, hogy Greg MacKintosh és társai levetkőzték a korai doom/death-stílusjegyeket... Ugyanakkor a zene alapkaraktere ettől még nem módosult lényegesen. Ha úgy tetszik, visszahoztak néhány régi alapelemet színesítésként, és ennek köszönhetően csak még változatosabb lett náluk az összkép. A legutóbbi Medusa brutálnyersre vett hangzása és magukhoz képest is extrán beborult megközelítése még megosztóbbnak bizonyult. Az Obsidian ehhez képest ismét letisztultabb, sokszínűbb album, de közben száz százalékos modernkori Paradise Lost.

megjelenés:
2020
kiadó:
Nuclear Blast
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 59 Szavazat )

Nick Holmesék mára tényleg teljesen belakták azt a területet, amelyen alkotnak. Pontosan tudják, mi működik ebben a sajátos, azonnal felismerhető mixben, és mi nem: mint fentebb is utaltam rá, az arányok mindig mások egy kicsit, de a lényeg, a dolog alapkaraktere már sosem változik úgy és olyan mértékben, mint például a '90-es évek végén. Ennek megfelelően mindjárt a nyitó Darker Thoughts felvillantja mindazt, amire a folytatásban számíthatunk: a finom bevezető után egy rendkívül okosan megformált Paradise Lost-himnuszt villantanak, amely egyszerre operál hörgős és fogósan dallamos énektémákkal, illetve egy óriási MacKintosh-szólóval. A szimfo-díszítések kicsit plasztik módon szólnak ugyan, de szódával még ez is elmegy, mindenképpen az album egyik legjobb daláról beszélünk.

Az album előnye közvetlen elődjével szemben a feltűnő változatosság, kicsit tényleg mindegyik dal másmilyen. A Ghosts például old school módon hozza a dark/goth rock elemeket, a nyílt Sisters Of Mercy-ízeket, de a csapat sajátos világába ágyazott módon. Az újabb óriási szólóval megkoronázott The Devil Embraced ezzel szemben morózusabb, agresszívebb, mégis nagyívű tud maradni, a Ravenghast viszont a zenekar legborongósabb, legnyomorúságosabb oldalát mutatja. A fogós Forsaken védjegyszerű döngölést villant Aaron Aedytől, miközben az Ending Days a szinte hegedűként zokogó gitárral teremt érdekes hangulatot, a Hope Dies Youngban viszont már lebegős, new wave-es futamokkal dolgoznak. Minden eddiginél magabiztosabban alkalmazzák egymással párhuzamosan az eltérő énekmegoldásokat is, erre egyértelműen a Hear The Night szolgáltatja a legjobb példát már-már meglepően dallamos, mégis alárhörögtetett refrénjével – és tökéletesen működik az elegy. A Defiler pedig lezárásként újabb kiemelkedő darab éjfekete bontásokra érkező Holmes-acsarkodással, kifejtős szólóval. Nick bömbölése nyilván nem szól már olyan erővel, mint a '90-es évek elején, de én – sokakkal ellentétben – egyáltalán nem érzem problémásnak sem, sőt, így is tök jellegzetes.

Összességében tehát meggyőzőre sikerült az Obsidian, az előző albumnál egyértelműen jobban tetszik, az azt megelőzőhöz képest viszont több most a töltelék (halld például a Serenityt). A másik észrevételem a fiatal Waltteri Väyrynennek szól, aki roppant képzett meg erőteljes dobos, csak éppen tisztában is van ezzel, és néhol egyértelműen többet üt meg figurázik a kelleténél. Erre két fentebb is említett, amúgy tetszetős tétel, a The Devil Embraced és a Forsaken a legfülbeötlőbb példa. A Paradise Lost zenéje sosem kívánta meg az ilyesmit, és épp azért feltűnő most az időnkénti túlhajtottság, mert a közhelyesen úthengerszerű, übertechnikás Adrian Erlandsson például sokkal inkább belesimult az összképbe a 2015-ös anyagon. Nem nevezném hibának a dolgot, de legközelebb vissza kellene nyesni Waltteri barátunk túlkapásaiból. De ahogy írtam, komoly gond igazából nincs a lemezzel, jól elvagyok vele.

 

Hozzászólások 

 
#17 JesterRace 2020-06-09 13:51
Nehezen adta meg magát a lemez, elsőre fáradtnak tűnt, aztán egyszer csak berobbant, jóra hallgatás nélkül. Most ott tartok, hogy a Tragic Idol óta nem volt ennyire tetszó PL lemez számomra, pedig én a Medusát is bírom (A Plague valamivel fakóbb). Nagyon tetszik Holmes hangja, ügyesen variál azzal, ami van neki, rég látott kedvenc hangszíneketis előszedve..
Idézet
 
 
#16 methanor 2020-06-04 15:18
Lapos,unalmas,n yűglődés az egész.Az Icon,Draconian times,One second után zuhanórepülésbe kezdtek.Na jó,volt még a Symbol of life-on 2 jó nóta,aztán passz....Nekem ez a Requiem-szerű,vontatott ,ötlettelen spleenes zene már nem jön be.Sajnálom.
Idézet
 
 
#15 SiriKeeton 2020-05-28 12:32
Na most tegnap hallgattam pár albumot, a Medusa se olyan rossz, mint tűnt a megjelenése utáni időszakban.

Az biztos, hogy a korai klasszikusok (nálam Gothic, Icon, Draconian Times volt a három korai kedvenc, már huszonöt éve) mellé rakható számos későbbi album (a Faith Divides... és a Plague Within egészen biztosan egyenértékű nálam a korai lemezekkel, de több másik sincs messze lemaradva), és ez az új lemez is közel állhat.

Egyszerűen nagyon ritka az ilyen banda, amelyik egy ilyen hosszú karrier után még mindig nagyon erős, a korai klasszikusokkal vetekedő albumokat képes lerakni az asztalra. (A Maiden talán ilyen pl., legalábbis a 2015-ös albumuk nagyon bejött nekem, bár 1988-2015 között azért némileg halványabbak nálam, de tényleg nehéz ilyen bandákat említeni.)
Idézet
 
 
#14 Razorblade 2020-05-27 20:31
Idézet - Adam Szabo:
Újonc hallgatók viszont sztem ne ezzel kezdjék a banda munkásságát. Vannak ennél jobb alkotásaik, de ez is ott van a jobbak között.



Valóban ne. Az első PL album amit hallottam az a Medusa volt. Azután ha nem ajánlották volna az Icon-t meg a Draconian-t, lehet most nem írnék ide.

Igazság szerint ezt az albumot kezdetben elég furcsának éreztem, és végül nehezen is adta meg magát, de így sokadik hallgatásra egyre jobb és jobb,

Egyébként az egyik ismerősöm annyit tudott róla mondani, hogy itt-ott érzett Host-Depeche Mode áthallásokat, Őszíntén szólva ezt nem tudom hova tenni...Valaki? :D
Idézet
 
 
#13 zenon89 2020-05-27 20:03
Idézet - unrealnoise:
Idézet - zenon89:
Egy valamivel komplexebb anyag, S.oMercy ötvözet, de ismét a múltból szemezgető dalcsokor. Nem érzem a frissességet, az előrelépést. Most sem. Nincs varázsa, nincs karizmája. Öreges sablon ritmusmenetek, tipikusan szép Greg szólók és ismert harmóniák. Mindezt már hallottam korábban.


Miről beszélsz? :)

Vicc, hogy ha most megint elmentek volna elektro vonalba, az lenne a gond, jöhetne az akkor most, hogy ezt már eljátszották, még megújulni sem tudnak normálisan...

A másik, hogy khm. Ez (mára) alapvetően egy gothic metál banda lenne, mit vártál, majd átmennek valami prog metálba? :D

Amúgy meg itt egy szép kis rateyourmusic-on csináltam egy szűkítést, gothic metal-ra, 2010-től az összes albumot beleértve.

A Paradise Lost annyira szarul csinálja amit csinál, hogy a 12-es, a 15-ös és a 17-es lemezük is ott van a toplista erősen felső részében; a Medusa van a leggyengébb helyen, de az is 13...

És itt nem minden a népszerűség, ismertség, de ez már szimpla matek...

Szóval várod a csodát, az ismeretlen világokat, csak közben az van, hogy senki, az elmúlt 10 évben senki nem szállított jobb lemezeket náluk ezen műfajt tekintve.

Azt sem tudom mit kell keseregni, ha The Cure-os, art pop-os, darkos témákat keresek, amelyekben nincs hörgés, meg visszafogottabb ak, akkor betolom az MGMT - In the Afternoon-t pl, aztán jólvan.

Pl nem is értem, hogy a Radiohead miért képtelen az "igazi" megújulásra, simán csinálhatnának black metal anyagokat is!

Ezzel az egésszel azt akarom mondani, hogy senki nem váltotta meg a világot gothic metál részről, ha igen, szeretném hallani a lemezcímeket, meg azt, hogy tényleg elismerés övezi őket. (Azzal sokra nem megyek, hogy valamire rámondja valaki, hogy itt van, de közben valamiért kutya sem ismeri és hallgatja őket...)

De erről a lemezről:

Szerintem meg most értek be úgy tényleg. Változatos anyag, de nem túltoltan, finoman illeszkedő részekkel, mesterien kimért, jól megírt dalok összessége. Komolyan mondom, hogy az egyik, ha nem a legértebb munkájuk.

És ismét visszatérek ahhoz, hogy ennek a stílusnak vannak keretei, amelyekből nagyon nem lehet kilépni, mert az már nem az lesz. És lehet azt mondani, hogy jajj, de hát milyen keretekről beszélek... hát szerintem vannak, és bizony ez pont az egyik olyan műfaj, ahol elég zártak ezek a dolgok...

De cáfolatot szívesen hallgatok...

Amúgy metalstorm-on 8.74-en áll a lemez, ezzel toronymagasan a legjobb anyag idén, és bizony ezzel még / már bent is van _minden idők_ 200 legjobb lemeze között.

Kifordult magából a világ, ilyen ötlettelen lemezzel így hasítani...

Részemről 10/10, ilyen profin, okosan, jól összetákolt lemezt nem mostanság hallottam, műfajon belül bátran állítom, hogy több mint 10 éve senki meg sem közelíti őket, még egy-egy lemez erejéig sem. Persze nyilván van olyan amit nem hallottam, de azért erősen rajta vagyok, hogy ne maradjak le semmiről...


Arról beszéltem, hogy nincs a PL esetén ,,alapvetően ez vagy az". Pont ez a skatulya! A fanok még 30 év után se tudják ezt megérteni. Megmondom őszintén, hogyha a Draconian times után jött volna a the Plague within vagy Tragic idol, sokkal kevesebbet érne most ez a banda. Szerencsére nem bábozódtak be egyszerű death/doom metálkodásba annak idején. Nagyobb elmék ők ennél.
A népszerűség pedig nem jelent semmit, ahogyan az eladási listák sem. Őszintén leszarom. A művészi attitűdök sokkalta fontosabbak ennél. Leginkább Nick énekesi teljesítménye szürke az albumon, sőt már vagy 8 éve. Alapvetően az előző 3 lemez összevegyítése történt. Viszont nincs már akkora változás az egyes albumok között. Nagyon hasonlóak. Patikamérlegen kimért dög unalom. Nagyjából ezt lehetne mondani róla.
Idézet
 
 
#12 Adam Szabo 2020-05-27 19:19
Nem rossz korong ez.
Aki szereti ezt a stílust, amit a banda képvisel, nem fog csalódni.
Újonc hallgatók viszont sztem ne ezzel kezdjék a banda munkásságát. Vannak ennél jobb alkotásaik, de ez is ott van a jobbak között.
Idézet
 
 
#11 Equinox 2020-05-27 18:44
Idézet - RobertThorn:
... én speciel az Icon mellett imádom a fekete bárány Host lemezt is, bár lehet ezzel egyedül vagyok.

Én is szeretem módjával, de az egy Depeche Mode tribute lemez. Tiszta pop. Nem szitokszónak mondom ezt, csak a Paradist Lost egyszerűen nem egy szinti-pop zenekar. Az ő tudásuk máshol jön ki igazán (Draconian Times a kedvenc, nagyon régóta)
Idézet
 
 
#10 RobertThorn 2020-05-27 17:59
... én speciel az Icon mellett imádom a fekete bárány Host lemezt is, bár lehet ezzel egyedül vagyok.
Idézet
 
 
#9 SiriKeeton 2020-05-27 15:42
Idézet - coligny:
Furcsa lehet sokaknak, de én az utóbbi 3 lemezt még jobban is szeretem a koraiknál, az új is nagyon elkapott.


A Plague Within esetén egyetértek, nálam simán ott van a legjobb PL lemezek között, legalább egy dalt (a Beneath Broken Earth-t) meg kimondottan többet hallgattam az utóbbi években, mint bármelyik régi dalt, ami azért jelent valamit. A Medusa viszont valahogy elment mellettem, bár lehet, adok neki néhány új esélyt most.

Ez az új lemez még kell hogy ülepedjen nálam, nem olyan instant hit, mint a The Plague Within, de a Medusa fölött áll nálam.
Idézet
 
 
#8 Equinox 2020-05-27 13:58
Teljesen rendben van ez a lemez, szépen hallgattatja magát, de nem igazi mestermű.

Itt felvenném a fonalat unrealnoise-tól: oké ez egy nagyon erős PL lemez. Több mint tisztességes iparosmunka, de a műfajhoz nem tesz hozzá semmit, márpedig én egy 9-10-estől ezt várom. Örök vita ez itt, de veled még nem beszéltem erről, pedig RYM-on pl haverok vagyunk, szóval "ismerjük" egymást.

Tartom, amit ott is mondtam többször: 10-es és 5*-hoz Mastodon - Crack the Skye-nak kell lenni. Ami nem fordítja ki a világot a sarkaiból, az egyszerűen nem 10-es, csak nagyon nagy kedvenc esetén.

A Fall From Grace az új PL koncertdarab lesz szerintem, minden benne van, ami kell, ilyenből ha lenne 5, eldobnám az agyam, de ilyen csak egy van itt. Erőteljes vérbő lemez, mint az utóbbi néhány.

Hasonló újkori banda gótikus metalból amúgy nekem az Idle Hands, a Mana c. lemezük nálam jól szerepelt, nagyon szeretem, jó kis fogós gót metal, ilyesmi témákkal. Ismered?
Idézet
 
 
#7 Dead again 2020-05-27 11:20
Nekem csak egy újabb lemez a sorban, bennem sem mozdított meg semmit, egyedül a Ghosts című daluk, abban meg Nick jobban is kiengedhetné a hangját. Az utolsó lemezük, ami igazán tetszett tőlük, a Faith divides us - death unites us volt, azóta csak dalok. Ennek ellenére örök bérelt helyük van a szívemben.
Idézet
 
 
#6 Kerei Gusztáv 2020-05-27 08:25
Hú, ez aztán alapos elemzés.
Nekem egyszerűen unalmas és lapos lett, mint a legtöbb újkori lemezük (kivéve a The Plage Withint). Többször megpróbálkoztam vele, de semmit nem mond. Ha az Icont beteszem, még 25 év után is libabőr.


Idézet - unrealnoise:
Idézet - zenon89:
Egy valamivel komplexebb anyag, S.oMercy ötvözet, de ismét a múltból szemezgető dalcsokor. Nem érzem a frissességet, az előrelépést. Most sem. Nincs varázsa, nincs karizmája. Öreges sablon ritmusmenetek, tipikusan szép Greg szólók és ismert harmóniák. Mindezt már hallottam korábban.


Miről beszélsz? :)

Vicc, hogy ha most megint elmentek volna elektro vonalba, az lenne a gond, jöhetne az akkor most, hogy ezt már eljátszották, még megújulni sem tudnak normálisan...

A másik, hogy khm. Ez (mára) alapvetően egy gothic metál banda lenne, mit vártál, majd átmennek valami prog metálba? :D

Amúgy meg itt egy szép kis rateyourmusic-on csináltam egy szűkítést, gothic metal-ra, 2010-től az összes albumot beleértve.

A Paradise Lost annyira szarul csinálja amit csinál, hogy a 12-es, a 15-ös és a 17-es lemezük is ott van a toplista erősen felső részében; a Medusa van a leggyengébb helyen, de az is 13...

És itt nem minden a népszerűség, ismertség, de ez már szimpla matek...

Szóval várod a csodát, az ismeretlen világokat, csak közben az van, hogy senki, az elmúlt 10 évben senki nem szállított jobb lemezeket náluk ezen műfajt tekintve.

Azt sem tudom mit kell keseregni, ha The Cure-os, art pop-os, darkos témákat keresek, amelyekben nincs hörgés, meg visszafogottabb ak, akkor betolom az MGMT - In the Afternoon-t pl, aztán jólvan.

Pl nem is értem, hogy a Radiohead miért képtelen az "igazi" megújulásra, simán csinálhatnának black metal anyagokat is!

Ezzel az egésszel azt akarom mondani, hogy senki nem váltotta meg a világot gothic metál részről, ha igen, szeretném hallani a lemezcímeket, meg azt, hogy tényleg elismerés övezi őket. (Azzal sokra nem megyek, hogy valamire rámondja valaki, hogy itt van, de közben valamiért kutya sem ismeri és hallgatja őket...)

De erről a lemezről:

Szerintem meg most értek be úgy tényleg. Változatos anyag, de nem túltoltan, finoman illeszkedő részekkel, mesterien kimért, jól megírt dalok összessége. Komolyan mondom, hogy az egyik, ha nem a legértebb munkájuk.

És ismét visszatérek ahhoz, hogy ennek a stílusnak vannak keretei, amelyekből nagyon nem lehet kilépni, mert az már nem az lesz. És lehet azt mondani, hogy jajj, de hát milyen keretekről beszélek... hát szerintem vannak, és bizony ez pont az egyik olyan műfaj, ahol elég zártak ezek a dolgok...

De cáfolatot szívesen hallgatok...

Amúgy metalstorm-on 8.74-en áll a lemez, ezzel toronymagasan a legjobb anyag idén, és bizony ezzel még / már bent is van _minden idők_ 200 legjobb lemeze között.

Kifordult magából a világ, ilyen ötlettelen lemezzel így hasítani...

Részemről 10/10, ilyen profin, okosan, jól összetákolt lemezt nem mostanság hallottam, műfajon belül bátran állítom, hogy több mint 10 éve senki meg sem közelíti őket, még egy-egy lemez erejéig sem. Persze nyilván van olyan amit nem hallottam, de azért erősen rajta vagyok, hogy ne maradjak le semmiről...
Idézet
 
 
#5 unrealnoise 2020-05-27 08:07
Idézet - zenon89:
Egy valamivel komplexebb anyag, S.oMercy ötvözet, de ismét a múltból szemezgető dalcsokor. Nem érzem a frissességet, az előrelépést. Most sem. Nincs varázsa, nincs karizmája. Öreges sablon ritmusmenetek, tipikusan szép Greg szólók és ismert harmóniák. Mindezt már hallottam korábban.


Miről beszélsz? :)

Vicc, hogy ha most megint elmentek volna elektro vonalba, az lenne a gond, jöhetne az akkor most, hogy ezt már eljátszották, még megújulni sem tudnak normálisan...

A másik, hogy khm. Ez (mára) alapvetően egy gothic metál banda lenne, mit vártál, majd átmennek valami prog metálba? :D

Amúgy meg itt egy szép kis rateyourmusic-on csináltam egy szűkítést, gothic metal-ra, 2010-től az összes albumot beleértve.

A Paradise Lost annyira szarul csinálja amit csinál, hogy a 12-es, a 15-ös és a 17-es lemezük is ott van a toplista erősen felső részében; a Medusa van a leggyengébb helyen, de az is 13...

És itt nem minden a népszerűség, ismertség, de ez már szimpla matek...

Szóval várod a csodát, az ismeretlen világokat, csak közben az van, hogy senki, az elmúlt 10 évben senki nem szállított jobb lemezeket náluk ezen műfajt tekintve.

Azt sem tudom mit kell keseregni, ha The Cure-os, art pop-os, darkos témákat keresek, amelyekben nincs hörgés, meg visszafogottabb ak, akkor betolom az MGMT - In the Afternoon-t pl, aztán jólvan.

Pl nem is értem, hogy a Radiohead miért képtelen az "igazi" megújulásra, simán csinálhatnának black metal anyagokat is!

Ezzel az egésszel azt akarom mondani, hogy senki nem váltotta meg a világot gothic metál részről, ha igen, szeretném hallani a lemezcímeket, meg azt, hogy tényleg elismerés övezi őket. (Azzal sokra nem megyek, hogy valamire rámondja valaki, hogy itt van, de közben valamiért kutya sem ismeri és hallgatja őket...)

De erről a lemezről:

Szerintem meg most értek be úgy tényleg. Változatos anyag, de nem túltoltan, finoman illeszkedő részekkel, mesterien kimért, jól megírt dalok összessége. Komolyan mondom, hogy az egyik, ha nem a legértebb munkájuk.

És ismét visszatérek ahhoz, hogy ennek a stílusnak vannak keretei, amelyekből nagyon nem lehet kilépni, mert az már nem az lesz. És lehet azt mondani, hogy jajj, de hát milyen keretekről beszélek... hát szerintem vannak, és bizony ez pont az egyik olyan műfaj, ahol elég zártak ezek a dolgok...

De cáfolatot szívesen hallgatok...

Amúgy metalstorm-on 8.74-en áll a lemez, ezzel toronymagasan a legjobb anyag idén, és bizony ezzel még / már bent is van _minden idők_ 200 legjobb lemeze között.

Kifordult magából a világ, ilyen ötlettelen lemezzel így hasítani...

Részemről 10/10, ilyen profin, okosan, jól összetákolt lemezt nem mostanság hallottam, műfajon belül bátran állítom, hogy több mint 10 éve senki meg sem közelíti őket, még egy-egy lemez erejéig sem. Persze nyilván van olyan amit nem hallottam, de azért erősen rajta vagyok, hogy ne maradjak le semmiről...
Idézet
 
 
#4 Chris92 2020-05-26 15:22
Nálam ez a lemez egy nagyon erős 9-es, szépen összeszedett, változatos, izgalmas és nem érződik olyan "panellemeznek" mint, amilyen pl. a Medusa volt. Megidéződik a kora 2000-es évekbeli dallamosabb, gótrock-darksynth korszakuk, a bónuszként felrakott két szám simán mehetett volna a normál változatra is mert fantasztikusak. Életem egyik leghatározóbb csapata a PL, és eddig sose kellett csalódnom bennük.
Idézet
 
 
#3 Hallatar 2020-05-26 11:26
Nagyon nagyon rendben van az új lemez! Izgalmas és változatos.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hozzászólások

Galériák

 

The Treatment - Budapest, Petőfi Csarnok, 2014. június 11.

 

Within Temptation - Budapest, PeCsa Music Hall, 2014. március 14.

 

Fates Warning - Budapest, A38, 2013. október 16.

 

Portnoy, Sheehan, MacAlpine, Sherinian - Budapest, PeCsa Music Hall, 2012. október 19.

 

Winger - Budapest, A38, 2009. december 9.

 

Wendigo - Budapest, Wigwam, 2004. október 29.