Szentséges isten! Ez nem lehet ennyire rossz! Eddig azt hittem, hogy csak a hazai bandák nem rendelkeznek önkritikával, de most kiderült, tévedtem. Bár tudomásom van a pezsgő görög metal élet szépségeiről és a festői Hellászból érkezett anyagok között akadt már közepes (Marauder), korrekt (Airged L'Amh) és kiváló (Casus Belli) is, sosem gondoltam volna, hogy kritikán aluli produkcióval is meg tudnak lepni onnan.
Az Out Of The Lairnek azonban sikerült teljesen kiakasztania és természetesen nem mással, mint az énekes teljesítményével, amely még viccnek is rossz! Hamis, erőtlen, ráadásul időnként még a durvább vokalizálással is megpróbálkozik, ami valamiféle morgásba torkollik és több, mint nevetséges - vagyis inkább siralmas. A zenei alapok azért megütik egy korrekt amatőr zenekar színvonalát (a hangszeresek tulajdonképpen egész elfogadható módon teszik a dolgukat), de azt megfogadtam, hogy a rettenetes hangzás miatt nem fogom őket bántani, van elég bajuk ezzel az énekkel.
Mivel a srác gitáros is egyben, feltételezem, hogy 2005 óta kerestek és találtak is – amiért kapnak látatlanban-hallatlanban egy egész pontot. Csak vicceltem: a pontot azért kapják, mert rekordot döntöttek: minden valószínűség szerint ez a legrosszabb tradicionális metal lemez, amit életemben hallottam. Egy másik pötty pedig azért jár nekik, mert valahol nagyon vicces ez az egész produktum. Én meg valószínűleg megint megkapom a szerk.-től, hogy vajszívű vagyok...
