Shock!

Nem vagyok teljességgel otthon az angol progresszív csapat korongjainak ismeretének témájában, de azért jó néhány régebbi és újabb albumukat hallottam már. Ennek fényében leszögezhető, hogy a brigád jóval dalcentrikusabb, és talán puhább is, mint a régi, Fish-sel készült lemezek idejében; mindazonáltal a minőség semmivel sem gyengébb, mint régen.

Steve Hogarth énekes hangja legalább olyan jó és egyéni, mint Fish-é volt annak idején, csodálatos dallamokat énekel. A korong csúcspontja számomra a Three Minute Boy c. nóta, de az Under The Sun vagy az A Few Words For The Dead sem gyenge. Mondjuk kicsit több keménységet nem bántam volna, de azért így sem rossz a végeredmény. Mint a Marillion minden művén, úgy itt is emberséggel, érzésekkel teli, hol visszafogott, hol drámai erejű Dalokat hallhatunk, művészi igényességű kivitelezésben.

A Steve Hogarth-os lemezek közül ugyan nekem még mindig az Afraid Of Sunlight a király, de azért a Radiation-t sem fogom kihajítani az ablakon. A csapat ismerőinek tutira nem fog csalódást okozni a Radiation; de aki még csak most akar megismerkedni a zenekarral, annak inkább mondjuk a Fugazi vagy a Clutching At Straws c. remekműveket ajánlom.